Exem a mostoha bátyám?!

1.

-De anya én nem is csináltam semmit.
Tágra nyitotta a kezét majd vállat vont és összeszorította a rózsaszín telt ajkát.

Elég volt egyszer beleesni a kis ártatlan csapdájába onnantól kezdve mindig így reagál ha számon kérem.

- Én hibáztam Aiden anyukája! Nem figyeltem eléggé így leestem a bicikliről.

-Az élet olyan,mint a biciklizés. Ahhoz,hogy egyensúlyban maradj, előre kell haladnod. -Eliot osztotta az észt a gyerekeknek míg el láttam a sebet.

Brynt nem olyan régóta ismeri a fiam annak ellenére,hogy mi már rég ezen a környéken lakunk.

3 éve,hogy elköltözünk,ahogy Aiden megszületett első hetekben még otthon voltunk,kellett anyu segítése pár baba dologban. Például féltem legelsőnek fürdetni a tökmagot,olyan pici és törékeny volt,de szerelem volt első látásra az én fiam.

Aztán történt az,hogy a semmiből felmerült az ötlet (visszaemlékezés):

Szobám négy fala között ültem valami gagyi filmet nézve ami nem volt elég kemény ahhoz,hogy magára vonja a figyelmem. Unalmas programomat,Eliot zavarta meg.

-Te mindig ilyen szomorú vagy?

Már az ajtóban megtorpant,onnan nézte a dagadt szemeimtől elkezdve a borzos hajamtól amit fogalmam sincs mióta nem fésültem már meg, folytattva a túlméretezett pólómon, mindennap abban lézengtem az egyre nagyobb hassammal pedig már mozdulni is nehéz volt,utolsó két hétben voltunk már a kisbabámmal.

-A szomorúság nem tölünk függ.

Válaszoltam Eliotnak,nem tehettem róla. A múlt mindig ellepte gondolataim és mindig a fejem ketrecében voltam,nem voltak tiszta gondolataim a viccek is nehezek voltak.

-De a boldogság igen.
Mi döntésünk,hogy elengedjük a fájdalmat vagy sem.

Ágy szélére leülve mondta el a gondolatait ami furcsa,de most nem volt hülyeség.

-A szerelem is egy döntés?

-Minden mese véget ér és ahogy téged nézlek a ti mesétek már rég véget ért.

-Bárcsak tőlem függött volna a mese lezárulása.

Fátyolos tekintettel néztem az unalmas krémszínű falra.

-Mit tettél volna?

Szerettem volna tovább,de ő nem engedte.Sose lesz a te döntésed,hogy mikor,meddig és hogy hogyan szeretnek,hogy meddig választanak minket.

-Elutaztam volna.

Mindig tervemben volt az elutazás, többet látni,tudni mint a szokásos mindennapok.
-Miért nem teszed ezt?-Eliot kíváncsian kapta rám a fejét.

-Viccelsz velem?-apro kacajt sikerült kicsalnia belőlem,ilyet kérdezni sem lehet valami értelmes dolog főleg a jelenlegi helyzetemre nézve.

-Engedd,hogy elutazunk,Leila.

Elsőnek hülyeségnek tartottam aztán mégis bele mentem és most itt vagyunk.

-Bryn messze laksz tőlünk?

Mindkét srác elképesztően nagy eszű volt, Bryan mindig vállalta tetteit, őszinte és nagyon illedelmes volt,ahogy sikerült ki ismernem 2 hét alatt.

Az én Aidenem már csibészebb volt, forrófejű volt és makacs..jaj,de még mennyire makacs.. alig 3 éves és már most kezdek nem bírni vele volt,hogy próbált hazudni is a kis szaros mint amikor el törte a virágos cserepem,de felesleges hazudnia, anyák veszik észre a leghamarabb ha gyermekük hazudik nekik.

-Nem akarok,akkor nem tudok maradni Aiden szülinapi buliján pedig ajándékot is készítettem neki!

-De-

-Mondjuk az ajándekom otthon maradt, úgyhogy,mennyünk! Mennyünk haza együtt,jó Aiden?

Bryn miután megtárgyalta saját magával fel pattant és az ajtónál fékezve várt ránk.

Meglepődve néztünk össze Eliottal majd megvonva a vállunkat elindultunk a már két srác után.

Mondanom sem kell,hogy úgy éreztem magam mint a régi csodás beszélgetésekben alsóban mikor a két kislány beszélgetett én meg ott álltam mellettük tök bénán állva közbe ide-oda nézelődve hátha mégse tűnik majd olyan gáznak pedig..de.

-Igazából azért akartam,hogy kísérjük haza,mert úgy gondoltam nagyon fáj a lába és ne hadjuk egyedül,de most őszintén nem úgy tűnik mintha ez volna a helyzet.

A két törpe legelől ment nagyba mutogatva és úgy tűnt nagy megbeszélésben vannak.

-Egyik fiú sem kényes úgy látszik, jól megtalálták egymást,sok mindenben hasonlítanak.

Felnevetve nézet rájuk,úgy néztünk ki kívülről mint egy nagy boldog család.

- Jól jön,hogy el kísérjük. A srácok folyton együtt vannak megkell ismerkedünk mi is az ő szüleivel.

A mellettünk lévő utcában kanyarodtunk el ahová még nem is jártam.

-Szerinted örülni fog az ajándekomnak?

A fiam ma 3 élet évét töltötte,nagy rajongója a villám McQueen-ek (mekvin) így sütöttem tortát meg találtam neki egy új potkerekes biciklit ami a kis piros autóval van borítva.

-Biztosan tetszeni fog neki,szerintem jó ajándékokat vettünk neki,nem?

A válaszom a torkomra ragadt mikor az utca végére értünk. Hatalmas kapu,hatalmas ház na baszki ők gazdagok.

---------------------------------------------------------
Naa vártátok már?
Véleményeeket...❣️