Nem // Lando Norris ff.

25. fejezet

Elégedetten léptem hátra kettőt és végig néztem a munkámon. Az autót teljesen felújítottam belülről. Kiszedtem az üléseket, majd azzal a lendülettel ki is hajítottam a kukába, majd neki kezdtem a műszerfalnak. Kiszedtem a kormányt, letakarítottam a műszerfal tetejét, közben találtam az egyik dobozban a garázsban egy hasonló kormányt, messze jobb állapotban. A pedálokat végül csak letakarítottam, ahogy a sebváltót is. A szőnyegeket is lepucoltam, de csak slagos vízzel tudtam elég nyomás alá helyezni, hogy az a rengeteg mocsok le is jöjjön, utána a hátsó üléseket és szőnyeget pakoltam ki és takarítottam le. Következett kívülről a kocsi, úgyhogy neki kezdtem a motornak, vagy is neki akartam, ha lett volna motorja. Találtam elég alkatrészt a dobozokban, hogy a motoron kívül a többi fontos részhez bele tudjak kezdeni. Amikor már a sok piszoktól, ami rám ragadt a nagy renoválások közben, ki sem láttam a szemeimen, visszavonulót fújtam.

Éhes vagyok, ez az egy dolog, ami megállásra késztetett. A telefonomra ránézve döbbenten tapasztaltam, hogy már rég elmúlt három óra. Azta, több mint öt órája dolgozok ezen a fostalicskán? A telefonomat felkapva felrobogtam a lépcsőn, majd beléptem a nappaliba. Anya az egyik bézs bőrfotelban foglalt helyet és egy vaskos könyv mögé temetkezett. A lépcsődobogásra felemelte a fejét, majd megrökönyödve bámult rám. Rámosolyogtam és elindultam a konyhába, amikor is hozzám szólt.

- Ugye nem így akarsz belépni a tiszta konyhába? - Kérdezte éllel a hangjában. Lemerevedtem és lassan felé fordultam. Megvillantotta felém azt a szigorú anyuka tekintetet, mire rögtön elsápadtam és össze-vissza kezdtem hebegni.

- Nem... én, pff, soha. Nem is értem, hogy gondolhatod, én nem... meg sem fordult a fejemben, áhh, dehogy. -  Majd felsprinteltem az emeletre lezuhanyozni. Mikor végeztem és nem úgy néztem ki, mint aki több órán keresztül kukában turkált volna, újra lementem. Már elmúlt négy is, ezért meguzsonnáztam majd leültem a tévé elé kicsit lazulni. Éppen elindítottam az egyik kedvenc sorozatomat, és anya is lerakta a könyvet, mikor kinyílt az ajtó és apukám lépett be rajta. Már őszes haja volt, szeme előtt fekete napszemüveg foglalt helyet. Tipikusan apukás kinézete volt a tömzsibb testével és ezer wattos mosolyával. Amikor meglátott, ha lehet még nagyobb mosolyra húzta a száját és megmerem kockáztatni, hogy az már vicsorgásnak hatott, ha sokáig nézed. Tárt karokkal várt, hogy közéjük ugorjak és meg is tettem. Mélyen beszívtam férfi parfümje kellemes illatát. 

- Hát itt van a kedvenc gyermekem. - Mondta öblös hangján, mire anya felkuncogott. Lassan engedtem a szorításon és elhajoltam annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Játékos csillogás jelent meg világos íriszeiben.

- Láttam, neki ugrottál a kocsinak.

- Igen, gondoltam segítek, mint a régi szép időkben. - Válaszoltam mosolyogva.

§§§

Nevetve léptem ki a kapun, anyukám és a nővérem társaságágában. Michelle tegnap érkezett meg, vacsora előtt, úgyhogy kellemes beszélgetéssel telt az esténk. Most viszont anyukám kocsija felé tartunk, abban a reményben, hogy tarthatunk egy csajos napot. Az autó mellé érve mindhárman egymásra néztünk, majd vissza a járműre.

