Painful Memories

1 rész

Ébresztőm csörgése zökkentett ki az ablakomon való bámulásból. Már rég ébren vagyok. Szerintem aludtam vagy négy órát. Mióta Peggy elment a legjobb barátnőm, társam, mentorom azóta alig alszok. Nem tudom lehunyni a szemem mert mindig vele álmodok. Fáj a hiánya borzasztóan. Nélküle nem lehetnék az aki vagyok.
Különleges kiképzést kaptam, hogy olyan ügynök lehessek aki még nem volt a S.H.I.E.L.D.-nél. Igen az az álmom, hogy oda bekerülhessek és Nick Fury igazgatónak dolgozhassak. Peggy annyi mindenre megtanított, nagyon hálás vagyok neki mindenért. Nála jobb embert nem ismertem. Mindig velem volt, számíthattam rá, még azt is elintézte, ha jól sikerül a mai vizsgám ami egyben az utolsó vizsga akkor a szuperkatona szérumból fogok kapni. Ő sajnos ezt már nem láthatja, de lélekben biztos vagyok benne, hogy velem lesz. Nagyon is remélem mert kicsit aggódok és tartok a szérumtól. Tudom, hogy Steve Rogers kapitány ő túlélte, él és virul, de hogy az én szervezetem hogy fog erre reagálni azt nem tudom. Bár ő egy beteges, asztmás fiú volt és egy kolosszus lett belőle, emellé egy sármos pasi. Nem csodálom, hogy Peggy és ő kavartak, hisz ki tudna egy ilyen pasinak ellenállni. Képről láttam csak Stevet meg még egyszer nagyon régen egy kiképzés alkalmával, de egy szót se beszéltem vele.
Ismételten az óra csörgése zavarta meg a gondolatmenetemet. Idegességemben megragadtam az ébresztő órám, kinyitottam az ablakom és kivágtam rajta az utcára, ami jelenleg a belső udvar volt hisz az összes tanonc el van szállásolva egy hatalmas épületbe nem messze a S.H.I.E.L.D.-től. Senki se járkált lent maximum a biztonsági őrök, de ők már hozzászoktak ehhez. Minden második héten ugyan így kivágom az ablakon az új ébresztő órát. Teljesen feleslegesen hoznak mindig egy másikat, mivel mindnek ugyan azt a sorsot szánom.
Fáradtan az egyenruhámat felkaptam magamra és egy szoros copfba fogtam a hajam, hogy az ne zavarjon a mai vizsgámon, nem szeretném mindig újra kötni.
Kisétálva a szobámból a konyha irányába vettem az első utam, mert szükségem volt a reggeli kávémra. Mióta rendszertelenül alszok azóta nagyon rászoktam erre, hogy egy erős fekete kávét bevágok reggel éhgyomorra.
Csendben kortyolgattam a forró italt, ahogy néztem ki a hatalmas konyhaablakon.
-Istenem csak sikerüljön a mai nap, Peggy kérlek legyél velem.-szorítottam össze a kezeim, remélve meghallja legjobb barátnőm a segélykérésem.
-Szia Nina, ilyen korán fent vagy ma is?-lépett be a konyhába Joe, Peggy után a kiképzőm. Nagyon kemény kezű és szigorú, de tudja én voltam Peggy legjobb tanítványa, így csakis velem rendes, bár nem kivételezik velem sose, csak tudja mennyire nehéz időszakon megyek keresztül, hisz ő a kollegáját vesztette el. Senkinek se könnyű, de szerintem én szenvedtem meg leginkább ezt az időszakot. Gőz erővel azon voltam/vagyok, hogy bebizonyítsam ott a helyem a csapatban és én is segítsem a Bosszúállók munkáját.
-Igen uram. Nem aludtam sokat.-köszörültem meg a torkom, majd ismét a kávémba kortyoltam.
-Ugye tudod, hogy ma mindenki ott lesz a vizsgán, maga Nick Fury és a Bosszúállók is. Pihenned kellett volna.
-Ez van. Felkészültem a vizsgára, ezt ön tudja legjobban. Fáradtan is mennie kell. -álltam fel a helyemről és elmostam a poharam.
-Peggy büszke lenne rád ugye tudod.-ahogy kimondta a nevét összeszorítottam a szemeim. Próbáltam keménynek mutatni magam, ami piszok nehéz, hisz hiányzott, hogy mellettem legyen ebben a percben is és bátorítson. Oké Joe is ugyan ezt teszi, de Peggynek olyan kisugárzása volt amitől egyből azt érezte az ember, hogy igen, márpedig én megmutatom mit tudok. Életet lehelt még abba is aki már feladta.
