Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

G&F Weasley

- Ha már tönkre tesszük az ételeket előtte had egyek - nevetett Georgia, majd mosolyogva vette el a felé nyújtott kis tálcát. - Köszönöm.

- Holly hozhat még valamit? - nézett hatalmas szemeivel az ikrekre a manó.

- Köszönjük, de másra nincs szükségünk - felelt Fred majd amint a manó visszatért a többi manó közé kikapta húga kezéből a tálcát.

- Hogy merészeled? - nyúlt az elvett étel után Gigi.

- Előbb a meló - tette le a tálcát Fred, majd elővette az apjától kapott bájitalok egyikét. - Ne felejtsd el, arra önts ami biztosan sokat fogy.

- Lehet, hogy nem vagyok Hollóhátas, de hülye sem - forgatta szemeit Georgia. - Az enyém a Mardekár asztala.

- Nem, mert az enyém - indult el Fred, de húga utána sietett. 

- Merlinre de hülye vagy - ragadta meg bátyja karját a levegőben Gigi. - Nem tanultál meg semmit az elmúlt 11 évben? 

- A kisebb választ előbb - sóhajtott Fred. - Mi marad nekem?

- Hollóhát és Hugrabug - villantotta meg elégedett mosolyát Gigi. - A tanári asztal lehet közös, rendben? 

- Rendben - bólintott Fred és a konyha másik végébe sietett, de nem sokkal később kétségbe esetten kiáltott húgának. - Georgia!

- Mi az? - szaladt Gigi és ledöbbent mikor testvérét több manó fogta közre. - Engedjétek el! - parancsolta a manóknak, majd mivel nem bízott a manókban onnan figyelte ahogy testvére befejezi a Hollóhátasok reggelijének tönkre tételét. 

- Újat kell csinálni - sipított egy manó és a többi már épp követte volna mikor Fred rájuk szólt;

- Nem! 

- Ezért Mione néni ki fog nyírni minket - súgta Gigi az ikrének, majd a manókhoz fordult. - Senki nem nyúlhat az ételekhez, és nem szólhattok senkinek. Ez pedig parancs!

- Valóan ki fog minket nyírni - nézte húgát kikerekedett szemmel a fiú.

- A helyzet az, hogy a tanárokkal kicsit lehetnénk kíméletesebbek - indult nyomában az ikrével Gigi az utolsó asztal felé.

- Csak a szivárvány? - kutatott talárja zsebében Fred.

- Örülök, hogy nem kell magyarázkodni - bólintott elégedetten Georgia és Ő is előkereste a megfelelő fiólát. Alig öt perccel később már nyugodtan hagyták hátra a konyhát, főként mert tudták hamarosan kezdetét veszi a reggeli. Az ikrek negyedóra sietség után találtak egy kihalt folyosót és ott majszolták a lány által kért péksüteményeket, elégedetten kortyolgatták a kakaót, majd érdeklődve pillantottak fel mikor egy árnyék vetült rájuk.

- Az irodámba! Most! - találták szembe magukat a villogó hajú McGalagony professzorral. A vörös ikrek elégedetten mosolyogtak az előttük gyors léptekkel haladó McGalagonyon majd szélesebb lett a mosolyuk mikor meglátták a többi diákot ahogy igyekeznek a gyengélkedő felé ki a ragyás kelések, ki az ősz szakáll miatt viszont akadt aki élvezte, hogy a haja a létező összes színben pompázik. - Remélem nem kell mondanom, hogy miért vannak itt - nyomta egy-egy székre a testvéreket McGalagony professzor. 

- Igazán kitett magáért ma igazgatónő - mosolygott szemtelenül a nőre Georgia.

- Ezek a színek kiemelik a szemét - tette hozzá Fred.

- Egy hete sincsenek itt és az egész iskola egy felbolydult hangyaboly lett maguk miatt - vetette az ikrek szemére a nő.

- Hát sikerült - fordultak vidáman egymással szembe az ikrek.

