Nem // Lando Norris ff.

5. fejezet

A hotel szobába érve ledobtam magam az ágyra. Még csak dél volt, és Danielnek is lesz még egy szabadedzése délután, de már most elfáradtam. A kajálást letudtuk egy gyorsétteremben, ugyanis vissza kellett érnünk, mert a férfinak edzése volt. Végül felülve az ágyban néztem körül. Mivel mára nem terveztem semmit ezeken kívül, ezért betértem a fürdőszobába, és magamra rángattam a szokásos cuccom. Fekete maci naci, egy sportmelltartó és póló nélkül rá egy nagy melegítő pulcsi. A helységből kilépve indultam meg a konyha irányába, majd pattogtattam kukoricát, és a tálat a kezembe véve, huppantam le a kanapéra. A Netlixet bekapcsoltam, majd kis gondolkodás után az egyik kedvenc filmemre lépdeltem, és elindítottam. Mivel köröbelül két órás film volt, ezért kényelmesen befészkeltem magam. A tálba beletúrva markoltam ki egy adag kukoricát, majd falni kezdtem. A filmnek már a felénél jártam, amikor kopogtak.

-Gyere be nyugodtan, de ha nem hallom tőled a filmem, akkor kinyírlak.-Üvöltöttem el magam, majd újra a tévé képernyőjére fókuszáltam. Lassan kinyitódott az ajtó, becsukódott, halk léptek zaját hallom, és hirtelen besüpped mellettem a kanapé.

-Te most komolyan ezt nézed?-Kérdezte az illető, mire ijedten kaptam felé a fejem. Egyszerű szürke melegítő naci volt rajta, és egy egyenpulcsi. A fekete haja kuszán állt a feje tetején, szemei pedig csillogtak az izgatottságtól.

-Bocsáss meg, de ismerjük egymást?-Nézek rá felhúzott szemöldökkel, ugyanis nem láttam még soha. Vagy lehet hogy mégis? Hisz olyan ismerős az arca.

-Tényleg, de illetlen vagyok. A nevem Charles Leclerc.-Nyújtotta felém a kezét.

-Öhm, Emily Ricciardo.-Fogadtam el bizonytalanul a jobbját.

-Tudom ki vagy. Azért jöttem, mert unatkoztam, és mivel mi még nem találkoztunk, de a bátyád már mesélt rólad, ezért arra gondoltam, hogy esetleg megismerkedhetnénk.-Szólalt meg egy kis idő után. Mosolyogva pillantottam felé, majd visszanéztem a filmre.

-Én szeretem ezt a filmet.-Mondtam, mert még a beszélgetés elején volt erről kérdése.

-De most komolyan. Azért nézed mert tényleg érdekel a Schumacher család története, vagy azért, mert a bátyád F1-es pilóta, és rákényszerített.-Néz rám szórakozottan, mire én elkuncogtam magam.

-Igazából tényleg érdekes egy film, de jobban szeretem a Rusht (Hajsza a Győzelemért).-

-Az tényleg jó.-Mondta izgatottan.-Figyelj, van a közelben egy park és...-Nem tudta folytatni, mert csillogó szemmel közbe vágtam.

-Úuu, van játszótér?-Kérdezem, mire nevetve bólintott.-És van hinta?

-Hát persze, hogy van. Te is szeretsz hintázni?-Döbbent meg.

-Naná. Az a világ egyik legjobb elfoglaltsága. Mindenki azt mondja, hogy nőjek már fel, mert huszonöt évesen az ember már nem szeret hintázni, de én Brooklynban olyan házat vettem, ami mellett van egy nagy játszótér, és ha szomorú vagyok, vagy csak unatkozok, akkor mindig kimegyek oda.-

-Ne, komoly? A világ legjobb dolga a hintázás. Tökre lenyugtató, és vicces.-Pattan fel mellőlem, és izgatottan indul meg az ajtó felé. Én is felkelve a kanapéról, kikapcsolom a tévét, és boldogan indulok meg utána. Útközben felkapom a telefonom és a kulcsom, majd kilépve az ajtón, bezárom és a Ferraris pilótával az oldalamon mentünk a lift felé, hogy lemenjünk a játszótérre.

§§§

A hintán ülve lógattam a lábam, mellettem pedig Charles ült, és hajtotta a lábával a sajátját. Már vagy több órája semmis dolgokról beszélgettünk. Tökre egymásra hangolódtunk, hisz sok minden kiderült rólunk, és olyan nagyon hasonlítottunk egymásra. Barátságos fiú volt, és azt mondta, hogy ha a bátyám nem ér rá, akkor ő szívesen bemutat a többieknek.

-Éhes vagyok.-Szólalok meg hirtelen, majd ránéztem a telefonom kijelzőjére. Negyed kettőt ütött az óra. A gyors kajáldában alig ettünk valamit Daniellel, és amúgy is imádok enni. Valamint a telefonom írta, hogy volt még egy nem fogadott hívásom.

-Én is.-Szállt le a hintáról a fiú, majd felém fordul.-Tudok nem messze egy éttermet, az jó lesz?

-Persze.-Szállok le én is. Felzárkóztam a fiú mellé, és együtt indultunk el. A nem fogadott hívás Daniel volt, ezért gondoltam vissza hívom. Pár csörgés után fel is vette.

-Hol vagy Emily?-Kérdezte köszönés nélkül.

-A parkban voltam eddig, a hotellel szemben, de most egy étterem felé megyek.-Mondtam, és próbáltam körbe nézni, hogy merre megyünk.

-Ki az?-Néz rám a monacói.

-Csak Daniel.-Mondom vállat vonva.

-Kivel beszélsz?-Hallom a másik fiú hangját a készülékből.

-A Rocky étterembe megyünk, a bátyád biztos tudja melyik az.-Szólt újra a mellettem sétáló.

-A Rocky étterembe megyünk.-Zártam rövidre a témát.

-Jó, de kivel?-Szólt most már dühösen Daniel.

-Charlessal vagyok.-Ordibáltam vissza. A vonal túlsó végén csönd honolt.

-Aggódtam, mert csak úgy eltűntél.

-Nyugodj meg, jól vagyok. De ha van kedved, gyere te is az étterembe.

-Jó, öt perc és ott vagyok.-Majd letette.

Az Ausztrál pilóta biztos, hogy nem normális.-Gondoltam magamban, miközben beléptem az ajtón.