Painful Memories

18 rész

Ájultan feküdtem egy kanapén. Elgémberedtek a végtagjaim már attól, hogy hosszú órákon át feküdtem egyhelyben. Feltornázva magam Stevet pillantottam meg aki az ágyon aludt. Halkan felkeltem és odasétáltam hozzá, bár nem akartam felkelteni, de meg akartam bizonyosodni arról, hogy jobban van. Fedetlen mellkasán végigvezettem a tekintetem ami apró hegekkel volt beborítva, majd óvatosan lejjebb húztam a takarót és a hasfalán megpillantottam a hatalmas kötést. Nagyot nyeltem, mert biztos vagyok benne, hogy fáj neki, nem akartam őt zavarni a pihenésbe így hátrébb léptem, de egy kéz megfogta az enyémet.
-Nina.-hallottam meg mély hangját amire egyből felkaptam a szemem.
-Szia.
-Gyere közelebb.-húzott magához gyengéden, mire leültem az ágy szélére.
-Hogy érzed magad?
-Jobban, hogy tudom, hogy itt vagy.-simította meg a kézfejem.
-Ugye tudod, hogy az ügyön kívül mindenki azzal van elfoglalva, hogy letámadva felkaptál a karjaidba és a tárgyaló üvegének nyomtál.
-Így is-úgy is kiderült volna. Ha elbújunk és úgy csókolózunk mennyivel jobb? Izgulnál, hogy látott-e valaki..
-Hhhh.. Steve. -sóhajtottam fel beletörődve a helyzetünkbe, majd Bucky lépett be hozzánk.
-Hagyd egy picit pihenni a Kapitányt.-simította meg a karom, ahogy mögém állt.
-Ne menj el Nina.-szorította meg a kezem finoman.
-Ezt vitassátok meg ti.-intettem kettejükre.
-Steve, pihenned kell. És Ninának is. Egész este itt aludt az ágyad mellett. Nekem kellett áttennem a kanapéra, hogy kényelmesen feküdjön egy kicsit.
-Nem akarom, hogy elmenjen Buck.
-Nem fog magadra hagyni. Csak kicsit lepihen ő is. Gyere.-húzott fel a karomnál fogva Bucky, mire Steve szorított a kezemen.
-Ne...-pillantott fel a szemeimbe könyörögve.
-Pihenned kell Steve.-simítottam meg a kézfejét.
-Nem akarok egyedül maradni.
-Nem leszel, amint felkelsz itt lesz Nina és én is.-Bucky keze a csípőmre csúszott amitől egy furcsa érzés kerített hatalmába. Stevehez odahajolva megpusziltam az arcát, majd kisiettem a szobából. A folyosón sietős léptekkel igyekeztem az emelet irányába, mikor Bucky elkapta a karom.
-Ne siess ennyire. Várj már meg.
-Dolgom van, nem érek rá.
-Pihenned is kell!-fonta össze a karját a mellkasa előtt.
-Majd ha megoldódott az ügy pihenek.
-Ne egyedül csináld.-simította a karomra a tenyerét miközben az arcomat kémlelte.
-Csináljuk együtt vagy mi?-vigyorodtam el, hisz tudom, hogy félre fogja érteni.
-Nem tudtam hogy ilyen vágyaid vannak.-vigyorodott el, majd végig mért. Megrázva a fejem elléptem mellőle és hívtam a liftet.
-Ne ábrándozz Barnes.-mosolyodtam el ahogy beszálltam a liftbe.
-Álmodozni lehet azért. Az nincs megtiltva.- lépett közelebb, de a lift ajtó bezáródott előtte. Kifújva a levegőt próbáltam összeszedni a gondolataim, hogy összpontosítsak a feladatra és ne ez a két jómadár járjon az eszembe.
Egy tárgyalót kinéztem magamnak és az eddig összegyűjtött adatokat, aktákat bevittem oda magammal és megpróbáltam összetenni a puzzlet, ami nagy fejtörést okozott nekem.
Órákon át agyaltam az egész ügyön, miközben néha vagy Tony vagy Natasha nézett be hozzám. Próbáltak ők is segíteni, de sajnos a megoldásig még nem jutottam el így se.
Az asztalra borulva pihentettem a szemeim, mert már kezdett szétrobbanni a fejem a sok gondolattól, mikor halkan kinyílt az ajtó mögöttem.
Egy kéz elsimította a vállamról a hajam, mire felegyenesedtem a székben.
