Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Harmincharmadik fejezet: San Lang, az álmaimtól már fáj a derekam

Xie Lian percek óta véres pengeként meredt résnyire összehúzott szemekkel az előtte pihenő tál müzlire. Az asztalka egyik oldalán a rózsaszín párnán Banyue ette a saját tejes finomságát, Xie Lian másik oldalán a vörös párnán Hua Cheng kávézott és eszegetett vajas pirítóst.

– ..... – Banyue lassan ropogtatta a csokis csodát, igazi csokidarabokkal. Először csak úgy hümmögött, majd célzatosan Hua Chengnek sugározva, hogy érezzen már magában tenni akarást Xie Lian állapotának megszüntetésére. 

Hua Cheng letette a pirítós maradékát a tányérra, majd úgy szólt:

– Gege, nincs kedvedre a müzli? Összeüthetek valamit.

Xie Lian elutasítóan rázta a fejét. Felegyenesedett görbületéből:

– Jó a müzli... köszönöm... – motyogta Xie Lian változatlanul leszegett fejjel.

– Ahogy akarod. De gege, jól érzed magad? Az utóbbi napokban szokatlanul csöndes vagy – mondta Hua Cheng aggodalommal a hangjában.

Hua Cheng gyanúját erősítette, hogy a kérdés hallatára Xie Lian fáradt orcájára aligha ismételhető vörös árnyalat kúszott a nyakától indulva. Válasz helyett felállt az asztaltól, és egyetlen mondattal elsietett a fürdő irányába:

– Megmosom az arcom!

Mint a szélvész, Xie Lian már ott sem volt. Három szem figyelte hűlt helyét.

– Gyanús – bugyborékolta a kanál tejbe Banyue, aztán megitta. Tálkája mellé húzta Xie Lianét, hogy kiszedegethesse belőle a csokidarabokat. Vádló tekintettel fordult Hua Chenghez. – Hua-gege, mit tettél papával?

Hua Cheng félig felvont szemöldökkel viszonozta a másik pillantását.

– Semmit – felelte.

Csakhogy Banyue kicsi, nem pedig vak.

– Csak veled nem tartott szemkontaktust – mondta Banyue nagyon lassan. – És nem ült egyenesen. És úgy néz ki, mint aki napok óta nem alszik. És csúnyán nézett a müzlire. Papa soha nem nézett csúnyán a müzlire. A müzli néz rá csúnyán. 

Mivel Hua Cheng szótlanul maradt, Banyue folytatta:

– Hua-gege, szeretem a főztödet és a lakásodat, és köszönöm szülinapomra a furcsa ízlésű esernyőt, tetszik, de ha bármit tettél papával, most vallj színt, amíg nem tudok honnan előkapni kígyót. Utána a helyedben én sem tenném.

– ...Nem csináltam semmit – vándorolt a tekintete Xie Lian nyomába.

.

Immár negyedik napja történt, hogy Xie Lian későn feküdt és hajnalban ébredt.

Hideg vízben megmosta az arcát. Tiszta volt a bőre, egészen patyolat, s ennek okán mit sem ért. Nem tűnt el róla semmi, se kosz, se a fáradtság. Ugyanis aznap reggel az ötödik alkalom volt, hogy vízzel próbálta enyhíteni. Kávézni nem akart, nem rajongott érte, és az egésznapos talpalásnál az utolsó utáni volt, amit fogyasztani vágyott.

Tükörre emelve a fejét lemondóan sóhajtott a gyászos látványra. Kialvatlanság és a teljes zűrzavar pezsgő színe. Xie Lian háta akaratlanul előre görnyedt. Kezét gyöngéden a derekára emelte, s gyöngéden dörzsölgette. 

Nem tudott Hua Chengre nézni!!!

Minden alkalommal meztelenül látta, mint álmában, és ebből eszébe jutott, miket tettek egymással. Xie Lian úgy érezte, kimerítette a szégyentelen szó fogalmát. Hát mégis mikor lett ilyen hajlama? Azt gondolta, idővel a szülői nyomás hatására kénytelen lesz feleségül venni egy nőt. Magától nemigen jutott eszébe, mindig mással foglalkozott. Férfiak iránt annyira sem nézett. 

Nem kőbe vésve, viszont majdnem bizonyosan azt gondolta, hogy aszexuális. Hogy Hua Cheng ilyen intenzív hatást gyakorolt rá, erősen szedegette le a korábban vastag bőréről a maradék leheletvékony rétegeket.

Próbált józanságot keresni a helyzetben, mivel magyarázható – és talált is! 

Hua Cheng jóképű, szórakoztató, udvarias, figyelmes, virágillatú, a csibész mosolyában is ott a szépség, éleslátó, a szépíráson kívül aligha van olyan, amihez nem ért, és... és túl sokáig tartana mindet felsorolni, miért retinaégető Hua Chengre felhevülni.

