Painful Memories

4 rész

Az ágyam szélén ülök megnyúzva. Felduzzadt szemeimtől alig látok ki a fejemből. A telefonomra pillantva kikászálódtam az ágyból, de az első lépés után átborultam egy nehéz és nagy tárgyon. Feltápászkodva a földről körbepillantottam és feltűnt, hogy egy kartondobozon borultam át.
Persze átcuccoltam este mindent, arra viszont nem volt már erőm, hogy ki is pakoljak. Egy kávét lefőzve rogytam le a konyhaasztalhoz ahol elkortyolgattam a forró italt. Fájt a szemem piszkosul, a pia meg nem hatott semmit se rám, mintha vizet ittam volna. Tök feleslegesen vettem meg. Még is igaza volt ebben Stevenek, hogy nem hat ránk.
Unottan elmostam az üres bögrém és felkapkodtam magamra az úgy egyenruhám. Összeszedtem a cuccaim és egy copfba kötöttem fel a hajam. Nem volt arra se erőm, hogy sminket tegyek fel így már az se érdekel, hogy kirohannak a tárgyalóból.
Felkaptam a kocsikulcsom és az övtáskám, majd bezártam a lakást és elindultam a központ felé.
Az oda vezető úton borzaszó lassan fogtam fel mi történik körülöttem. Nem egyszer dudáltak rám a zöld lámpánál állva. Egy nagyon  hosszú 20 perces utat tudhatok magam mögött, de épségben megérkeztem és leparkoltam az újonnan kapott járgányt a parkolóban.
Fáradtan besétáltam a hatalmas bejáraton, majd egyből letámadott egy pasi, aki elhadarta merre kell mennem. Fel se fogtam mit mond így megindultam amerre mutogatott a kezével abba az irányba, aztán úgy voltam vele, lesz ami lesz. Vagy oda találok vagy nem. Maximum benyitogatok minden hova is, aztán csak megtalálom Nick Furyt.
A bázis meg kell hagyni eszméletlenül néz ki. Tiszta, modern, sehol sincs elől semmi, mindennek meg van a helye. Ahogy a folyosón sétáltam rengeteg olyanba botlottam bele akinek ugyan olyan egyenruhája volt mint nekem, de ami a legnagyobb meglepetést okozta ,az az volt, hogy mindenki köszönt és kedves volt.
Hogy a faszomba van ezeknek ennyire jó kedvük? Meg mitől? Én mint egy élőhalott vonszolom végig magam a folyosón, mikor egy kéz ragadja meg a karom.
-Hát itt vagy.
-Tyler?
-Hú de szarul nézel ki.-mért végig.-Már bocs, nem szoktam nőknek ilyet mondani.
-Semmi gond. Úgy is érzem magam.-túrtam a hajamba idegesen. Mint akin átment az úthenger, úgy éreztem magam.
-Történt valami?-kérdezte halkabban, ahogy mellém sétált. Én csak némán megráztam a fejem. Nem volt ehhez semmi köze, nem is ismerem őt.
-Hova kell menni? Hol lesz a megbeszélés?
-Majd ott a tárgyalóban-mutatott a folyosó végén lévő ajtóra.- Csak előbb a Bosszúállóknak van megbeszélés.-amint kimondta ezt a gyomrom összerándult. Nem akartam látni a Kapitányt. Semennyire nem volt hozzá kedvem.
-Értem.-köszörültem meg a torkom.
-Biztos minden oké?
-Ja.-hajtottam le a fejem és a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni. Percekkel később kinyílt az iroda ajtaja és kiléptek rajta a Bosszúállók. Sorra követték egymást. Elsőre Natasha lépett ki aztán követte őt a többi. Egyből az idegesség lett úrrá rajtam. Éreztem, hogy ott lesz nemsokára ő is. Ezt pedig baromira nem akartam.
