Nem // Lando Norris ff.

Prológus

5 évvel ezelőtt (2017):

Nagy léptekkel siettem a Mp Motorsport istállója felé és reménykedtem benne hogy nem fogok elkésni az F2-es futamomról. A társam már előbb bent volt, így beszaladtam mellé, kikaptam a kezéből az egyenruhámat és gyors bevonultam a kettes öltözőbe. Magamra rángattam a ruhát majd a sisakot a kezembe vettem és rohantam is a kocsim felé. A sisakom rám segítették valamint a nyakamra a nyakrögzítőt. Mondták, hogy szálljak az autóba. Miután már bent ültem, meghallottam a fülemben Sander hangját.

-Hallasz?- Kérdezte, majd meg se várva a válaszomat tovább folytatta.-Rádió próba 1, 2, 3.

-Igen, hallak Sander.-Szóltam bele a mikrofonba és bólintottam egyet, bár ezt nem láthatta.

-Rendben, akkor kigurulhatsz a kocsival.- Válaszolta gyorsan, mire én el is kezdtem a motort beindítani, majd hangosan felbőgött a kocsi. Kikanyarodtam a bokszutcából, majd beálltam a második helyre. A csapattársammal nem voltunk jóban, mert volt köztünk egy két probléma és emiatt eléggé összevesztünk a verseny a futam előtt, így nem is bántam hogy ő a 11. helyről indulhat csak.

Tudod, amikor ott állsz a rajtot várva, minden egyes ilyen rajtom le szokott pörögni a szemem előtt. Kigyullad egy piros lámpa. Csak te vagy ott. Minden elhalkul, a motorok bőgnek. Egy újabb lámpa látszódik. A másik tízen valahány versenyzővel együtt megfagy az ereitekben a vér. A szívem kihagy egy ütemet, majd gyorsabban elkezd verni. Még egy piros lámpa. A szemem előtt elhomályosodik a pálya, és csak a vér lüktetését érzem a tarkómon. Mikor az összes lámpa ég, már csak azt várod, hogy elinduljon az a rohadt verseny. Megöl a várakozás.

És végre eltűntek a piros lámpák. A rajtom tökéletesen sikerült és a tízen valahányadik körnél sikerült beelőznöm az első helyezettet. Viszont le kellett mennem a bokszutcában, mert a kerekeim nagyon gyorsan koptak, emiatt visszaestem a negyedik helyre. Oliver már föltornázta magát a második helyre. Egy pilótát kellett csak megelőznöm. A tested összeolvad a kocsival, és az adrenalin tombol benned. Pár kör után a társ pilótám mögé kerültem és nagyon mentem volna előre, hogy megnyerjem a csapatomnak az első helyet.

-Engedd előre Emilyt.-hallottam meg Sander hangját a fülemben, amit én egy bólintással reagáltam, már amennyire engedte a sisakom. Kinyitottam a hátsó szárnyat és balra elkezdtem az előzést. Csakhogy ő nem engedett el és elém állt, ami egy nagy karambolhoz vezetett. A kocsimnak az eleje becsúszott csapattársam kocsija alá, emiatt az első két kerekem kiszakadt a helyéről a fiú pedig csak a jobb hátsó kerekét vesztette el. Az ő kereke a fejem mellett köröbelül tíz centivel csapódott be a kocsiba. Meghalhattam volna a nagy ütéstől. Megijedtem és be is vertem valahova a fejem, mert pár pillanatig elájultam. A következő emlékem az, amikor a kocsi pörögve csapódott a gumifalba.

Ilyenkor nem érzel mást, csak az ijedtséget. Nekem egy kérdés fordult meg a fejemben.

Mi történt?-Mindent lassítva láttam, ahogy a fejem fölött nem a kék ég világított, hanem a zöld fű. A Forma 1 egy nagyon veszélyes sport. Egy rossz kanyar és már meg is halhatsz.

A csapatfőnököm hangját hallottam meg a mikrofonba:
-Kérlek válaszoljatok, rendben vagytok? Hahó, kérlek, kérlek válaszoljatok már!-
Oliver hangosan felnyögött.

-Ohh, faszom.-Szólalt meg. Én is akartam válaszolni, de a számat csak egy erőtlen hörgés hagyta el. Nem hallhatták, mert túl halk volt.

-Emily, kérlek te is válaszolj, ha hallasz. Adj egy jelet magadról, hogy életben vagy.-Szinte már könyörgött a férfi. Már meg akartam szólalni és csak reménykedhettem benne, hogy meghallják, amikor is egy hatalmas szúrást éreztem a mellkasomban. Az adrenalin lassan elszállt a testemből és a fájdalom csak erősödött. Megpróbáltam minél lejjebb nézni és megnézni mi történt a mellkasomnál, de azt vettem észre, hogy a mellkasomból egy rúd áll ki, ami teljesen véres. Az én véremtől. Vettem egy mély levegőt és lassan forgó nyelvvel szólaltam meg: -Egy rúd áll ki a mellkasomból.-

Azt mondják, hogy ha közel állsz a halálhoz, akkor fehér fényt látsz, vagy éppen az egész életed lepörög a szemed előtt, de nem láttam semmilyen ilyen dolgot. Csak az apukám és a testvérem büszke pillantását, valamint anyukám csalódott tekintetét. Halványan elmosolyodtam és újra beleszóltam a mikrofonba:-Most jól jönne az a Red Bull-os energiaital.-

Christian halkan felnevetett. Ha nem ütköztem volna, akkor jövő évben ő lett volna a csapatfőnököm.

-Ha viccelődsz, akkor biztos nem lehetsz olyan rosszul.-Mondta, mire én is elkezdtem kuncogni, de sajnos köhögésbe torkollott és láttam hogy a sisakom belső felénél vércseppek folynak le.

-Az baj, ha vér folyik ki a számból?-Kérdeztem, de közben mosolyogtam.

-Azonnal szóljanak egy orvosnak-hallottam meg messziről egy hangot-,különben el fog vérezni.

Figyelj rám Emily.-Hallottam halkan Sander hangját.-Ne aludj el.-Kérte, de már túl későn és én hagytam, hogy elnyeljen a sötétség.