- És ki fog vezetni? - Anyukámnak volt mersze feltenni hangosan is a kérdést. Elhúztam a számat, majd amilyen gyorsan csak lehet, bepattantam a kormány mögé. A másik két nő egymásra nézett, és összeröhögtek. Michelle beletörődőn bólintott és be ült hátulra, anyám pedig mellém, majd odanyújtotta a kulcsot.

Beindítottam az autót, majd kihajtottam a garázsból. Az út csöndben telt, csak a rádió halk hangja törte meg a már-már kínos hallgatást. Nagyon régen nem találkoztam már a családommal, és azt terveztem, hogy mindent elmondok, ami ebben az évben történt, most mégis inkább a hallgatás mellett döntöttem. A fejembe bekúszott Lando. Rég volt már barátom, és nem vagyok biztos benne, hogy most járunk. Félek, mert az előző barátom megcsalt, és nem akartam, hogy ez meg ismétlődjön. A pláza előtt leparkoltam, majd kikászálódtunk a kocsiból.

- Mi legyen az első állomás? - Érdeklődött a nővérem, mire megvontam a vállam.

- Legyen valami kávézó. - Válaszolt anyám helyettem is, ahogy közénk lépve belénk karolt. Míg én a bal, addig Michelle a jobb oldalán sétált anyukámnak, aki mindent tudó szemmel pillantott rám. - Úgy látom sok mindent kell megbeszélnünk.

Így végül a legidősebb javaslatára beültünk egy kávézóba a pláza első szintjén, oda, ahol leláttunk az alsó szintre. Kértünk fejenként egy-egy koffeines italt, majd a rendelésre várva anyám bele is csapott mindennek a közepébe.

- Mi van veled Michelle? Milyen a munka? És hogy van a barátod? - Michellenek már három éve van barátja, mégis csak egyszer találkoztam vele. A neve James és szörnyen kedves. Azzal az egy alkalommal is hozott nekem és anyának is virágot, majd kihúzta a székem az ebédlő asztalnál, utána anyám székét, majd Michellét is, és az egész vacsorát végig beszéltem vele. 

- Gondolom jól van. - Az én és anya kérdő pillantására még hozzátette: - Most éppen egy kis szünetet tartunk.

- Hogyhogy? Hisz olyan jól megvagytok, nem? - Kérdeztem, és megköszöntem az italt a pincérnek. Hosszasan beleszívtam a szívószálba, míg a nővérem válaszát vártam.

- Kérdőre vontam, hogy mikor akar úgy igazán megállapodni. Erre közölte, hogy idézem: kurvára nem most szivi. Szóval azt mondtam, hogy viszlát, és egy pár hete átköltöztem Lucy-hoz, a munkatársnőmhöz, akivel olyan jóban vagyok. - Teljesen egyet értve bólogattam, miközben anya helytelenül rázta a fejét. Oldalra tévedt a tekintetem, mert hirtelen azt hittem, hogy Lando sétált el a pláza közepén, de megrázva a fejem döbbentem rá, hogy csak összekevertem valakit vele.

- Majd én beszélek vele. - Zárta le egy kis idő múlva a témát anya. - És veled mi van Emily?

- Mármint? - Kérdeztem vissza, hogy át tudjam gondolni, hogy pontosan mit szeretnék és mit nem szeretnék elárulni neki.

- Hogy megy a munka? Milyen a Forma 1, és hogy találtál-e magadnak egy fiút. 

- A munka megy, a főnököm kedves, de határozott. Azért ha kell, oda tud csapni, de amúgy jó fej, és mindenkit ismer, aki ott dolgozik. 

- Igazán figyelmes lehet.

- Az. - Motyogtam majd megemeltem a tekintetem, és anyukám barna íriszeibe néztem. Úgy döntöttem, hogy nincs mit titkolnom e két gyönyörű nő előtt, úgyhogy nagy sóhajjal belekezdtem. - Ami pedig a pasidolgot illeti...