Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Huszonnyolcadik fejezet: San Lang, van kedvesed?

Xie Liant pihentette a bokáját. Egészen addig pihentette, míg abbahagyta a pihentetést, és felkelt elmosogatni a tálcát és a reggelije tányérjait.

Mosogatás után Xie Lian úgy döntött, felfrissíti magát, és elment zuhanyozni. Zuhanyzás előtt, közben és után is egyvalami körözött dögkeselyűként gondolatai körül:

Immár ez a sokadik alkalom, hogy Hua Cheng segített neki, nekik. Nem használhatta ki, mert bármennyire azt mondja Hua Cheng, hogy szívesen teszi, és esküdözik, hogy nem zavarja, örökké akkor sem élősködhetnek rajta. 

Lakást kellett találnia maguknak. 

Ez a szép lakás, a finom ételek, az új ruhák, közös szoba és ágy... Mindennek van határa. Xie Lian nem akart úgy ébredni, hogy a mellette fekvő megelégelte, hogy Xie Lian miatt nincs saját tere, míg Banyue az egész vendégszobát elfoglalta.

És ha vendéget várna? Aludjon a kanapén? 

Emellett Hua Cheng jóképű, gazdag, szórakoztató, támogató, ezermester... és napestig sorolhatná. Csoda, hogy még nőtlen! És ez egyszer véget ér, ebben Xie Lian biztos volt. És amikor eljön az a nap, Hua Chengnek kedvese lesz, az hiányzik, hogy láb alatt legyenek, és sebtében oldja meg valahogy Xie Lian, hova menjenek.

Nem.

Idejében kell rendezni az ilyet.

Sőt mi több! Xie Lian a fejéhez kapott a felismeréstől. Talán már van is szerelme Hua Chengnek? Nincs miért  beszámolnia ilyesmiről.

Így hát Xie Lian visszaugrált az ágyba, kezébe vette a – feltöltött – telefonját, és bújta a lakáshirdetéseket. Azonban most már hitelre vett lakásban gondolkodott, nem bérlésben. Banyue szépen aludt egyedül, láthatóan nincs ellenére a saját tér. Egyre idősebb lesz, szüksége van saját szobára, ahova elvonulhat. Nem létfontosságú sok szobás ingatlannak lennie, elég egy nappali és egy kisebb-nagyobb hálószoba. Xie Lian majd vesz magának használtan kanapét, azon elalszik. De ha esetleg olyat talál, ahol neki is jut egy külön szoba, nem fog panaszkodni.

Ám ebben kevéssé reménykedett. Elborzadva figyelte az árakat. Egy kis odú is olyan sokba került, hogy Xie Liant megütötte a guta.

Xie Lian mutatóujja az ingatlankereső oldal részletes keresőfelületén a kiadó lakások opcióra váltott. Fölötte időzött az ujjbegye, de másodpercek után sem bökött rá.

A saját ingatlan hitelét egyszer rendezheti. Többet dolgozva talán élete vége előtt. A bérelt lakás bizonytalan, soha nem lesz saját, és örökké többe kerül. Ha hitelre vesz, és törleszti, Banyuének nem kell felnőttként ezzel foglalkoznia, sőt spórolhat.

Xie Lian sóhajtva jobbra húzta az ujját, és lefelé görgetett.

– Mi kerül ezen ennyibe? – kesergett Xie Lian. 

A hirdetésben szereplő lakás kicsi, egyszobás. Pár lépéssel bejárható. Az összes falon olyan mennyiségben tapadt a penész, amitől úgy tűnt, mintha szándékosan festették zöldre. A parketta néhol hiányos, az ablakok ősrégiek, valamelyik üveg törött, kartont erősítettek celluxszal, hogy elfedje. A fürdőszoba és a konyha hasonlóan förtelmes állapotú.

Esetleg Xie Lian elgondolkodna a bérlésén, amennyiben olcsó lenne, nincs más lehetősége és nem nevel gyereket. De Xie Lian venni akart lakást, van más lehetősége és van gyereke. 

Xie Lian úgy elnézegette az időt az ingatlanok között, hogy időközben Hua Cheng visszatért. 

Belépett a hálószobába. Hidegtől rózsás arcát mintha Li néni kezei csipkedték volna. Jobb kezében Xie Lian táskája lógott. Kicsit szakadtan – néhány öltéssel helyrehozható – és kicsit porosan – egy mosással eltüntethető.