Nagyot sóhajtva megfordultam irányába és karba tettem a kezeim.
-Akkor is megmutatom, hogy ott a helyem. Nem tántorít ettől el semmi féle feladat.
-Tudom Nina. Hidd el, te vagy a legjobb diákom, bízok benned, mert tudom, hogy meg fogod lépni az akadályokat. Peggy is ezt mondaná.-ütögette meg a vállam. Halványan bólintottam, majd megindultam kifele a konyhából. -Menj melegíts be utána átveszünk pár szabályt és indulunk.
-Rendben.-tisztelegtem az oktatómnak és lekocogtam az edzőterembe. Fáradtan nekikezdtem a bemelegítésnek, majd a futópadra fellépve nekikezdtem egy kis futásnak. Egyből felpezsdítette a vérem, hogy mozogtam így mentem is tovább a súlyok irányába.
-Ne fullaszd ki magad.-lépett be a terembe Joe. Felé pillantva folytattam a gyakorlatot, majd csak ha végeztem akkor terveztem válaszolni neki, mert koncentrálnom kellett. Ez a nap meg fog mindent változtatni. Az életem teljesen más lesz és nem csak attól, hogy ha sikerül ezen a vizsgán átmennem bekerülök a S.H.I.E.L.D bázisra, hanem a szuperkatona szérum is meg fog változtatni. Bár remélem, nem leszek akkora darab mint a kapitány mert így párt találni az ember igen nehezen fog nőként. Elvileg mindennek jól kell működnie, mert már nem egy vizsgálaton estem át amin azt figyelték, hogy megfelelő alany leszek erre a szérumra vagy sem. Férfin mivel már próbálták kíváncsiak arra, hogy egy női szervezetben mit fog csinálni a szérum. Felkészítettek arra is, ami a legrosszabb, hogy lehet nem lehet gyerekem. Nem 100%, hogy nem lehet, de fenn áll ennek a veszélye. Remélem, hogy nem fog ez bekövetkezni, mert szeretnék majd gyerekeket, csak előtte a megfelelő partner sem ártana.
-Nina.-kiáltott rám az oktatóm. Hirtelen eldobtam a kezemben lévő súlyokat és felé kaptam a tekintetem.
-Tessék?
-Nyugodj le egy percre légy szíves, már rossz nézni, hogy túlhajtod magad. Pihenj. -nem tudtam másra se gondolni csak a vizsgára és a szérumra. Annyi minden cikázott a fejemben, nem akartam elcseszni semmit se, a jövőm forgott kockán.
-Nem tudok lenyugodni.-járkáltam fel-alá a teremben.
-Pedig lekell, mert ott megkell mutatnod mennyire tudsz összpontosítani és koncentrálni. Ha szétcsúszol nem fog menni. Szívd fel magad és mutasd meg mit tudsz, mert minden meg van!-tette a vállamra a kezét és rászorított. A bent rekedt levegőt kifújtam magamból és próbáltam lehiggadni. Koncentrálnom és összpontosítanom kellett, hogy elérjem azt a célt amiért évek óta küzdök és képzem magam.
Lerogytam a terem sarkában lévő boxzsákra és bambultam magam elé. Nina szedd össze magad, csináld meg Peggyért. Legalább ő ért, hogy büszke legyen rád.
Felszívtam magam és felkeltem a helyemről és az ajtó felé vettem az irányt.
-Nina, várj egy percre.-állított meg Joe. Felé fordultam, próbáltam összpontosítani már a feladatomra, teljesen azon járt az eszem, másra nem is tudtam gondolni. -Ezt oda szeretném neked adni. -nyújtott felém egy apró dobozt.
-Mi ez?
-Nyisd ki, utána elmondom. -felnyitottam az apró dobozt és egy lánc nézett szembe velem. Valahonnan ismerős volt, csak nem tudom honnan. Mintha már láttam volna, de homályosak az emlékeim.
-Ez mi? Vagyis tudom mi, csak mért adta ide?-néztem fel rá értetlenül.
-Peggy kérte adjam oda neked. Ez az övé volt. Szerette volna hogy ha eljutunk idáig, átadjam neked és viseld. -összeszorult a torkom és lehajtottam a fejem. Most döbbentem rá, hogy mindig Peggyn láttam ezt a láncot. Elöntött a forróság mert piszkosul hiányzott. Reszkető kezekkel kivettem a dobozból a vékony láncot amin egy apró medál lógott és feltettem a nyakamba.
Egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, mintha erőre kaptam volna ettől a lánctól, mert átjárta a testem az energia és feltöltődtem. Nem állhat semmi és senki az utamba. Még a társaim se, nem hagyok senkit se magam elé kerülni. Joe megszorította a vállam bátorításképp és kimentünk az edzőteremből a hallba ahol volt a gyülekező.
Mindenki a mentorával ott volt már, hatalmas volt a nyüzsgés. Én lassú léptekkel sétáltam Joe mellett lépkedtem a kijárat irányába, hisz nem itt a megszokott terepen lesz a vizsga, hanem a S.H.I.E.L.D. bázison. Természetesen azért, hogy kizökkenjünk ezzel is a komfortzónánkból.
Egy fekete furgonba ültünk be és indultunk meg a bázis irányába. Ujjaimmal doboltam a térdemen, ideges voltam piszkosul. Volt egy elképzelésem mire számítsak mert eddig már volt lőgyakorlatunk, állóképesség felmérés most pedig szerintem a közelharcé lesz a szerep.
Nem mondanám magam egy benga állatnak, az egyenruha alatt egy törékeny nő van, nem csak lelkileg, hanem fizikumra is, de a sok edzés alatt kikupálódtam annyira, hogy megtudjam magam védeni és különböző mozdulatsorokkal az ellenfelemet a földre juttathassam.
-Nina, nyugalom.-fogta meg a jéghideg kezem Joe aki mellettem ült a hátsó ülésen.
-Nyugodt vagyok.
-Tudod, hogy az arcodra kiül minden gondolatod. De szedd össze magad kérlek. Szívd fel magad és mutasd meg Peggynek, hogy mire tanított.
-Úgy lesz.-fújtam ki a levegőt és kipillantottam a mellettem rohanó tájra. Rengeteg ember sétált az utcán. Úgy tűnik messziről, hogy össze-vissza szaladgálnak, holott mindenkinek van cél ahová tart. Csakúgy ahogy nekem is. Mégpedig a S.H.I.E.L.D.
A gyomrom annak ellenére, hogy fejben elterveztem, hogy összeszedem magam borsónyira zsugorodott amikor megállt a kocsi a hatalmas épület előtt.
Kiszálltam az autóból és felnéztem a gigantikus építményre ami előttem állt, a torkomban dobogott a szívem. Sose voltam ennyire ideges mint most.
-Gyere.-simította a hátamra a tenyerét Joe, majd besétáltunk az épület kapuján. Mindenki itt gyülekezett.
Mellettem egy szőkeség állt az oktatójával aki nagyon elhitte magáról mennyire tökéletes és gyönyörű. Én már alapból elkerülöm az ilyen embereket mert nem tudok az ő álomvilágukkal azonosulni. Egyszerűen rosszul vagyok az ilyennek a közelében is. Elfordultam tőle inkább háttal legyek neki, ne is lássam.
Hangos morajlás töltötte be az aulát, ahogy megérkezett mindenki. Én csak csendben vártam mikor kezdünk, hangolódtam arra testileg és lelkileg is, hogy fegyelmezett, koncentrált és összeszedett legyek. Le kell győznöm magamban az idegességet, ki kell zárjam a zavaró tényezőket és csakis, CSAKIS a feladatra koncentrálhatok, hisz mért vennének fel egy olyan ügynököt aki minden másra figyel csak arra nem ami feladatott kiszabtak rá.
Körbepillantva a hatalmas teremben arra lettem figyelmes, hogy mindenki elcsendesedik. Kinyílt az oldalsó ajtó és maguk a bosszúállók léptek be rajta élükön Nick Fury igazgatóval.
Gyomrom még egy borsószemnél is kisebb lett, szívem meg ezerrel kezdett verdesni a mellkasomban.
A csapat szemben velünk megállt és végigpillantottak rajtunk.
Tekintetem végigfuttattam rajtuk és megakadt a szemem Peggy szerelmén Steven. Még mindig ugyan olyan sármos  volt mint régen. Bár csak egyszer láttam élőben, akkor még Peggyt fűzte miközben nekünk edzés volt. Gyanítom mesélhetett rólam barátnőm neki mert amint átsiklott rajtam a tekintete visszapillantott rám. Idegesen toporogtam egyhelyben és inkább lesütöttem a szemeim.