-Kisbogár, szia! Hogy vagy?-érintette meg a karom Stark. Riadtan rá kaptam a tekintetem, majd a mellettem álló Tylerre pillantottam, aki csodálkozva figyelt minket.
-Jól, köszi.-kaptam el róla a tekintetem mikor megpillantottam Stevet, aki ebben a pillanatba hagyta el a tárgyalót. Összeszorult a torkom és éreztem, hogy itt helyben össze fogok esni. Tegnap amiket a fejemhez vágott, borzasztóan mélyen betaláltak.
-Minden rendben?-hallottam meg Stark hangját újra.
-Persze, mért kérded?
-Olyan az arcod, mintha mindjárt sírni kezdenél.
-Ja , nem. Dehogy.-nevettem el magam kínomban.- Mindössze fáradt vagyok. Sokáig pakoltam tegnap.
-Rendben, de szólj ha baj van. Amúgy, jut eszembe. Ha megvagytok itt, lenne kedved a Toronyba felnézni? -nézett rám kíváncsian.
-Ömm nem tudom, attól függ lesz-e dolgom.-nem akartam kapásból nemleges választ adni neki. Ő és Bruce rendes volt velem. De nem hinném, hogy a jelenlegi idegállapotom kibírná azt, hogy ott kell bájolognom.
-Gondold meg.-paskolta meg a vállam mire Tony hátra pillantva elkapta Kapitány karját. -Steve, figyelj egy percre.- ahogy ő irányunkba pillantott én egyből elnéztem róla és megindultam a tárgyaló felé. Fury épp a papírokat rendezte az asztalon mikor én bezuhantam az ajtón.
-Jól van kisasszony?-kapta fel rám a tekintetét.
-Persze.
-Tyler jöjjön ön is és foglaljanak helyet.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre és helyet foglaltunk az óriási asztalnál. Furry elmosolyodott ahogy a székeket figyeltem, hogy hova ülhetnék.
-Nincs sorrend, oda ül ahova szeretne.-jegyezte meg egy apró vigyorral az arcán. Az egyik széket megfogva kifordítottam és kényelembe helyeztem magam. Türelmetlenül vártam, hogy neki kezdjen a mondandójának, de nem tette.
-Uram! Várunk még valakit?-pillantottam rá, majd Tylerre, aki felpattant a helyéről ahogy kinyílt az ajtó.
-Most érkezett meg akit vártunk Nina kisasszony.-Tyler odaszaladt az illetőhöz aki belépett.
-Üdvözlöm Kapitány.-rázott vele kezet. Én felé se fordultam, hanem még jobban Nick felé fordítottam a forgószéket, hogy neki háttal legyek. Lassú léptek közeledtek irányomba, mire mellettem egy izmos alak jelent meg. Én ennek ellenére meg se mozdultam. Nem fogok vele se kezet fogni, se beszélni. Tyler mindenkinek be szeretne vágódni így mindent megtesz azért, hogy jó véleménnyel legyenek róla. Na én ennek a szöges ellentéte vagyok. Ezzel a pasival egy szót, egy levegőt nem akarok szívni.
-Foglaljon helyet Kapitány.
-Szeretnék.-éreztem, hogy mindenki engem figyel. Gyanítom a székében ülhetek. Hátrébb csúszva kilöktem lábbal a mellettem lévő széket, jelezve én nem tervezek onnan felállni. A levegő megfagyott a teremben, senki se mert megszólalni, mivel érződött , hogy kettőnk közt koránt sem fényes a kapcsolat. Steve kihúzta a széket és helyet foglalt, természetesen mellettem. Én hátrébb csúszva odébb jöttem, hogy véletlen se legyek a közelében.
-Nos, ebben a pár percben nem tudom pontosan mi történt, de kezdjünk bele inkább.-kezdett bele Furry. Nem értettem minek ül itt ez a díszpinty. Mi az istenért kell neki itt bent lenni. Mért nem mondjuk Starkot küldték be, mért ő? Azzal, hogy egy méterre tőlem ül, már azzal kibassza nálam a biztosítékot, hogy hallom ahogy levegőt vesz. Felpillantva Tyler kérdő tekintetével találkoztam. Nem értette mi bajom van, én viszont nem fogom az orrára kötni.
