Vacsora után jártak.
Hárman szinte egy időben tették le evőpálcikákat az előttük nyugvó üres tányérra. Bőséges étkezést tudhattak magukénak, Hua Cheng volt a szakács, Xie Lian pedig a segédje. Nem sok köze volt a fogásokhoz, ezért Banyue végre már-már kellemetlenül, túlságosan is teli gyomorral vonult vissza, magukra hagyva a felnőtteket.
Banyuének különös érzése támadt egészen attól a pillanattól, hogy Xie Lian elhozta az iskolából. Bárhogy próbált rájönni, hogy mihez lehet köze, képtelen volt. Magában tartva hangos kíváncsiságát visszavonulót fújt.
Hua Cheng és Xie Lian kényelmes viseletben ültek az asztalka körül. Általában úgy zajlik vacsora után, hogy elpakolnak, elintézik a mosogatnivalót. Egyikük mosogat, a másikat törölget. Ezúttal azonban máshogy jártak el. Egyikük sem mozdult. Hua Cheng ráérezve, hogy Xie Lian mondani szeretne valamit, a helyén maradt. Odébb tolta a tányérját.
– Gege, jól érzem, hogy mondani szeretnél valamit? – kérdezte Hua Cheng.
Hua Cheng nem sietetett semmit, Xie Lian tempójához igazodott. Ha Xie Lian beszélni szeretne, Hua Cheng megvárja, míg magától megteszi, de ha nem szeretne beszélni, Hua Cheng nem erőlteti.
Xie Lian megköszörülte a torkát, majd belekezdett:
– A munkatársam féltestvére lakást örökölt. Már van házuk, és úgy döntöttek, hogy átköltöznek a lakásba, a házat pedig kiadják.
– ..... – Hua Cheng sejtette, hova vezet a történet. Bár az arca semlegesen palástolta, nem volt elragadtatva az ötlettől.
– Felajánlotta, hogy beszél a nővérével, hogy baráti áron odaköltözhessünk Banyuéval. Megbízhatónak tart engem, nincs kétsége, hogy mindig időben fizetni fogok.
Hua Cheng aprót bólintott, és színtelenül, apró mosollyal azt felelte:
– Ez így van. Gege megbízható.
Hua Cheng az asztal tetején összekulcsolta az ujjait.
– Mivel felhoztad, feltételezem alkalmas lakhatás, és odaköltöztök.
– .....
– Gege-nek szükségtelen fáradnia a cipekedéssel. – Hua Cheng mosolya meginogott, s tekintete leesett a piszkos tányérokra. – Elvihetlek titeket....
– .....
– Meddig maradtok? – A piros ruhás szavai immár leplezetlen bánatot hordoztak.
Xie Lian szemeinek tükre össze-vissza kalandozott, míg végre sikerült megállapodnia szilárdan Hua Chengen.
– Nos... ez San Langtól függ.
– Mm? – mondta Hua Cheng.
Az igazat megvallva, Hua Cheng telhetetlenné vált.
Eleinte azt gondolta, hogy egész életében tudni, hogy Xie Lian jól van, hogy egészséges, az elég a szívének.
Aztán a barátja lett, és úgy vélte, ha barátként kísérheti az életnek nevezett úton, és segítheti ahol, amikor csak tudja, szerencsésebb ember Hua Chengnél nem létezhet, hogy ilyen kiváltságban fürödhetett.
Ám ezzel sem ért véget.
Xie Lian hozzá költözött. Egy lakásban élni vele, együtt étkezni, vásárolni, főzni... mellette aludni... látni nevetni, beszélgetni, megismerni az apróságokat; a hiányosságait és erősségeit, arra hazaérni, hogy Xie Lian a lakásban – otthon van, otthonná teszi azt a lakást... Ezek telhetetlenné tették Hua Chenget, hogy szíve szerint még egy kicsit, csak egy kicsit többet osztaná meg vele az életét.
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