Nyakláncom medálja hozzáért a forró bőrömhöz amitől végigfutott a gerincemen a hideg. Megigazítottam magamon a medált, hogy ne érjen hozzám amíg itt állunk és várjuk az instrukciókat. Felpillantva kettő jég kék szempárral találtan újra szemben magam.
Amennyire tudtam összehúztam magam, hogy elkerüljem a tekintetét, de esélytelen volt. Sokan voltunk és én két váll közé be voltam szorítva. Frusztrált hogy néz, borzasztóan. Belegondolni se merek, hogy mi vár rám még a mai napon.
-Üdvözlök mindenkit az utolsó vizsganapon.-szólalt fel a szemkötős férfi, mire síri csend lett a teremben. Nagyot nyeltem, mert elkezdődött a mai nap is, itt állok egyenruhába és várom az utasítást és a végeredményt, hogy hogyan döntenek. Tudtommal ketten kerülünk be a S.H.I.E.L.D. ügynökök csapatába, de hogy ki lesz az közülünk, halvány gőzöm sincs. Kezeimet összekulcsolva fogtam magam előtt, amik jég hidegek az izgalomtól. - Szeretném az összes ügynök jelöltet ide hívni előre egy sorba. Kérem jöjjenek előre.-Joe kezét megéreztem a vállamon és csak pár szó csapta meg a fülem.
-Büszke vagyok rád.-nagy levegőt véve előre lépkedtem a tömegen keresztül és felsorakoztunk a bosszúállókkal szemben. Végigpillantva rajtuk remegni kezdett a térdem. Mennyi mindenen mehettek keresztül, miket láthattak már. Hány rászorulón segítettek. Hogy bírják ezt lelkileg? Nincsenek összetörve? Ahogy őket figyelem mindenki szigorú tekintettel figyel minket ami baromira nem segített azon, hogy nyugodtabb legyek. Közelről figyelve őket Steven megakadt a tekintetem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen széles vállai vannak és hogy ennyire izmos. Állkapcsa megfeszült ahogy nézte a csapatot. Én nem néztem inkább fel, nem akartam ugyan azt az érzést magamban mint az előbb.
-Örülök, hogy itt vannak és eddig eljutottak, de ugye tudják, hogy csak kettő ember lehet ott a csapatban így adjanak bele mindent és mutassák meg mit tanultak, mire képesek. Ismerik a szabályokat, ettől ha eltérnek az kizárással jár, szóval ha fontos önöknek ez a mai nap akkor figyeljenek oda magukra és társaikra na és persze a feladatra. -Nick előrébb lépett és végigsétált előttünk. Végigpásztázott minket a tekintetével, majd ahogy elhaladt előttem megállt és hátrább lépett. Nagyot nyeltem, mert nem tudom mi történik jelen pillanatban.
-Ugye tudja, hogy ékszert veszélyes hordani. -állt meg előttem és a nyakláncomra pillantott. Éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Pokoli érzés volt a középpontban lenni. Mindig is utáltam. Meg kéne szólaljak, hogy minél hamarabb túlessek ezen a kellemetlen szituáción.
-Tudom uram.-köszörültem meg a torkom.
-Leveszi vagy marad?
-Marad uram. -pillantottam fel rá határozottan, nem akartam, hogy lássák be vagyok szarva.
-Rendben ,ön tudja. -lépett tovább tőlem, majd Stark vigyorgó feje bukkant fel.
-Kabala?-suttogta oda picit előrébb hajolva Tony. Bólintottam egyet halványan mire az ajkain egy halvány görbület jelent meg. Elpillantottam róla mert nem értettem mért mosolyog, majd a mellette álló kapitány szúrós tekintetével találtam szembe magam. Végig mért lassan, majd a láncomon akadt meg pár másodpercre a szeme.
Feszült voltam, hogy engem néz, frusztrált és zavarba ejtő volt, hogy ő szemrebbenés nélkül néz és nem zavartatja egy cseppet se magát.