-Nina, így megfelel?-kérdezett fel Furry. Azt se tudom miről van szó. Felé pillantva éreztem, hogy újra mindenki engem bámul, a mellettem ülő Kapitányt is beleértve.
-Micsoda uram?
-A Kapitány kiképzést fog önöknek tartani, így minden nap lesz vele egy két órás programjuk. Hogy ne csak azt a tudást alkalmazzák amit tanultak, hanem azt a tudást is amit ő tud, azt is elsajátítsák. Legyen kedves figyelni arra amit mondok, nem fogom legközelebb újra elmondani. -szidott meg, de ez nem is érdekelt annyira, mint az, hogy ezzel a barommal minden nap lesz két óra amit végig szenvedek.
-Értem.-köszörültem meg a torkom.
-Itt a beosztásuk, ne térjenek el a leírtaktól, csak akkor ha valami létfontosságú probléma lenne. -A kezemben lévő papírt néztem és teljesen elkeseredtem. Mért ver engem a sors ezzel az idiótával. -Ha kérdésük lenne, tudják hol találnak, ezzel a mai megbeszélést befejeztem.-állt fel az asztaltól, majd Tyler mint egy pincsikutya követni kezdte Furryt. Én próbáltam feldolgozni a hallottakat és a látottakat, mire egy mély hang szelte át a termet.
-Maga nem jön?-kérdezte Steve ridegen. Felé se pillantottam. Felkeltem a helyemről és megindultam az ajtó irányába őt kikerülve. -Majd tanul egy kis jó modort.-amint ezt meghallottam elöntötte az agyamat a szar. Visszafordulva visszalöktem az irodába és bevágtam az ajtót.
-Kurva gyorsan vonja vissza amit mondott. Önnek kéne jó modort tanulnia. Nem nekem. És kérem rohadt nagy ívbe kerüljön el.-sziszegtem a fogaim közt, ahogy a mellkasánál fogva a falhoz szorítottam.
-Nem fogom tudni, mivel 10 perc múlva az órámon kell megjelenjen.-mért végig dühösen.
-Hát azt várhatja. Tudja mikor fogok a maga óráira járni.-léptem hátrébb tőle és az ajtó kilincsért nyúltam, de megragadta a karom.
-Ha nem jelenik meg, ki lesz rúgva.
-De kurvára beparáztatott ezzel.-nevettem az arcába.-Maga lesz kibaszva innen ha nem emeli el rólam a kezét. -megrándult az állkapcsán az ideg, nem kicsit ideges ő is. De ez kölcsönös.
-Ne kelljen elcipeljem az edzőteremig.-lépett közelebb engem pedig így az ajtóhoz préselt.
-Akkor zaklatásért is feljelentem ha egy ujjal is hozzám ér.
-Borzasztó makacs és önfejű. Szedje össze magát mert az én csapatomban ilyen nem lehet.
-Akar a faszom a maga csapatában lenni.-fordultam meg és nyitottam volna ki az ajtót, de Steve mögém lépve az ajtóra csapta a tenyerét így esélyem nem volt kijutnom onnan. -Vegye el a kezét.-mordultam rá.
-Csak akkor ha átbeszéltük a tegnapot.
-Ne fárasszon ezzel. Nem volt jó éjszakák így most az a legjobb dolog amit tehet, hogy csendben marad és kienged ezen a kibaszott ajtón.
-Csak a beszélgetés után.-lágyult el a hangja, ami engem még jobban felbosszantott. Meg persze maga a tudat, hogy egy légtérben vagyok vele és itt liheg a nyakamban.
-Miről akar beszélgetni? Én semmiről magával.
