Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

sixteen

Ebéd idő. Az a pillanat, amikor tényleg bekövetkezik, amit Oikawaval megbeszéltünk. Annak ellenére, amit Mattsunnal beszéltem, illetve Izumival, el akarok menni és vele szeretnék ebédelni, ugyanis lehet, hogy valamit megtudok, amit ameddig nem és rendesen tudunk is beszélni. Még a szobámba voltam és a papucsomat húztam, amikor kopogtak. Kiszóltam, hogy szabad és az illető bejött rajta. Ekkor felé néztem és meglepetten láttam, hogy Oikawa jött át. Rövidnadrágban volt és rövidujjúban, papucsban, a telefonja pedig a kezében volt. Felém pillantott és az arca a szokásoshoz híven, fáradt és nyúzott volt.

  - Csak azért jöttem, hogy szóljak, nem kötelező eljönnöd velem - jelentette ki - Makki beszélt velem és a tudtomra adta, hogy jobban örülne, ha nem ebédelnénk együtt.

  - Én szeretnék - suttogtam értetlenül és ő is meglepődött kicsit.

  - Akkor gyere - sóhajtotta és beállt az ajtóba.

Válasz helyett csak rendesen belebújtam a papucsomba, a telefonom az ágyamon hagytam és a szobakulcsot a kezembe vettem, majd a fiú felé indultam. Ő megindult és kint megállt, amíg jómagam bezártam az ajtót. Amikor a zsebembe csúsztattam, akkor felnéztem rá. Ő egy ideig nézte az arcomat és nem mondott semmit.

  - Mi az? - kérdeztem rá végül.

  - Biztos akarod, hogy kimondjam?

  - Az utóbbi időszak után nem mindegy, hogy már mit mondasz nekem? - kérdeztem egy nagyobb sóhajtás mellett.

  - Te is eléggé fáradtnak és nyúzottnak látszol.

  - Tudom. Mondd újat - pislogtam rá.

  - Én okoztam ezt?

  - Ebbe inkább nem is szeretnék belemenni - suttogtam erőtlenül, majd elindultam a folyosón.

Oikawa erre semmit se válaszolt, csak elkezdett utánam lépkedni. Csöndben tettük meg az utat lefelé és közben másoknak köszöntünk is. Egyedül egymással nem beszéltünk. Az udvaron nagy volt a hőség, emiatt kicsit gyorsabban mentem, hogy beérhessek az étkezdébe. Emiatt Oikawa is felgyorsított és hagyta, hogy előre menjek az étkezdében. Az ajtó nyitva volt, ugyanis kellett a szellőztetés. Ott beélltunk a sorba, ugyanis már voltak páran. Oikawa mögém állt és előre nézve láttuk Terushimat. Elidőztem rajta és közben kissé féltem, hogy ide fog jönni hozzám majd. Kicsit hátra léptem, ami miatt ráléptem Oikawa lábára.

  - Basszus, ne haragudj! - fordultam meg azonnal.

Oikawa azonban nem figyelt rám. Egyenesen előre nézett, pont arra, ahol Terushima volt. A tekintete nem volt a legnyugodtabb és eléggé szúrósan is bámult maga elé.

  - Nem fog idejönni - motyogta - Leütöm, ha idejön.

  - Bocsánat a lábadért - tértem vissza rá.

  - Mi? - nézett le rám megszeppenve.

  - Nem érezted?

  - Mit?

Ennyire elbambult volna Terushima irányába, hogy nem is érezte, hogy kicsit a lábára lépek? Nagyokat pislogtam, ő pedig kicsit előrébb tessékelt, ugyanis haladt a sor. Aprókat léptem előre, neki pedig a karom közelében maradt a keze. Éreztem a közelséget, és hogy mennyire magasabb is nálam, annak köszönhetően, hogy ott állt mögöttem.

  - Kettő fajta kaját lehet választani - szeppentem meg.

  - Te tésztát fogsz, igaz? - kérdezte halkabban, mire bólintottam - Nincs valami kalács?

  - Nem hiszem, hogy most adnak. Maximum reggelire - nevettem el magamat kedvesen.

  - Amúgy...

  - Hm?