Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

seventeen

Izumi sehogy sem tudta elérni, hogy kimenjek a szobámból pénteken már. Írt, hívott is, de csak annyit írtam neki vissza röviden, hogy nem érzem jól magamat. Az edzőink is feljöttek és Irihata-san eléggé mérges volt rám, amiért ott hagytam a csapatot. Ám hiába mondott bármit az ajtó mögül, nem igen tudott meghatni akkor. Mattsunék is folyamat hívtak és be akartak jönni, de egy pár szavas sms-el elintéztem, hogy békén hagyjanak. A lelkem véglegesen kiszakadni látszott a testemből és nem akartam mást, csak egyedül lenni a saját kis világomban, ahol talán az egyik kis sarcokban még megbújt némi boldogság. Keresni és megtalálni akartam azt a piciny kis boldogságot, mely talán még az életem része volt. Abba akartam kapaszkodnia túlélés érdekében, de egyáltalán nem találtam. Talán ez egy jel volt ahhoz, hogy a túlélés nem opció és egyáltalán nem lehetek már boldog?
Abból állt a pénteki napom további része, hogy igyekeztem visszafogni egyes egyedül a pánikrohamjaimat, sírtam és semmit se ettem. Vagy egy órán keresztül voltam a zuhany alatt is, miközben ezernyi gondolat suhant át az agyamon. Ezek nem voltak a legpozitívabbak és a legszebbek sem. Olyan dolgokra gondoltam, amikről megígértem Izuminak, hogy soha többé nem fogok "álmodozni". Rosszul éreztem magamat, amiért megszegtem ezt az ígéretet és azon agyaltam, hogy miképp tudnám magamat bántani, amit végül nem tettem meg. Egyedül a gondolataim, a szavak és a régi emlékek voltak, amik bántottak engem. Oikawaról semmit se hallottam, de tudtam, hogy Izumi tudatában van annak, hogy nagyon csúnyán összevesztünk. Plusz kaptam Wataritól egy üzenetet, miszerint ő volt az, aki kijött és kicsit látta és nagyban hallotta is a veszekedést. Sose voltunk nagyon jóban, e kérte, ha szükségem van valamire, szóljak. Egyedül Izuminak írtam, hogy megvagyok és kikapcsolom a telefonom, hogy aludjak. Persze nem voltam jól, de ha úgy kapcsolom ki a telefonom, hogy nem szólok róla és keresne, akkor tényleg képes lenne rám törni az ajtót az aggódalom miatt. Próbáltam aludni, elfoglalni magamat, olvasni, de nem sikerült. Alig aludtam valamit péntek este és emiatt szombat reggel úgy keltem fel, mint akit agyonvertek.
Már rögtön ébredésnél belém állt a sírás és alig tudtam visszafojtani. Nehezen vonszoltam el magamat a fürdőbe és még nehezebben néztem a tükörbe. Nem akartam benne meglátni azt a kislányt, aki szembenézne velem. Azt, aki tönkre ment. Mikor megtörtént, tényleg egy hajszál választott el a sírástól. Szörnyen néztem ki és a szemeim erősen karikásak voltak. Az ajkamba haraptam és megmostam az arcomat többször is. Nem tudtam nem a mosdókagyló szélét markolni, amikor a negatív gondolatok átfutottak az agyamon. Nem tehetem meg. Nem...Izumi nagyon aggódna és mérges lenne rám, ha csinálnék magammal valamit. Nem akarom, hogy szomorú legyen.

- Haza akarok menni - suttogtam keservesen magam elé és kicsit lehajtottam a fejemet, majd a szememhez nyúltam, hogy megtöröljem.

Kivánszorogtam a fürdőből, nehezen, de felöltöztem és ittam egy kis vizet. Már elmúlott hét óra és elkezdődött a reggeli, én viszont nem tudtam arra gondolni, hogy lemenjek reggelizni. Ahhoz túlságosan is rosszul voltam, és akkor szembe kellett volna állnom a többiekkel. Erre viszont nem voltam képes. Az ágyhoz sétáltam és benyomtam a tévét, közben bekapcsoltam a telefonomat. Míg töltött, addig a tévét kapcsolgattam. Amint bekapcsolt rendesen, beírtam a PIN kódomat és a jelszavamat. Míg vártam, hogy a bekapcsolt net által bejöjjenek az értesítések, addig azon agyaltam, hogy Oikawa ujjlenyomata azóta is a telefonomban van. Emiatt is döntöttem úgy, hogy rálépek a beállításokra és kiveszem belőle. Miközben beléptem, a chatfejek felugráltak, majd elnyugodtak. Már éppen azon ügyködtem, hogy kiszedjem a fiú ujjlenyomatát, amikor a semmiből megjelent egy új chatfej, ugyanis éppen akkor írtak nekem üzenetet. Egy olyan chatfej, ami megbénított. Oikawaé volt és olyan szavakkal kezdődött, amik teljesen összezavartak. Abban a pillanatban rányomtam a chatfejre, és megnyílt a beszélgetés, ahol egy irtózatosan hosszú üzenet volt. Azonnal a tetejére pörgettem és olvasni kezdtem.