-A mai nap az utolsó alkalom, hogy megcsillogtathassák a tudásukat, a közelharcé lesz a főszerep így kérem ahogy a nevüket szólítom lépjenek előre. -folytatta az igazgató a beszédet, két nevet mond és azok párban lesznek. Reménykedni tudok csak, hogy valaki aki normális azt kapom magam mellé és mondjuk nem ezt a szőke cicababát, aki itt vergődik és dobálja magát mellettem. Gyanítom a vele szemben lévő kapitánynak akar tetszeni és ezért dobálja a szőke fürtjeit, mindaddig amíg nekem el nem fogy a türelmem és vágom le a haját. Szőke tincsei elsőnek a vállamat súrolták aztán az arcomba vágódtak. Mély levegőt véve próbáltam nyugtatni magam, hogy ne üssem ki a haja alól, mikor meghallottam a nevem. Előrébb léptem és ahogy elléptem mellette vállammal véletlen meglöktem őt. Felé se pillantottam mert pont nem érdekelt fűzött-e ehhez bármit is, de éreztem, hogy nem tetszett neki. Idegesen fújtatott mögöttem, egyből azon kezdtem gondolkozni ez a pszichológiai teszten hogy ment át? Tiszta elmebeteg. A vállát löktem meg aztán már ideges.
-Nina , David. Kérlek fáradjatok ide.-intett maga mellé ahol már a párok sorakoztak. Oldalra fordulva elsétáltam David mellé és némán figyeltem ahogy a többiek is párban sorakoznak fel mellettünk. Áldom az eget, hogy nem azzal a szőke nővel tettek össze.
-Minden rendben?-hajolt oda a fülemhez David. Halványan bólintottam nem szerettem volna beszélgetni, nem akartam jobban magamra hívni a figyelmét senkinek se.
-Most hogy megvannak a párok kérem fáradjanak be az edzőteremben, készüljenek fel lelkileg az elkövetkezendő vizsgára. Szólítani fogjuk a párosokat a sorrend alapján. Sok sikert önöknek.-fordított hátat nekünk Nick Fury és megindult az említett terem irányába.
Lassú léptekkel haladtam utána, de még hátrapillantottam az oktatómra aki büszkén figyelt. Jó érzés volt, hogy van velem valaki, bár Peggynek lényegesen jobban örültem volna. Nem mondom, hogy nem kedvelem Joet, rendes ember tényleg. Ő is igyekszik kihozni belőlem a maximumot, de nem érhet fel senki Peggy nyomdokaiba.
A bosszúállók csapata elfoglalta a helyét egy hosszú asztal mögött én pedig szorosan a falhoz álltam, ne legyen annyira szem előtt. A küzdelem során nem kell finomkodni, teljesen nyugodtan verhetem péppé az ellenfelemet. Annyi aggasztott, hogy nekem pont férfi a párom ebben a csatában és ahogy végignézek rajta , hát nem keveset dolgozott azon ahogy kinéz. Csak ne kerüljek padlóra és ne törjem el semmim. Nem fogom kímélni az biztos, de gyanítom ő se fog engem.
Elkezdődött a vizsga, már az első páros a küzdőtéren van. Elpillantottam a zsűri felé és újra végigfuttattam a csapaton a tekintetem. Mindenki azt a kettő embert nézte akik épp gyepálták egymást kivéve egy embert. Ismételten Amerika Kapitány jég kék szemeivel találtam szemben magam.
Ennek nincs jobb dolga, mint hogy engem bámuljon? Elkaptam róla a tekintetem inkább, próbáltam kizárni és nem foglalkozni vele, mert csak még idegesebb leszek. Éreztem magamon szüntelenül égető tekintetét.  Csak tudnám mi ennyire kurva érdekes rajtam?
-Nina, David, terepre.-szelte át a termet Fury hangja. Levert a víz, izzadni kezdett a tenyerem miközben jéghideg volt a tagom. Lesápadtam és elhagyott az erőm egy pillanatra, de amint megéreztem a társam kezét a karomon visszazökkentem.
-Gyere, miénk a terep.
-Szuper.-suttogtam halkan inkább magamnak mintsem neki.
-Adj bele mindent és ne kímélj.-vigyorodott el ahogy kisétáltunk a terem közepére a bosszúállók elé. Nick Fury közelebb hajolt az asztalon, és csak figyelt, méregetett minket, de nem adott parancsot. Nem értettem mi történik, így a társam felé pillantottam aki szintúgy értetlenül állt a dologhoz.
-Nina kisasszony, idefáradna legyen kedves? -már megint én. Mi a faszom bajuk van velem? A rohadt nyaklánc ennyire bassza a szemét, hogy rajtam van?