-Azt mondtad alszol.
-Te pedig, hogy ágyban maradsz.-pillantottam fel a vállam felett rá.
-Nem voltál ott így megkerestelek.
-Bucky mért nem nyomtad vissza az ágyba?-fordultam a társa irányába.
-Azért a Kapitányt nem olyan könnyű visszatartani, ha rólad van szó.-pillantott fel rám.
-A Kapitánynak pihennie kellene.-pillantottam vissza az asztalon heverő papírokra.
-A Kapitány veled akar lenni.-lépett közelebb Steve. -Kérlek, hagyd most ezt itt és menj fel pihenni.-fogta meg Bucky a vállam.
-Addig nem míg meg nem találom, hogy hol vannak...
-Nina, ez a Hydra. Nem lesz egyszerű őket kiiktatni.
-Honnan veszed, hogy az?-kaptam fel a fejem Stevere.
-Innen.-sétált be hozzánk Tony és a csapat többi tagja. A karkötőt rákötötte az asztal közepén lévő gépre és hirtelen a szemeim elé tárult egy térkép, amin az összes Hydra központ meg volt jelölve.
-Na, ti ketten úgy is profik vagytok az ilyenben. -simítottam meg Steve és Bucky karját.- Megyünk és felszámoljuk ezeket a helyeket.-kezdtem el összepakolni a dolgokat az asztalról, mire Steve megfogta a kezem.
-Ez nem ilyen egyszerű. Kell egy terv. Nem mehetünk csak úgy oda.
-Te biztos nem jössz. Ilyen sebbel az oldaladon. -intettem a hasára.
-Te se mész mivel nem mehetsz még küldetésre.-fonta össze a karját a mellkasa előtt Rogers.
-Azok után amit csináltam, nem mehetek?-néztem rá döbbenten.
-Nem engedem.-rázta a fejét és szigorú pillantással végigmért.
-Bucky!-nem fordultam még el Stevetől, szúrósan a szemeit figyeltem, mire mögöttem megszólalt Barnes.
-Igen?
-Tylert te engeded küldetésre? -tettem csípőre a kezem.
-Igen, ő már a másodikra fog majd menni.
-Látod!-intettem a társára Stevenek.- Ő már mehet. Sőt már volt is egy küldetésen.
-Ne most vitassuk ezt meg.-hajolt el mellettem és kapta fel az egyik aktát a kezébe.
-Engem elengedsz Bucky?-fordultam meg az irányába.
-Nina..-szívta be mélyen a levegőt mire Steve megállt a pakolással.
-Te elengedsz engem? Kérlek. Láthattad te is mit tudok. Ha már morci kapitány nem enged, te ugye engedsz!-néztem rá könyörögve, mire Steve ledobta az aktákat az asztalra, ami hangosan csattant a fa lapon.
-Nem mehetsz. Ne mástól kérj engedélyt. Nekem kell jóváhagynom. Nem engedem.-mély hangjától összerezzentem, de próbáltam ezt nem mutatni a többiek felé. Bucky felpillantott a szemeimbe és közelebb lépett. Látta rajtam, hogy összetörtem.
-Rendben.-léptem el mellőle és kimentem a tárgyalóból.
-Nina! Ne csináld..-hallottam Steve hangját, de becsukva magam mögött az ajtót. Nem voltam erre tovább kíváncsi. Ha nem engedi, akkor megoldom magam az ügyet. Leszámolok egyedül az egyik bázissal, úgy, hogy nem fognak tudni róla. Csak az fog feltűnni, hogy a piros jelzések a térképen fogyatkozni kezdenek. Nem vagyok beszari és jó lenne, ha Steve se ilyennek kezelne.
Felérve a szobámba kezdtem el gyorsan egy papírra felvázolni a tervem, mire berontottak az ajtómon.
-Basszus Nina. Hogy tudsz ennyire rohanni.-zihált Bucky megtámaszkodva az ajtó melletti szekrényen.
-Légyszíves menj ki.
-Steve nem azért nem enged, mert nem vagy elég jó. Hanem mert félt!
-No ha most megbocsátasz dolgom van.-keltem fel az asztaltól és kezdtem el kifele lökdösni őt.
-Ne küldj el. Azért jöttem, hogy beszéljünk. Mindjárt ideér Steve is, csak még egy kis dolga akadt.
-Nem kell egyikőtöknek se idejönni. Csinálnám a dolgom.