-Csúnya dolgokat vágtam tegnap a fejéhez. Nem szabadott volna. Látom magán, hogy összezuhant.
-Nem vagyok összezuhanva.
-Azt is látom, hogy sírt.-Steve közelebb hajolt ahogy suttogta.
-Maga nem ismer semennyire se. Nem is fog, mert nem akarom. Szóval engedjen ki.
-Ha kimegy ezen az ajtón egyből jobbra induljon meg.-nyúlt a kilincsért így engem közrefogott az ajtó és maga közé.
-Mért fordulnék arra?
-Mert nem tudja merre kell menjen. -igaza volt ebbe az egy dologba. Halvány fingom nem volt az épületről. Idegesen kifújtam a levegőt és vártam, hogy kinyissa az ajtót. Pár perc elteltével mikor már azt gondolta lenyugodtam kinyitotta előttem. Kilépve a teremből roham léptekkel indultam meg a folyosón, Steve pedig a nyomomba iramodott. Egy ideig úgy éreztem tudom mit is csinálok, merre is tartok, de mikor már a harmadik folyosóra kanyarodtam be belefáradtam. Picsáért kell labirintust építeni és sehova se kiírni mi merre van. Lassú léptek közeledtek felém és közvetlen mögöttem elhalkultak.
-Nem szeretem ha késnek az órámról.-lépkedett elém.
-Maga sincs ott.-tettem karba a kezem, mire Steve lepillantott a dekoltázsomra. Szempillái megrebegtek amitől bátorságot véve magamon összébb fogtam a karjaim. Ha így el tudom hallgattatni akkor ezt fogom máskor is alkalmazni. Steve felkapta rám a tekintetét, láttam az arcán ahogy egy enyhe pír megjelenik, gyanítom zavarba hoztam.
-Kövessen.-köszörülte meg a torkát és lesütötte a szemeit.
-Csak nincs valami baj Kapitány?-vigyorodtam el ahogy kisfiús zavarában gyorsabb léptekkel kezdett megindulni a folyosón. Utána sietve a felvonónál értem be őt. -Ennyire késésbe van?
-Máskor öltözzön fel rendesen.-szigorúan csak a lift ajtaját nézte nem mert irányomba pillantani.
-Rendesen vagyok felöltözve. Mi a problémája?
-Nincs rendesen felöltözve és ne vitatkozzon velem.
-A felsőre gondol?-mosolyodtam el, majd odahajoltam hozzá.-Nem rég csak egy melltartóban voltam maga előtt.
-Fejezze be.
-Csak nem zavarba van Steve?
-Szálljon be a liftbe.-nevetve besétáltam a felvonóba, majd nekidőltem a falnak.
-Nem látott még fedetlen női mellet Steve?
-Nem szeretnék erről beszélni.-tette zsebre a kezeit.
-Hát jó, maga tudja. De nem tudja leplezni a zavarodottságát.-hajoltam oda hozzá.
-Álljon oda vissza.-pillantott rám.
-Ajj nyugodjon már le.-löktem meg a vállát.- Nem kell beszarinak lenni. Csak látott már meztelen nőt. -léptem vissza a helyemre.
-Láttam már igen. De nem magát szerencsére.
-Ön aztán tudja, hogy kell belegázolni a másik lelkébe. Profi benne.-fontam össze a karom és a fejem nekitámasztottam a lift falának.
-Ha azt mondom magát akarom látni meztelenül akkor meg azt mondja, hogy perverz vagyok. Van erre jó válasz?
-Igen van.
-Még is micsoda?
-Ha nem szólal meg. Az nagyon sokat segítene.
Steve a szája szélét rágva ingatta a fejét, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja maga elé engedett.
-Erre jöjjön.-intett az ellentétes irányba. Megfordultam és követtem tisztes távolságból. Hátulról nem is annyira vészes a pasi. Hatalmas széles hát, formás feszes popsi. Bocsi Peggy ,hogy az urad bámulom, de ő kezdte. Ő nézegeti a melleim, így őt büntesd.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fel se tűnt, hogy Steve megállt előttem így a hátának koppant a fejem. Válla felett hátra pillantott rám.
