Nem // Lando Norris ff.

1. fejezet

Daniel mondta, hogy szeretné, ha ezt az évet vele utaznám végig. Az összes futamot a szabadedzéstől kezdve az időmérőkön át a futamokig. Én meg jó testvérként persze hogy igent mondtam. És amúgy is ez volt nekem is az álmom. Hogy majd én is Forma 1-es ülésben ülve versenyezzek és járjam a világot. És bár az első felét már nem tudom teljesíteni, de a másodikat igen.

§§§

Jelen (2022):

Reggel az ébresztő hülye csipogására keltem, ezért gyors kinyomtam. Még csak hét óra volt, de ma kellett mennem dolgozni, ugyanis véget ért a téli szünet. Brooklynban a január hideg és esős, és sajnos ma is esett. Lassan feltápászkodtam az ágyból, majd a fürdőmbe vettem az irányt. Lefürödtem, majd egy sötét kék kiskosztüm mellett döntöttem és kisminkeltem magam, ami szempillaspirálból és szemceruzából áll, valamint szájfényből. Összekaptam a cuccom, felöltöztem, majd a kis táskámba bedobtam még a gyógyszereim és a telefon töltőt, majd kirohanva a lakásból, indultam el a kocsim felé. Kint borzalmasan hideg volt, emiatt szinte már szaladtam az autómhoz. Beültem, beindítottam és feltekertem a fűtést.

Utálom az ilyen időt.-Puffogtam magamban.-Nem is értem miért költöztem Brooklynba. Maradhattam volna a szülőhazámban, Ausztráliában.-

Az utak csúszósak voltak, így lassan haladtam. Mivel reggel semmit sem ettem, ezért gyors beugrottam egy pékségbe, és vettem valami reggelinek valót. Amint beértem a munkahelyemre a lifthez mentem, és megnyomtam a hívó gombot. Még nem is mondtam, hogy ügyvéd vagyok. Vagyis csak leszek, mert bár most is vállalok kisebb ügyeket és a diplomám is meg van már belőle, de nem emiatt akartam ez lenni. A bátyám kitalálta, hogy lehetnék az ügyvédje, és így nem hogy mellette maradnék, de a száguldó cirkusz része is lehetnék egy kicsit. A lift megérkezett, beszálltam, megnyomtam a nyolcas gombot majd kicsomagoltam a reggelimet, és elkezdtem elfogyasztani. A negyedik szinten beszállt egy nálam kicsit idősebb pasi. Rám mosolygott, és megnyomta a hatos gombot.

Tipikusan pedofil kinézete van.-Pásztáztam végig a tekintetemmel, majd tovább csámcsogtam a fánkon.

-Tán be akarsz perelni valakit, kislány?-Kérdezte, és csábosan rám vigyorgott, mire elkapott a hányinger.

-Dr. Ricciardo. És a maga neve?-Emeltem meg jobb kezemet. A férfi döbbenten nézett rám.

-Öhm...khm, a nevem Luke Enderson.-Motyogta a földet pásztázva.

-Nagyon örvendek, Mr. Enderson.-Néztem rá felszegett állal, majd kezemet visszahúzva nyúltam a fánkos csomag felé. Az utolsó harapást is betömve a számon gyűrtem össze a papír csomagot. A lift megérkezett a hatos szintre, mire a férfi szinte rohanva hagyta el a kis helyiséget. Somolyogva konstatáltam, hogy még mindig fiatalnak néznek a munkámhoz képest. A lift végül lassan de biztosan felért a nyolcas emeletre, én pedig begyalogoltam az első tárgyalóterembe. Az ügyfelem és a csapatfőnöke már ott ült. A péksüti csomagolását gyors bedobtam a kukába, és leültem az asztalfőre.

-Üdvözletem, Dr. Ricciardo.-Néz rám az idősebb férfi. Taposhatta már a negyvenes éveit az biztos. Szemüvege, és borostás arca volt. A haja szőkés barna színű lehetett.-A nevem Andreas Seidl.-

-Jó napot. Bizonyára engem már ismer.-Utalok arra, hogy tudta a nevem, gondolom nem véletlenül.

-Nos, igen. Sok jót hallottam magáról. Például, hogy igen alaposan és hatékonyan végzi a munkáját.-

-Jesszus uram atyám irgalmazz, ezt nem hiszem el. Ennél hivatalosabban sem tudnátok beszélni. Végre több hete újra látom a kishúgom, erre ti ilyen ügyvédi komoly hangnemben beszéltek, és még egy mosolyt sem látok.-Szólalt meg a másik férfi is, mire nem bírtuk tovább és hangosan felröhögtünk. Daniel nevetve áll föl a helyéről, és oda lépve hozzám felemel a székről és jó szorosan magához ölel. Én mosolyogva fúrom a vállába a fejem, miközben átkarolom.

Annyira hiányzott Daniel.-Gondolatban már a jövőn jár az eszem. A Forma 1-en. És hogy én leszek az ügyvédje.