-Nina kérlek..-nézett rám kérlelően, mire kivágódott újra az ajtóm. Steve dühös volt. Nagyon is. Bucky a társára kapta a tekintetét, majd visszapillantott rám. Steve becsukta az ajtót maga mögött és felém kezdett sétálni.
-Kérem.-nyújtotta ki felém a kezét.
-A kezemet kéred meg? Mert nem éppen valami romantikus ez az elképzelés.-pillantottam fel rá, de nem segítettem a helyzetemen.
-Kérem amit elhoztál. Add ide.
-Mért adnám? Nincs nálam semmi.-lépkedtem hátrébb az asztal felé.
-Ne akard, hogy elvegyem.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Akkor ki vegye el ha nem te? Bucky?-ahogy a nevét meghallotta egyből a társára pillantott aki értette Steve nézését elkezdett felém közeledni ő is. -Ketten támadtok le? Az se rossz.-vigyorodtam el.-De legyetek gyengédek fiúk.
-Nina. Add ide kérlek szépen. Baromi nagy baj lesz ebből.
-Csak akkor kapsz meg, ha elmehetek a küldetésre. Ami nagyrészt engem érint, hisz be akartak oda csalni. Így már van is terv hogyan juthatok be oda.
-Nem mész be oda! Szerinted miért akarnak oda csalni? A szérum kell nekik Nina! Nem mész oda!-kiáltotta el magát.
-Steve, mégis hogy akarod intézni ezt?
-Nem leszel csali! Add ide azt amit elvettél az aktából. Kérem!-nyújtotta ki elém a kezét. Felülve az asztalomra szétnyitottam a lábaim, amire letévedt a tekintete, de nem csak neki.
-Vedd el Steve!-Rogers Buckyra kapta a tekintetét, majd egy szempillantás alatt sötétbe burkolózott a Torony.
Hirtelen nem tudtam mi van, lehet csak áram kimaradás. Lepattanva az asztalról Stevenek ütköztem.
-Maradj csendben. Bucky el kell jutnunk a pajzsért. Ez nem játék már.
-Srácok, elment az áram. Nem kell egyből felkapni a hacukát és rohanni.
-Kértem valamit! Maradj csendben. Nem tudod miről beszélsz.-fordított hátat Steve, majd halkan kinyitotta az ajtóm.
-Még, hogy nem tudom miről beszélek. Na persze.-odébb lökve léptem ki az ajtón, mire egy erős kéz rántott vissza. A falnak csapódtam, mire Steve odaszorított.
-Most azt fogod csinálni amit mondok. Nem ahogy eddig, hogy a magad feje után mész. Ha a parancsaimat követed, még talán az álláspontom is megváltozik.-szemei szikrákat szórtak.
-Az álláspontod odalent nem változott meg?-vigyorodtam el, hisz tudom, hogy össze tudom őt zavarni ezekkel a kétértelmű dolgokkal.
-Nina!-kiáltott rám némán, hisz nem tudni van-e bent a Toronyban ellenség. Megfordulva a keze közt ölének nyomtam a fenekem.
-Vedd ki a zsebemből ami kell.-pillantottam hátra a vállam felett. Steve elidőzött pár másodpercre, mire kivette a zsebemből a papírdarabot és eltette. Bucky némán figyelt a folyosó végén, majd vissza fordultam Stevehez.
-Végig mellettem kell maradnod! Világos?!
-Igen.-hajoltam oda hozzá, majd végig mértem őt és az ingjét megigazítottam.
-A feladatra koncentrálj.-suttogta halkan lehunyt szemekkel.
-Te is tudsz arra koncentrálni? Vagy talán másra gondolsz?
-Fejezd be. Kérlek.-fújta ki a tüdejében rekedt levegőt.
-Ha végeztetek a turbékolással, feladat van.-állt meg mögöttem Bucky, mire én elmosolyodtam és elléptem a két férfi közül. Steve sietősre vette a lépteit és amint én a folyosó végére értem elkapta a derekam és vissza rántott.
-Ugye tudod, hogy nem sétálgathatsz a folyosón most csak úgy? Nem romantikázás miatt van lekapcsolva az áram.
-Pedig romantikáznék veled Steve.-gomboltam ki a felső gombot az ingjén. Ledermedve pillantott fel a szemembe. Nem csak ő de én se ismerek magamra. Teljesen elcsavarta a fejem.
Mellkasára simítva a kezem megmarkoltam a felsőjét és közelebb húztam.