-Elnézést.-köszörültem meg a torkom és hátrébb léptem.
-Minden rendben?
-Úgy néz ki?
-Nem tudom. Mondja meg maga.
-Fasza minden.-léptem el mellé és az ajtóra intettem.-Ide jöttünk?
-Még mindig mocskos a szája.
-Akkor hallgattasson el, hogy még csak csúnya szóra se tudjak gondolni.-másztam az arcába.
-Ezt szeretné?-jelent meg egy halvány mosoly az arcán, amitől én nekem lehervadt a vigyor az arcomról. Belegondoltam mik lehetnek a lehetséges opciók és arra az elhatározásra jutottam, hogy inkább nem kellett volna megszólalnom.
-Tudja mit? Inkább mindegy.-nyitottam be a terembe.
-Nem vonhatja vissza.-sétált utánam. Tylert megpillantva egy picit megnyugodtam, hogy legalább nem leszek egymagam a Kapitánnyal, de ahogy visszagondoltam a fél perccel ezelőtt elhangzott dolgokra újra az idegesség lett úrrá rajtam.
-Kezdjenek bemelegíteni.-harsant fel Steve hangja. Körbepillantottam, mert azt se tudtam mihez kezdjek. Tyler egyből munkának is állt míg én alaposan felmértem a terepet.-Segítség kell Nina?
-Nem. -kaptam rá a tekintetem, mire intett nekem, hogy menjek a súlyokhoz. Kibújva a zipzáros felsőmből odaléptem a súlyzókhoz. Stevere pillantva láttam rajta, hogy elnéz rólam, gyanítom a fekete spagetti pántos topp miatt van ez.
-Ne úgy csinálja, mert holnapra piszkosul fog fájni.
-Meddig akar kötözködni Steve?-mordultam rá, de nem annyira, hogy Tyler meghallja.
-Engedje, hogy segítsek.-megálltam a feladattal mire Steve közelebb lépett hozzám.
-Azért jön közelebb, hogy fogdosson?-mértem végig.
-Nem. Azért jövök ide, hogy segítsek. De ha nem fogadja meg a tanácsom akkor majd holnap óriási kínok közt fog edzeni itt.
-Akkor hogy csináljam Kapitány? Hogy felel meg önnek?-néztem végig rajta szúrós tekintettel.
-Üljön le és könyököljön ide.-intett a könyöklőre. Úgy cselekedtem most az egyszer ahogy kérte, ritka alkalmak egyike. -Lassan emelje, úgy hatásosabb, mintha gyorsan csinálja.
-Ön lassan szokta?-vigyorodtam el ahogy felpillantottam rá. Elsőnek nem esett le neki mire célzok, de imádtam azt az arcot látni, ahogy zavarba jön.
-Fejezze be a kétértelmű dolgokat. -felpillantva láttam, hogy nem tud elszakadni a keblem nézésétől így jobban előrébb dőltem. Sajnos nem sokáig élvezhettem a figyelmét mert hamar észrevette, hogy őt nézem így lesütötte a szemeit. Tyler felé indult meg és segített neki is pár dologban így kiélvezhettem végre, hogy magam ura vagyok. Felállva a helyemről elindultam lábazni egy kicsit. Lefeküdtem a padra miután súlyokat pakoltam a gép két oldalára és nekikezdtem a feladatnak.
-Ne emelje fel a csípőjét.
-Maga csak szeretné, hogy így emelgessem a csípőm.-vigyorogtam rá, élveztem, hogy nyeregben vagyok és őt teljesen kikészítem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a Kapitány szívatását.
-Fejezze be nagyon gyorsan ezt mert teszek még rá súlyt.