- Látom nagyon boldogok - húzta fel az orrát McGalagony. - Remélem a boldogságuk azután is kitart, hogy ideértek a szüleik. Mielőtt a maguk keresésére indultam első dolgom volt patrónust küldeni a szüleiknek. 

- A szüleinknek? - nyelt egy hatalmasat Georgia, na nem az apja miatt rémült meg. Mi oka lenne rá? Hiszen a férfi adta nekik az összes dolgot amit felhasználtak, igaz hogy ezeket a karácsonyi szünetig be kellett volna osztaniuk, de egy igazán jó csínyhez mindent be kell dobni az ikrek szerint. Míg Georgia kicsit elkalandozott a kandallónak hála megérkezett Angelina akit rögtön George követett.

- Köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradtak - biccentett az igazgatónő. 

- Ez a legkevesebb McGalagony professzor - pillantott ikreire dühösen Angelina. 

- Ez majd segít igazgatónő - nyújtotta át a kis fiolát George. 

- Köszönöm - vette át a nő, majd az ikrekre nézett. - A büntetés miatt jöjjenek vissza később, most menjenek és beszéljenek a szüleikkel. 

- Rendben - bólintott egyszerre Gigi és Fred majd kissé tartva anyjuk kirohanásától követték szüleiket.

- Mekkora bajban lehetünk? - kérdezte Fred a húgát azután, hogy elhagyták az irodát és maguk mögött tudtak már 3 folyosót.

- Hatalmasban - fordult hátra egy metsző pillantás erejéig Angelina, az ikrek pedig kíváncsian néztek az apjukra aki csak egy halvány mosoly kíséretében kacsintott az ikrekre.

- Elegem van abból, hogy átszaladsz a Roxforton - cövekelt le egyik pillanatban Gigi. - Mind tudjuk, hogy ha mi valóban hatalmas bajban vagyunk akkor a te haragod még nagyi is hallani fogja.

- Georgia Florence Weasley - szólt lassan Angelina. - Ha ebben a tanévben még egy patrónust vagy levelet kapok miattatok átíratlak a Beauxbatons-ba!

- Angelina Johnson! - hallatszott az ikrek döbbenetére nagyanyjuk, Molly hangja. - Ne merészeld az unokám viselkedését ilyen szörnyű módszerrel befolyásolni!

- Nagyi - ölelték meg nagyanyjukat a vörös csínytevők. 

- Nem mintha nem örülnénk, de mit keresel itt? - kérdezte kíváncsian Fred.

- Ron bácsikátok említette, hogy bajban vagytok és jobbnak láttam ha magam győződöm meg az ellenkezőjéről - felelt Molly miközben egy igen ronda pillantással jutalmazta Angelinát.

- Anya, lennél olyan kedves és megvárnál Angie társaságában a Három Seprűben? - fordult anyja felé George.

- Persze - bólintott a nagymama és miután kellőképpen megölelgette unokáit elindult Angelina társaságában a kapu felé.

- Ne féljetek. anyátok kissé túlzott - nyugtatta az ikreit George. - Nem mellesleg pedig sosem hagynám, hogy külön válasszanak titeket. A testvéri kötelék erős, az ikrek köteléke még erősebb. 

- Nem haragszol ránk apa? - tette fel a kérdést kissé tartva a választól Gigi.

- Dehogynem - felelt George. - Hogy volt merszetek megdönteni a rekordunkat!?

- Weasley ikrek vagyunk, lételemünk a rendbontás és minden megmásítása - húzta ki magát Fred.

- Ez maradjon is így - vidult a férfi. - A hét év alatt legalább fele annyi csínyt vigyetek véghez, mint én és Fred bácsikátok.

- Rendben - bólintott nagy komolyan Georgia majd amint ikertestvérére nézett kirobbant belőle a nevetés akárcsak Fredből. George mosolyogva ingatta a fejét, és nem épp azért amiért más szülők de büszke volt gyerekeire, tudta hogy gyerekei tovább viszik a mentalitást amit az ikrével kezdett meg jó pár évvel ezelőtt...