-Nina..
-Steve!-sóhajtottam fel vágyakozva, mire Rogers a mögöttem lévő ajtót kinyitva belökött a szobába és becsukta az ajtót.
Nem kiabáltam, csak némán az ágy szélére lerogytam. Az ajtón kívül tompán hallottam a dulakodást ami a folyosón ment, mire egy hatalmas dübbenéssel véget is ért. Steve berohant hozzám átlépve a küszöbön elterülő férfit és ledobta az ágyra a cuccait amit időközben Bucky elhozott.
-Kint őrködök.- húzta be Barnes az ajtót maga mögött ahogy kiment a szobából. Steve gyorsan gombolta szét a felsőjét és dobta le mellém az ágyra. Némán figyeltem őt, ahogy vetkőzik előttem, mire riadtan magamhoz tértem, ahogy az ölemben landolt egy fekete kezeslábas.
-Vedd fel!
-Én?-néztem fel rá döbbenten.
-Igen. Az a tiéd. Tony csinálta. Vedd fel gyorsan.-siettetett ahogy kapkodott, hogy minél hamarabb megtalálhassuk a többieket is. Felkelve az ágyról megfogva a felsőm szélét és hátra pillantottam Rogersre.
-Fordulj el.
-Ne legyén szégyenlős. Most mondtad, hogy romantikázni szeretnél.-dobta félre a cuccokat az ágyról és kapta fel a pajzsot a hátára.
-Igen, de....
-Akkor meg ne legyél zavarba. Gyerünk, öltözz át.-intett a ruhára, majd az ablakhoz sietett és figyelte az utcát, hátha lát bármi gyanúsat. Lekapva a felsőm és a nadrágom próbáltam kisilabizálni, hogy a kezeslábasnak most melyik az eleje vagy a hátulja, de sehogy se tudtam rájönni. Lehúzva a ziprárt jöttem rá, hogy ez a rész elöl lesz így gyorsan beleléptem a nadrágba, de hirtelen kinyílt az ajtó mögöttem. A ruha a fenekem alatt volt még, mivel ledermedtem, hogy ezt valószínű nem csak Steve látja mostmár, hanem az is aki az ajtóba áll. Félve felpillantottam, majd a vállam felett hátra sandítottam, mire Bucky zavarában Stevere pillantott aki nagyot nyelt. Nem mondom nekem se volt ez a pillanat annyira fantasztikus érzés, hisz a szívem zakatolt a mellkasomban és lángolni kezdett az arcom.
-Ömmm.. Steve, tudnál jönni?-kérdezte félve Bucky, mire felküzdöttem végre a csípőmig az overált.
-Steve...-fordultam meg szembe vele, mire a két férfi visszafordult az irányomba, csak az az egy bökkenő volt, hogy nem a szemembe néztek. Mind a ketten el voltak azzal foglalva, hogy a rajtam lévő fekete csipkés melltartót tanulmányozzák. Steven láttam, hogy kapkodja a levegőt és kényelmetlenül érzi magát a ruhában ami a testére feszül, így a kezét összefogta az öle előtt, nehogy véletlen olyat lássak amitől még jobban zavarba jönnék. -Steve, tudnál segíteni? -ahogy kiejtettem a nevét felkapta rám a szemeit és megdörzsölte azokat.
-Bocsáss meg, persze.-lépett közelebb, de láttam a kezén, hogy remeg. Izgulhat, hogy a közelemben van és hozzám kell érjen.
-Bucky, tiszta a terep a folyosón? -Ahogy Stevet figyelt a szempilláim megremegte amikor felnézett a szemeimbe.
-Ömmm.. azt hiszem igen.-kapta el rólam a tekintetét, de ahogy megfordult véletlen a mögötte lévő szekrényt meglökte és eldőlt azon a kép.
-Uraim, szedjék össze magukat. Nehogy már egy női mell ennyire leblokkolja az agyukat.-váltogattam a tekintetem a két pasi közt. Steve óvatosan próbált segíteni, nem mert a bőrömhöz érni. A vállamon felhúzva a ruhát próbálta jobban az ujját megigazítani, de innentől átvettem én az irányítást. Összehúztam a zipzárt, de nem teljesen. Had kínozzam még őket. Teljesen leblokkolt mind a két pasi ettől, nekem meg valljuk be, tetszett, hogy nem tudnak másra se figyelni.
