Nem // Lando Norris ff.

4. fejezet

Daniel mellett sétálva lépek be az istállóba. Ő már el is rohant az öltözőjébe, mire én egyedül ácsorogtam. Végül elindultam, mert láttam egy ismerős arcot. Már majdnem odaértem, amikor valaki nekem jött. A kezéből kiesett a sisakja, az enyémből pedig a könyvem, amit a repülőn is olvastam.

-Annyira nagyon sajnálom.-Szabadkozott a fiú, és már le is hajolt, hogy felvegye a könyvem és a saját sisakját. Én még mindig sokkos állapotban figyeltem a jelenetet. Nem lehetett több huszonötnél, alkata árulkodott arról, hogy fitten tartja magát, bőre barna volt, szemei pedig kéken ragyogtak. Rám pillantott íriszeivel, amik valami csodálatos módon csillogtak.

-Lando Norris.-Mosolygott rám barátságosan, és odanyújtotta a könyvem. Zavartan vettem ki a kezéből, majd kicsit összekapva néztem újra rá.

-Emily Ricciardo.-Eresztettem felé én is egy mosolyt, mire döbbenten pislantott egyet.

-Te vagy Daniel húga?

-Igen.-Húztam el a szám. Mindenki így azonosít be és nem azért, mert esetleg tényleg engem ismernének. Mondjuk ez nekem csak jó.

-A testvéred sokat mesélt rólad.-Ismerte be, miközben elindult egy irányba. Mellé érve felvettem a tempóját.

-Remélem csak jókat.-Nevettem föl.

-Csakis azokat.-Kacagott hangosan már ő is.

Olyan aranyosan nevet.-Somolyogtam el, majd amint leesett mit gondoltam, rögtön el is átkoztam magam.-Emily, a francba, ő egy idegen. És pontosan tudod, milyen egy idegen.

-Mennem kell.-Motyogtam, és már sarkon is fordultam. A fiú értetlen pillantással nézett utánam, de nem foglalkozva vele, indultam meg a Red Bull istállója felé. Amikor odaértem, el kezdtem keresni a csapatfőnököt. Amint megláttam és ő is meglátott, tátott szájjal figyelt, ahogy felé lépkedtem.

-Szia.-Eresztettem meg felé egy biztató mosolyt, mire ő a karjai közé kapva ölelt magához.

-Istenem, de rég láttalak téged, Emily.-Szorongatott. Christannel nagyon jóban voltunk, mivel ismerte a szüleimet. Ő igazából szinte már az apám.

-Én is régen láttalak Christian, de meg fogok fulladni.-Motyogom, de nem ettől aggódtam, sokkal inkább attól, hogy a gerincem fogja még jobban bánni.

-Ne haragudj, csak már nagyon rég találkoztunk.-Engedett el és újra felvette a komoly arcképét.-Hogy-hogy itt vagy?-

-Daniel fel ajánlotta, hogy az egész szezonon végig kísérhetem.

-A bátyád jó fej srác.

-Jah, de néha egy igazi seggfej tud lenni.-Morogtam, mire felröhögött a férfi. Még beszélgettünk egy kicsit, de végül mennie kellett, ezért megint magamra maradtam. Kis gondolkodás után elindultam vissza a McLaren istállója felé. A kis "nappali" felé vettem az irányt, és leültem a kanapéra. A képernyőt bámulva kattogott az agyam.

Remélem Daniel, és persze a csapattársa is jó eredményt produkál már az első szabadedzésen.-Mondtam magamban, majd megláttam a jellegzetes narancssárga kocsit a képernyőn.

§§§

A szabadedzésen nagyon hajtottak a fiúk. Mosolyogva indultam meg a két pilóta felé. A két fiú elé érve megöleltem Danielt.

-Gratulálok, ügyes voltál.-Néztem fel rá, mert köröbelül kettő fejjel magasabb volt. Elnéztem a másik pilóta felé, aki akkor vette le a sisakját, és találkozott a tekintetünk. Az a fiú volt, akivel összeütköztünk a folyosón. Jó, mondjuk gondolhattam volna, hogy ő lesz az, hisz a neve ismerősen csengett, és a kezéből a sisakja esett ki, a szerencsétlen ütközésünknél.-Neked is gratulálok.-

-Köszönöm szépen.-Vigyorgott idétlenül, mire nekem is még jobban mosolyognom kellett.

-Elmegyek, gyors lefürdök és átöltözök, aztán ha van kedved elmehetnénk kajálni.-Keresi a pillantásom Daniel. Felé fordulva biccentek, és jelzem, hogy a nappaliban várom.

Visszamenve a kis helységbe újra leültem a garnitúrára. Mellém huppant egy férfi, én pedig rögtön megismertem.

-Andreas.-Biccentek egyet, válaszképp, ő is leutánoz.

-Van egy-két papír, amit alá kellene íratni Daniellel, viszont előtte végig kellene olvasni őket.-Emeli meg az eddig a kezében tartott mappát.

-Szívesen végig nézem őket.-Veszem ki a kezéből, és belelapozok. Pár szó elolvasása után visszacsukom, és a táskámba teszem.

-Rendben, köszönöm.-Azzal feláll, és ott hagy. Időközben az előbb említett is megérkezik.

-Mehetünk.-Álltam fel egy sóhaj kíséretében, és most már együtt indultunk el a kocsi felé.