Az inkább volt nagy – hatalmas! – kérdés, mi az oka, hogy az utóbbi éjszakák során az álmokban átélt szex utóhatását megérezte a dereka. Bárhogy is, még egy ilyen túlfűtött éjszaka és szabadságolnia kell magát rokkantságra hivatkozva.

Kilépve a fürdőszobából, Hua Cheng dőlt háttal a falnak. Xie Lian lépteire elrugaszkodott, és elé lépett. Arca komoly volt, s aggódást rejtett. Ám Xie Lian olyan átkozottul érezte magát, hogy erőltetve sem tudta állandóan ott tartani a szemkontaktust, oldal-fel-le pillantott néhány másodpercenként. Mint akinek kutyák rágták a józan eszét.

– San Lang...? – mosolygott rá halványan Xie Lian.

– Gege, csináltam veled valamit? – kérdezte Hua Cheng bánatosan.

– .....

Gyakorlatilag nem. 

A legkevésbé sem akarta, hogy Hua Cheng bármiért magát okolja.

– Dehogyis! – rázta a fejét Xie Lian. – San Lang soha semmi olyat nem tett, amit én nem... amivel nekem... a-a-a... amivel rosszat... mármint nekem rosszat semmit... sem...!

Xie Lian el akart süllyedni. Meg akart halni. Akkor. Azonnal! 

Hua Cheng összevonta a szemöldökét.

– Ha így van, gege miért kerüli a pillantásomat? – tudakolta Hua Cheng.

– ..... – Xie Lian hallgatott. Ha őszintén elmondja, Hua Cheng garantáltam kényelmetlen helyzetbe kerül, és akkor Xie Lian nem tudna tovább maradni Hua Cheng lakásában, Hua Cheng ágyában.

– Gege, bármiről van szó, ha nyomja a szíved, ne tartsd magadban. Mindig szívesen meghallgatlak.

Xie Lian türelmet kérve emelte kezeit a mellkasa elé.

– Délután vagy este... akkor elmondom, ígérem, megteszem... de – Xie Lian ügyetlenül kerülte ki Hua Chenget, kis híján elbotolt – most Banyuének munkába – hadonászott az ujjaival – kell menni, nekem iskolába... Azaz nekem munkába, neki iskolába! Sajnálom! Sajnálom! Nagyon sajnálom! – hajlongott sokszor egymás után Xie Lian, ahogy eltűnt Hua Cheng látóteréből, akinek erre a nevetséges jelenetre semmiféle válasz nem jött a szájára.

Xie Lian még sem vette az utcai cipőjét, Banyue már az ajtó előtt várt teljes készültségben, kabátban, cipőben, táskával a hátán. Arcán megfejthetetlen kifejezés ült.

– Papa, meneküljünk... Ez nekem volt kínos – mondta leszegett fejjel Banyue.

– .....

Xie Liannek még aznap találnia kellett bérbe adva olyan lakást, ahova már másnap költözni lehet. Sőt, akár még ma!

//Oké, szóóóval... Nem akarom fölöslegesen húzni az időt, nem akarok fölös drámát, ezt leszögezném! :D Xie Lian nem kultivál, nem élt 800 évet. Semmi ideje és ereje, sőt kedve sem volt magával foglalkozni, a szexuális igényeivel munka és gyereknevelés mellett. Eszébe sem jutott, neki ez a terep teljesen homály. Szerencsétlen kvázi impotensnek számított. Aztán megtörtént, felizgult Hua Chengre – nade Hua Cheng az ő- és Banyue, a gyermeke jótevője! Nem is akárhogy segítette, és bár Hua Cheng szeretete határtalan, Xie Liannel egyelőre nincsenek olyan kapcsolatban. Xie Liannek mindig egyedül kellett megoldania az életét. Erre van valaki, aki segít neki,  aki MINDENT megoldana helyette, ha arra kéri – ezt persze sosem használná ki. Nem akarja elrontani a kapcsolatát  Hua Chenggel. Neki ez a helyzet hihetetlenül kínos (pláne ennyi idősen, közel harminc évesen így reagálni, ami másnak átlagos dolog, korábban jön), főleg, hogy Xie Lian ugye úgy tudja, Hua Chengnek van egy nőnemű, akibe szerelmes, és ezt Xie Lian elfogadja. Tudom, idegtépő, hogy ennyit szerencsétlenkedik, de úgy érzem, elsietném, ha máshogy lenne. ^^' Most fedezi fel magát, és akik olvastátok más története(i)met, tudjátok, mennyire szívügyem a kommunikáció a párok között. Az meg ugye nem feltétlen két perces művelet. :'D//