-Tegyen. Bírom én egész nap.-erre a kijelentésemre Steve lefagyott. Meg se moccant. Már-már megijesztett az arckifejezése így megálltam a feladattal.- Kapitány jól van?- ültem fel a padon. Kipillantva mögötte Tyler teljesen bele volt merülve a boxolásba így nem figyelt ránk. Közelebb hajoltam Stevehez és megérintettem a vállát.-Steve.
-Tessék?-rázta meg a fejét, ahogy kapcsolt.
-Minden rendben?
-I..igen. Azt hiszem.
-Nem akar leülni?
-Nem, de ne lopja a szövegem. -lépett el tőlem. Én teljesen ledöbbenve néztem. Mi bajod? Ki lopja a szöveged? Steve lehajolt újabb súlyokért és felpakolta a többi mellé.-Folytassa.-hanyatt dőlve folytatni kezdtem. Ez már lassabban ment. Megdolgoztatott elég rendesen az a 40 kg amit a lábaimmal nyomtam ki. Stevet figyeltem, de nem mondtam semmit se. Próbáltam összpontosítani a feladatomra, de ő nem szólalt meg. Idegesített, hogy ott áll és bámul, az meg méginkább ami előbb történt. Steve mellém sétálva rácsapott a combjaimra amitől kizökkentem.-Ne ekkora terpeszbe.- összébb csukva a lábam folytattam . Zavart, hogy alá voltam rendelve mindennek amit mond. Biztos kurvára élvezi, hogy kínozhat. Tylerre oda se figyel, csak engem piszkál. Megállva egy percre próbáltam rendezni a lélegzetem, de ismét közbe pofázott.
-Nem mondtam, hogy hagyja abba.
-Szex közbe is ezt mondja?-fújtam ki fájdalmasan a levegőt. Remegtek a lábaim és szúrt az oldalam.
-Mocskos fantáziája van, hogy mindent ehhez köt.
-Na ne mondja, hogy maga nem gondolkodik ilyeneket. Azért mond ilyen kétértelmű dolgokat, levágom én ezt, nem vagyok hülye Kapitány.
-Csak maga gondolja kétértelműnek.
-Igen? Maga még szűz, hogy nem ezen jár az esze?
-Maga meg minden pasival lefekszik, hogy csak ezen gondolkozik?
-Olyannak gondol?-döbbentem le teljesen. Ez ismét betalált. Felkelve a padról lenézően végigpillantottam rajta, majd hátat fordítottam inkább neki.
-Nina, álljon meg.
-Tudja inkább ne is beszéljünk az a legjobb.
-Egy szóval nem mondtam, hogy olyan lenne.
-Egyáltalán nem ismer és ahogy mondtam nem is fog megismerni. Ne ítéljen meg másokat kinézet alapján, mert lehet baromi nagy pofára esés lesz.-hagytam ott és megindultam a boxzsákok felé. Kezemre nem tettem kötszert, semmit se, csak úgy nekiestem. Elegem volt. Csak azért mert nő vagyok és nem vagyok egy bányarém már kurvának tart. Hisz ő mond kétértelmű dolgokat én csak reagálok ezekre. Fuuu de szét verném a fejét. Isten bizony ez a boxzsák most nagyon megsínyli ezt. Dühömben teljes erőből elkezdtem püfölni azt, mire ismét éreztem, hogy figyelnek. Biztos vagyok benne, hogy itt áll mögöttem, de leszarom. Inkább ideképzelem, mintha őt gyepálnám. Kettő kéz elkapja a karjaim, de én ennek ellenére folytatni próbáltam a boxolást.
-Ha most nem hagyja abba, szét megy a keze.
-Húzzon innen a picsába.-sziszegtem a fogaim közül.
-Fejezze be.-rántott hátra így a mellkasának vágódott a hátam. Kapkodtam a levegőt, nem bírtam már. Nő vagyok, érzéseim vannak, amibe mostmár napok óta beletipor ez a fasz. Könnyeim csorogtak végig az arcomon miközben kirántottam a kezeiből a karom. Fújtattam, zakatolt a szívem, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy lássa, hogy sírok.