Közelebb sétáltam a társamat hátra hagyva és megálltam az asztal előtt. -Jöjjön közelebb.-hívott magához. Nem tudtam kiigazodni az arcát nézve, hogy most le fogja ordítani a fejem vagy a vállamra akar borulni sírva. Egyszerűen kész káosz. Vagy ez is a kiképzés része? Össze akar zavarni?
-Mondja uram.-hajoltam közelebb, de a kellő távolságot meghagyva.
-Én hallottam magáról sok mindent és azt hiszem a mellettem ülők is nagyon képbe vannak.-intett a többiekre. -Kérem ne csessze el és adjon bele mindent.-nagyot nyeltem és felegyenesedve meredtem magam elé.
-Rendben.-nyögtem ki halkan és visszasétáltam a helyemre. Davide értetlenül és kíváncsian figyelt rám, hogy mi volt ez az előbb, de én csak megráztam a fejem és nem mondtam semmit neki. Oké, hogy tudnak rólam, hisz beadtam a papírjaim a jelentkezésnél, de itt valami másról lehet szó szerintem.
Talán ismerte Peggyt? Vagy Joe mesélt arról az ígéretről és lehet azért néz engem olyan furcsán Amerika csillagsávos hőse? Mi van ha vetélytárst  lát bennem? Én nem akarok Mrs Amerika lenni! Akar a bánat az lenni. Van már Amerika kapitány nem kell nekem is annak lennem, csak nem tudom Peggy mért ragaszkodott ahhoz annyira, hogy én is kapjak a szérumból? Nem vagyok ellene, mert érdekel mit vált ki nálam, de nem tudom Peggynek mi volt a szándéka ellenben azzal az egy dologgal, hogy nekem mindig is jót akart. Lehet azt szeretné, hogy örökké fiatal maradjak? Nem tudom, de azt fixen leszögezem, hogy én nem tervezek bosszúálló lenni.
-Kezdhetik.-zökkentett ki Fury hangja, mire egy erős szorítást éreztem meg az alkaromon. Egyből felrántva a jobb lábam oldalba tapostam Davidet, aki hátra hőkölt az őt ért ütéstől. Felvettem egy védekező pózt amint láttam, hogy a kezdeti sokk után visszatért közénk David és lendíti a lábát, amit ügyesen kivédtem. Nem fogom magam hagyni, és igenis meg fogom mutatni, hogy ott a helyem, akár mennyire is szúrós szemekkel néz Amerika Kapitány ott az asztal mögül.
Gyorsan változtattam a helyem, Dave nehezen tudta követni, mivel én kisebb vagyok és fürge, nem úgy mint ő. Talán még Stevenél is nagyobb darab a srác. Nem tudom ki találta ki ezt a párosítást, de feladta a leckét.
Első terv, le kell fárasztanom Davet. Ha elfáradt utána már könnyebb dolgom lesz és ki fogom tudni "iktatni".
Egy kéz ragadta meg a lábam és rántotta ki alólam a tagom így én a földre estem, de nem foglalkozva azzal, hogy sajgott a hátsóm és a gerincem, meglendítettem a lábam és kirúgtam Dave lábát így ő is a földre került. Én hirtelen felpattantam és rátérdeltem a mellkasára, csak azzal nem számoltam, hogy egy jobb egyenest bekapok a gyomromba. Némán tűrtem mire lelökött magáról és felém tornyosult. Bal térdemet felrántottam és a gyomrába vágtam, ne csak nekem fájjon. Dave a torkomnál fogva felrántott a földről és nekivágott az asztalnak ahol a zsűri ült. Meglepetésemre vagy szerencsétlenségemre Steve világító szemeivel találtam szemben magam ahogy lefele néz rám. Dave léptei közeledtek irányomba, majd újra a nyakam köré fonta szorosan az ujjait. Mint a satu olyan volt a szorítása. Levegőért kapkodva ráfontam a kezem a nyakamat szorító tagjára és próbáltam lefejteni onnan. Lábaim a nyaka köré fontam és combjaim közé szorítottam én is a nyakát. Eddig baromi jól haladunk. Nem tudom melyikünk fog előbb elpatkolni, de gyanítom én leszek a szerencsés. Ezt nem hagyhattam, mert Peggy hangja csendült fel az elmémben.
-Ne hagyd magad, öreganyám is jobban mozog, Isten nyugosztalja.
-Bazdki Peggy értem én, hogy jobban mozog, de ez itt egy benga állat velem szemben. Egy erősebb szorítás és eltöri a nyakam.
-Szedd össze magad Nina! Nem adhatod fel! Ez az életed!