-Bocsáss meg.-mondták egyszerre, mind a ketten zavarban voltak, igaz én is, de borzasztóan szórakoztatott.
-Na akkor mi a terv? Kapitány?
-Ömm.. had gondolkozzak..-tette csípőre a kezeit miközben összeszorította a szemeit és kifújta a bent rekedt levegőt.
-Csak nyugodtan.-simítottam meg a karját és elsétáltam Buckyhoz.
-Nem találkoztam a többiekkel.-mondta halkan Bucky, majd ahogy felpillantott rám, gyorsan el is nézett. Vigyorogva felültem a mellettem lévő asztalra, majd Steve hátán lévő pajzs szélét végig húztam az ujjam.
-El kéne jutni a szerverhez, gyanítom Tony is ott lehet.-igazította meg magám a ruhát Rogers, mire lepattantam az asztalról és az ajtóhoz siettem.
-Azok akik az ajtó előtt hevernek ők Hydrások igaz?-pillantottam hátra rájuk, mire halványan bólintottak. Kitárva az ajtót egy pisztoly csövével néztem farkasszemet, de hirtelen kiütve az illető kezéből gyomron rúgtam a pasit aki a szemközti falnak vágódott.-Ez a pisztoly jól jöhet még.- kaptam fel a földről és indultam meg a lépcsőház irányába hisz a lift se működik sajnos.
-Kérlek nézz körül, ha kiérsz a következő folyosóra.-suttogta halkan Steve mögöttem.
-Ti jól körbenéztetek, nem igaz?-fordultam vissza hozzá így a mellkasom az övének préselődött. Steve lepillantott a melleimre, majd felnézett a szemembe.
-Minek csinált Tony ilyen ruhát.-morogta az orra alatt.
-Nem tetszik?-cirógattam meg az állát, mire összeszorította a szemeit.
-Elcsavarod mindenki fejét.-hallottam meg Bucky hangját mellőlem, miközben élesítette a pisztolyt a kezében.
-Steve a tiedét nem tudom elcsavarni, nem igaz? Te egy kemény pasi vagy.-csapkodtam meg a mellkasát, mire felsóhajtott.
-Az enyémet már rég elcsavartad.-suttogta halkan mire elmosolyodtam.
-Jó fiú.-hajoltam a füléhez és megpusziltam az arcát.
-Tiszta a folyosó!- hallottam meg Barnes hangját így azzal a hatalmas mosollyal az arcomon ami rajta ült elindultam a lépcsőház irányába. Steve a falhoz tolt, hogy a mentén menjek, ne a korláthoz közel, mert lehetnek ott is ellenségek a többi szinten. Az oldalamon lévő pisztoly tartóba beakasztottam a fegyverem, majd hátra pillantottam Rogersre.
-Hátulról is jól néz ki?-suttogtam alig hallhatóan. Mire Steve szorosan mögém sétált ahogy leértünk a következő emeletre. Derekamnál fogva az ölének rántott így megéreztem kőkemény férfiasságát.
-Ebben a ruhában igen nehéz így mozogni, szóval kérlek, a küldetés utánra hagyd ezeket a kérdéseidet.-felpillantva a vállam felett a fenekem az ölébe nyomtam még jobban, mire lehunyta a szemeit. A csípőmön lévő keze elengedett így szembe fordultam vele.
-Ezután a küldetés után lesz neked még egy feladatod amit el kell végezned Rogers.-suttogtam az ajkaihoz hajolva. Steve összeszorította még jobban a szemeit, próbált lehiggadni, de én mindig megzavarom őt ebben.
-Ezért nem jöhetsz küldetésre.
-Meg fog változni a véleményed.-simítottam az ölén végig a tenyerem mire a csuklóm után kapott.
-Nagyon de nagyon ...
-Kívánlak.-suttogtam az ajkaira, mire Steve a falnak lökött és lecsapott az ajkaimra. Fenekemnél fogva felkapott az ölébe, majd egyre lejjebb haladt a csókokkal. A zipzárt lejjebb húzva a melleim közti részre tévedt le és édes csókjaival borította be a fedetlen területet. Hajába túrva húztam finoman hátra a fejét , mire megjelent mellettünk Bucky.
-Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, de..
-Csak nem irigykedsz Barnes?-csókoltam meg gyengéden Steve ajkát aki egyre nehezebben tudott uralkodni magán.
-Én... én nem , csak..
-Semmi gond.-paskoltam meg az arcát finoman, majd Steve kezére simult a tenyerem.