-Tekerje ezt a kezére.-sétált mellém és elém tolta a kötszert. Elfordultam tőle és a boxzsák túloldalára mentem. Nem kellett az a szar. Nem foglalkozva a könnyeimmel kezdtem újra boxolni, mire Steve egy hatalmas ütéssel leütötte a helyéről a zsákot. Kapkodtam a levegőt a könnyeim folytak az arcomon le a mellkasomra. Ettől a látványtól Steve visszahőkölt.
-Tyler menjen ki.-szólt rá a társamra aki elsőnek ledöbbent, de nem ellenkezett a Kapitánynak így elhagyta a termet.
Hátrálni kezdtem és a felsőmért kezdtem el indulni. Steve a karom után kapott, de én kirántottam a kezem a tartásából.
-Nina.
-Tudja kurvára fáj amit művel. Attól, hogy keménynek tűnök rohadtul fáj az összes szó amit a fejemhez vág. Minden egyes kibaszott szó amit kiejt a száján tönkre tesz. Belém tapos. De tudja mit, most azonnal felmondok. Nem kell nekem magával együtt dolgoznom. Nem is akarok. Ha ezt tudtam volna nem jelentkeztem volna.
-Álljon meg. Nem megy sehova.
-Dehogyisnem.
-Kérem. Most az egyszer beszéljük meg felnőtt ember módjára ezt az egészet.-állt velem szembe.
-Minek?
-Azért van ez az egész mert a szerelmem nyaklánca van magán. Akár hányszor arra nézek őt érzem, de nem ő van velem szemben, hanem egy teljesen más nő. Aki borzasztó makacs és önfejű. Akit a szerelmem azért küldött, hogy segítsen nekem, de eddig csak vitatkozni tudtunk. Gyanítom nem így tervezte ezt az egészet így szeretném ha a küldetését végig vigye amit kapott tőle és megbékéljünk. Tudom, hogy nem akar velem beszélni, de esküszöm önnek az összes dolgot amit mondtam bánom. Nem szoktam mással így viselkedni, pláne nőkkel és most jött el az a pont amikor láttam, hogy már sír, hogy olyan pontra jutottunk ami már a legrosszabb.
-Most mit akar ,mit csináljak?-tártam szét a kezem miközben kapkodtam a levegőt és próbáltam összeszedni magam.
-Csak beszélgessünk mint két normális ember. Ennyi. -Steve őszintének tűnt. Biztos rohadtul bántotta, hogy egy olyan nőn van Peggy lánca aki tök más nő mint a párja. Utálhat emiatt és ezt ki is mutatta.
Hátat fordítva neki lerogytam a földre és a térdeimet felhúztam a mellkasomhoz. Steve mellém sétált, majd fél percre rá ellépett mellőlem. Hallottam, hogy pakolászik, de nem néztem felé. Nem tudtam hova tenni a hallottakat, azt se hogy hogyan tovább. Mögém lépett majd megéreztem a hátamon a felsőmet amit rám terített.
-Mutassa a kezét.-ült le velem szemben. Megráztam a fejem mire Steve a kezem után nyúlt. Ki akartam húzni a tagom de finoman rászorított. -Fertőtlenítőt öntök a sebre ami csípni fog.-most tűnt fel, hogy vérzik a kezem. Kicsit se ez foglalta le a gondolataim. Amint ráöntötte a fertőtlenítőt összeszorítottam a fogaim, mert piszkosul csípett. Steve felpillantott rám, majd finoman körbeitatta a sebem.-Bocsánat.-suttogta halkan.
-Kibírom.
-Mindjárt meg van. De máskor tekerje a kezére a kötszert.-egy halvány grimasz jelent meg az arcomon, nemtetszése jeleképp. -Láttam ám.-mosolyodott el halványan.
