Nem // Lando Norris ff.

29. fejezet

Másnap reggel fáradtan és kisírt szemekkel keltem. Este elég sokáig szomorkodtam, bele süllyedtem az önsajnálatba, majd álomba sírtam magam. Most pedig úgy érzem, mintha két kézzel kifacsarták volna a szívem. Nem értettem miért ilyen fontos nekem Lando, hisz csak pár hete, nagyjából egy hónapja ismerem. Nem lehet ilyen gyorsan beleszeretni egy emberbe. Vagy mégis?

Lassan kikeltem az ágyból, belebújtam egy egyszerű fekete melegítő nadrágba, és egy ugyan olyan színű pulcsit húztam a pizsama pólóm fölé. Zoknira már nem is vettem a fáradtságot, a telefonomat a felsőm kenguru zsebébe csúsztattam, és kiléptem a folyosóra. A fürdő felé vettem az irányt, hogy összeszedjem magam, de végül csak pisiltam, és kézmosás közben inkább bele sem néztem a tükörbe. Hajamat egy kócos kontyba kötöttem.

Lebattyogtam a lépcsőn, miközben kinyújtóztattam a karjaimat a fejem fölött. A konyhában már anya sürgött forgott, a két testvérem pedig az étkező asztal két végén foglaltak helyet. Nyúzott arcuk elárulta, hogy ők sokkal jobban élvezték a tegnapi bulit, mint én.

- Á, jó reggelt Emily! Van kávé. - Mosolyog rám kedvesen anya, és a kávégépre mutat.

Egy jó reggeltet motyogva odaslattyogok a reggeli mellé fogyasztott finom nedűhöz és beletöltöm egy egyszerű fehér bögrébe. Rakok bele vagy hat kiskanál cukrot, és a frissen mosott gyümölcsös kosárból beleszórok a számba pár málnát.

Leülök az asztalhoz a két testvérem közé. A bútor közepén két francia kártya pakli hever, úgyhogy megfogtam azokat és összekevertem.

- Semmi kedvem nincs ma kimozdulni. - Motyogja Michelle, mire Daniel is bólint, majd aggódón rámpillant.

- Minden rendben, Emy?

- Hogy lenne már minden rendben. Az elvileg pasija elfelejtette a szülinapját, majd lényegében megcsalta. - Kiáltott fel a nővérem.

- Jól vagyok. Vagyis leszek - a mosolyom halvány volt, de annál őszintébb. - Mi lenne, ha ma kártyavár napot tartunk.

A kártyavár nap a családunk bevett szokása. Ez annyit tesz, hogyha valaki ezt mondja, a család összes többi tagja (már akik elérhető távolságban vannak) vele tölti a napot, és nem lehet kifogással kibújni alóla. Ilyenkor mi lányok kisírjuk a szemünket, utána pedig mind összeülünk a nappaliban és társasozunk vagy kártyázunk.

- Legyen. - Néz rám anya vigasztalón és leül a velem szembeni székre.

- A rabló römi jó lesz bemelegítésnek? - Emelem fel kezem, amiben már ott a kevert paklik.

- Naná, bár akkor te fogsz mindig győzni.

§§§

Végül egész nap kártyáztunk és társasoztunk. Éppen Activityztünk és Daniel ugrált meg mutogatott össze vissza a nappali közepén. Michelle mellettem a kanapén dőlt a röhögéstől, és anyán is láttam, hogy alig tudja visszatartani.

- Majom. - Kiállt fuldokolva a nővérem, mire a kint álló, vagyis most már fekvő személy értetlenül meredt rá.

- Ez hogy lenne már majom?

- Hé, a kint állónak nem szabad beszélnie. - Néztem Danielre morcosan. Rám pillantva meg vonta a vállát, majd tovább folytatta a mozdulatokat a földön.

- Úszás? - Kérdezi anya. A férfi megkönnyebbült sóhajjal áll föl, és belebokszol a levevegőbe.

- Na végre.

- Hány pont?

- Kettő.

- Most komolyan kettő pontért harcoltunk, lassan már - nézek a telefonom kijelzőjére, amikor is megakad egy értesítésen a szemem.

Az instagram küldte, miszerint lando nevű ismerősöm frissítette a sztoriját. Nyugtalan nyitottam meg az appot, és gyomorgörccsel nyomtam a felhasználó ikonjára. Amint betöltötte, a szívem undorítóan apró darabokra szakadt. Mintha valaki egy aprító gépbe dobta volna.

A rövid videón egy ismeretlen szórakozóhelyen volt, a DJ pult mögött állt, mellette egy lányt karolt át a derekánál és egymásra mosolyogva táncoltak.

Tehát ennyit érek neki? Csak egy kaland voltam? Lényegében megfektetett, aztán mintha nem is lennék, átváltott valami másik lányra. Csak egy újabb strigula voltam a számára? Egy újabb dögös bige, akit sikerült becserkésznie?

A telefon halk puffanással érkezett a padlóra, megmerevedett végtagokkal álltam fel, és indultam el a folyosó felé. Alig láttam valamit, könnyeim patakokban folytak le az arcomról. A fürdő felé tántorogtam, és amint beértem a vécé fölé görnyedtem. Kiadtam magamból mindent, amit ebédre ettem ma, nagyjából egy órával ezelőtt.

Valaki mögöttem letérdelt, és a mostanra kibontódott hajamat két kezével hátra fogta, majd összegumizta. Utána a hátamat simogatva nyugtatott, és lassan eljutott a tudatomig, hogy Michelle az.

Nehezen kaptam levegőt, ahogy utána számolva rájöttem, hogy mi történt. Négy napja meg kellett volna jönnie. De nem jött. Nem menstruáltam.