-Menj előre, jövünk utánad.-kapta le a pajzsot Steve a hátáról, mire Bucky megrázva a fejét, hogy vissza zökkenjen és elindult előre a folyosó vége felé. Steve a karomnál fogva egy utolsó mondatot fűzött az akciómhoz, amitől még nagyobb lett a mosoly az arcomon.
-Ha ennek vége, menekülni se lesz erőd.
-Azért óvatosan. Tudod, hogy..
-Tudom, de ne játssz az oroszlán bajszával.
-Játsszak inkább mással Steve.-simítottam végig a mellkasán a kezem.
-Az őrületbe kergetsz.-sóhajtott fel halkan.
-Te is engem.-haraptam meg az ajkam ahogy végigmértem.
-Na gyerünk.-csapott a fenekemre, jelezve, hogy Buckytól le fogunk maradni, így igyekeznünk kell. Kipirult arccal indultam meg Barnes felé aki kitartva irányomba a kezét állított meg. Steve mögöttem jött így a két férfi közt összepréselődve hallgatóztunk, hogy a mellettünk lévő folyosón mi történik. Bucky keze lejjebb csúszott így véletlen a kézfejemhez simult az övé. Steve a derekamat megszorítva közelebb húzott így ez a helyzet nem segített az így is gyors ütemet diktáló szívemen.
Mozdulni nem mertem a két katona között, de valamit muszáj volt tennem így a pisztolyomért nyúltam, majd élesítettem.
-Fedezzetek.-léptem el mellőlük mire Steve rosszalló pillantását kaptam el. Elém lépve a pajzsot maga elé tartva indultunk meg, mire a golyók másodpercenként csapódtak Steve pajzsán. Kihajolva mögüle kettő férfit leszedtem , így könnyedén folytathattuk az utunkat.
Már csak egy kanyar választott el attól a folyosótól ahol Tony laborja van, így sietősre vettük a lépteinket. Ahogy a labor hatalmas ablakai mellett elsiettünk megláttuk Brucet és Starkot ahogy a gépen ügyködnek így gyorsan feltépve az ajtót berohantunk hozzájuk.
-Többiek? -kérdezte Rogers feszülten.
-Hátul a tárgyalóba. -intett a fejével abba az irányba Tony, mire én megindultam, de Steve elkapta a karom.
-Nem mész semerre. Végig mellettem maradsz!-nem válaszoltam, csak Steve mellett álltam mire Stark előtt felvillant egy monitor.
-Siker? -ragyogott fel az arcom ahogy Tonyt figyeltem.
-Mindjárt kislány.-mosolyodott el halványan ahogy a rendszert próbálta visssza állítani.
-Gyere el az ablaktól.-húzott odébb Rogers mire a mellkasának ütődtem, mert megbotlott a lábam. Bucky mellette állva nézett le rám. Mind a ketten feszültek voltak. Nagyot nyeltem, ahogy visszagondoltam az előbbi fél órára. Kikezdtem Stevvel. Én akinek a lábai remegnek a közelében. Lehet az adrenalin miatt voltam ennyire bátor?
Elhúzódtam tőle, próbáltam rendezni az így is gyors lélegzetvételem, mire Wanda rohant hozzám és szorított magához.
-Jól vagy?
-Ne..nem tudom.-kapaszkodtam meg az egyik szekrény szélében , mire Steve és Bucky egy emberként indultak meg felénk.
-Nina!-hallottam meg Wanda kétségbeesett hangját.
-Mi a baj.-karolt fel Steve, majd a másik kezem Bucky kapta a nyakába.-Nina! Válaszolj!
-Nem kapok levegőt.-kaptam a felsőm irányába, mire egy éles fájdalom hasított a fejembe.
-Tegyük fel az asztalra.-kapott fel Bucky a karjaiba és tett fektetett fel egy asztalra míg Steve odébb pakolt onnan.
Szemeim összeszorítottam, mire egy férfi alakja jelent meg előttem.
-Szerbusz Nina!-vigyorodott el, de az a mosoly nem azt tükrözte, hogy ő bármi jót is akarna tőlem vagy a csapattól.
Levegőért kapkodva szorítottam görcsösen a kezeim, míg Steve a vállaimat fogta. Kétségbe volt esve csakúgy ahogy a körülöttem állók. Wanda döbbenten figyelt engem, és nem csak azért mert megijedt. Attól jobban félt amit a fejemben látott.