-Maga mindent lát...önnek röntgen szeme van?
-Nem, azom nincs. De egy kérésem lehetne?-pillantott fel rám, miután bekötötte a kezeim.
-Hhhhh... mi lenne az?
-Tegeződhetnénk? Úgy könnyebb lenne.- első lépést ő kezdeményezte. Teljesen meghökkentem ezen a cselekedetén. Nem gondoltam volna, hogy 2 perc telt el, hogy körülbelül normálisan beszélünk egymással és ő meglépi az első lépést.
-Nem lesz ebből baj?
-Szerintem nem, de maximum ha vannak körülöttünk akkor magázódunk, de ha ketten lennénk úgy mint most, nyugodtan tegezhetsz.
-Legyen így.-mosolyodtam el halványan, bár nem tudom mért.
-Rendben.-mosolyodott el ő is, majd felkelt és elpakolta az elsősegélyládába.
-Az órának vége van amúgy?-kérdeztem mert kezdett kínos lenni a ránk telepedő csend.
-Majd holnap folytatjuk.
-Okés.-fontam össze a karjaim magam előtt. Zavarba ejtő volt ez a helyzet, de nem tudom megmondani mért éreztem ezt.
-Sikerült átköltöznöd?-pillantott felém.
-Dobozokban élek. Semmit nem tudtam kipakolni, és még a pia se hat rám.-keseredtem el.
-Hát ez a szérummal jár. Mondtam neked.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.
-Tudok neked segíteni? -újabb kérdés amitől ismét ledöbbentem. Nagyon próbálkozik kedves lenni velem, csak tudnám mért? Biztos vagyok benne van-e mögött valami hátsó szándék, így tuti fix, hogy nem fogok előtte megnyílni.
-Nem kell. Majd megoldom.
-Nina tudom, hogy rosszul indult a kapcsolatunk, de kezdjük az elejéről.-támaszkodott az ajtófélfának, miközben összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Szemeim letévedtek a karjaira amin az erek kidagadtak. Kénytelen voltam becsukni a szemem és észre se venni, mennyire izmos valójában Steve. -Minden rendben? -érintette meg a könyököm. Megráztam a fejem és felkaptam rá a tekintetem. Mi az istent bámulom?
-Nekem lassan mennem kell.-préseltem ki a szavakat magamból.
-Elvigyelek?
-Nem, dehogy is. Kocsival vagyok.-húztam össze magamon a felsőm.
-Ömm oké, akkor, majd holnap találkozunk.
-Igen, azt hiszem. -lépkedtem hátra a kijárat irányába.
-Szia Nina.
-Szia Steve.-kaptam az ajtó kilincséért és kirohantam a teremből. Kicsit se nézhetett bolondnak, de muszáj volt friss levegőt szívnom, mert úgy éreztem magam mintha meg akarnék fulladni. A jég kék szemei a lelkemig hatolnak, ezért nem is nézek bele, nem akarom, hogy lásson bármit is odabent. Egy összetört nőt, a sajnálatára meg semmiképp nincs szükségem.
A folyosón végig loholva már majdnem elértem az ajtóig mikor Tony elkapta a karom.
-Hova ez a sietség? Minden rendben kisbogár?
-Ömm.. igen.
-Baj van?
-Ja nem, semmi.. csak, a kocsimhoz igyekszek.
-Van dolgod délutánra? Csak mert amit mondtam már, hogy felnézhetnél hozzánk a toronyba.
-Ömmm.. nem is tudom..
-Ne szerénykedj.-vágott a szavamba.- Gyere.-intett maga után.
-És a kocsim? -lóbáltam meg a kulcsom.
-Jössz utánam.-pillantott hátra, majd egy vigyor kíséretében rám kacsintott. Remek, mehetek bájologni. Istenem Nina, hogy nem tudsz sose kitalálni valami kifogást és leblokkolsz.