Painful Memories

9 rész

-Jarvis. Zárd be az ajtót!- nyögtem ki suttogva. Hallottam ahogy kattan a zár, majd a mellettem fekvő férfire kaptam a tekintetem. Steve rendületlenül figyelt ami már kezdett zavarba hozni. Hátradöntöttem a fejem és a plafont kezdtem bámulni. Kínos volt ez az egész, hogy figyel, hogy hallom ahogy lélegzik. A teste hozzá simul itt-ott az enyémhez.
-Nagyon csendes vagy.-fordította felém a fejét.
-Mit mondjak?
-Te voltál már valakivel?-kérdezte meg halkan.
-Nem.-nyeltem egy nagyot és éreztem, hogy elönt a forróság. Senkivel soha nem beszélgettem ilyenről még Peggyvel sem, pedig vele nagyon sok mindent átbeszéltünk.
-Ugye tudod, hogy ezért nagyon tisztellek.
-Mért?-húztam feljebb a takaróm. El akartam bújni, hogy ne is lásson.
-Azért, mert olyannak tartogatod aki igazán megérdemel.
-Te is olyannak tartogattad? -piszkálgattam idegesen a kezeim. Még jó, hogy csak egy lámpa égett Steve mellett az éjjeliszekrényen és a gyér fényben kevésbé látszott, hogy lángol az arcom.
-Sajnos nem.-sóhajtott egy fájdalmasat.
-Sajnálom.
-Én is.-nézett felém, de én nem mertem ránézni. Csakis a plafont néztem meredten. -Biztos vagyok benne egyszer meglesz az igazi akivel megtörténik az első.
-Ilyen munka mellett nem hinném. -ingattam a fejem.
-Mért vagy ilyen lemondó?
-Mikor lenne nekem arra időm, hogy megismerkedjek bárkivel is Steve.
-A bázison sok fiatal férfi van.
-Nem akarok onnan senkit.
-Az a Tyler nevű srác?
-Jaj Steve, ne fárassz ezzel.
-Most mért?- emelkedett fel mellőlem és az oldalára fordulva megtámaszkodott. -Rendes srácnak tűnik. Vagy női szemmel nem az?
-Steve, nem az esetem.
-Akkor mond el milyen az eseted?
-Mért érdekel ennyire?
-Most van egy téma amiről beszélgetünk. És nem ordibálunk a másikkal. Csak kíváncsi vagyok.
-Nem tudom Steve. Sose gondolkoztam ilyenen.
-Ha látsz egy pasit csak végig méred és elgondolkozol azon, hogy tetszik-e vagy sem. Nem ?
-De igen.
-No, akkor Tylerről mi a véleményed mikor végignézted?
-Semmi.
-Hhhh ez így nehéz lesz? -nevetett fel halkan. Felé pillantva figyeltem őt mire felnézett rám és elnémult. Csendben nézett és nem mondott semmit. Percekkel később lesütöttem a szemem és elfordultam tőle.
-Mesélj inkább te, neked van tapasztalatod.
-Mit meséljek?
-Nem tudom. Bármit.-csaptam le magam mellé a kezeim. Furcsa volt ilyen témában egy pasival beszélgetni aki nem más mint Steve Rogers. Minden nő álma ez a pasi aki itt fekszik mellettem és engem faggat.
-Nem élveztem.- törte meg a hosszas csendet. Peggy te most ugye szívatsz, hogy a pároddal erről beszélgetünk.
-Ezt hogy érted?-ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenkedve.
-Pont úgy ahogy hallottad. Nem élveztem. Nem azzal a nővel volt akit szeretek.
-Egy random csajjal feküdtél le?-kaptam rá a tekintetem.
-Nem random. De nem Peggy volt az.
-Szóval akkor vele nem?-kapkodtam levegő után.
-Nem.-hajtotta le a fejét. Torkomon akadt a szó, mert nem tudtam hova tenni ezt az információt. Steve azzal a nővel nem feküdt le akibe szerelmes?
-De hát...
-Nem volt olyan alkalom Nina. Ezen pedig változtatni nem tudok. Ez van.- pillantott fel rám elkeseredve. Sajnáltam őt, rossz volt így látni.
-Steve én úgy sajnálom.. én...
-Semmi baj.-mosolyodott el halványan. -Én ezen már nem gondolkozok, mert nem tudok változtatni rajta.
-De hát ez nagyon fájhat.
-Fáj igen. De lehet így kellett ennek lennie. Te viszont még előtte állsz. -finoman a kézfejemet megcsapkodta és felpillantott a szemeimbe.- Azt kívánom, hogy te neked sikerüljön, hogy tökéletes legyen.-összeszorult a torkom, hogy hogy lehet valaki ennyire jólelkű.
-Steve lenne egy buta kérdésem.
-Kivele, mondjad bármi legyen is az.-mosolyodott el.
-Megölelhetlek? -haraptam meg az ajkam, bár nem tudom mi ütött belém, de jól esett volna egy ölelés.
-Persze. De te ne mozogj, majd én, oké?
-Oké.-mosolyodtam el, majd Steve felém hajolt és átölelt. Furcsa érzés kerített hatalmába így szorosabban öleltem.
-Minden rendben?-suttogta halkan.
-Igen csak még maradj.
-Nem megyek el.-mosolyodott el. -Nem nyomlak?
-Nem.-ráztam meg a fejem boldogan. Jól esett, hogy itt van velem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom gondolni, de élveztem a vele töltött időt.-Sajnálom amiket a fejedhez vágtam. -szorítottam az ölelésemen finoman, de Steve nem válaszolt, csak gyengéden hátrébb húzódott és megtámaszkodott felettem. -Tudod, te vagy az egyetlen akit beavattam olyan dolgokba amiket soha senkivel se beszéltem meg.
-Nem kell sajnálnod ha így érzed...
-Nem érzem így. Én nem tudom mi zajlik le bennem, de akár hányszor beszélgetünk, úgy érzem, hogy te biztos nem mondanád el senkinek.
-Bízol bennem? -pillantott fel a szemembe.
-Azt hiszem igen Steve. -mosolyodtam el ahogy kimondtam ezt. Jó érzés volt ezt mondani valakinek és ez a valaki is boldogabb lett, mert láttam az arcán, hogy jól estek neki a szavaim. -Peggy után te vagy az első ember akiben bízok.- remegett meg a hangom.
-Gyere ide.-ölelt át újból.- Nem gondoltam volna, hogy  ezt hallom majd tőled, de nagyon jólesik a bizalmad. Én is bízok benned Nina. Furcsa belegondolni, hogy alig pár napja ismerjük egymást, de teljesen megváltoztak a mindennapjaim. Én komolyan mondtam azt, hogy szükségem van rád, mert ezt érzem. Gyanítom Peggy odafentről mindig feléd lökdös, hogy próbáljak meg megnyílni és tovább lépni. Ami borzasztó nehéz ezt te is tudod. De szerintem ő ezt már tudta előre, hogy egyszer rájövünk arra, hogy minekünk többször kell megpróbálni akár mennyire is ordibálunk egymással, utána mindig vagy az van, hogy sírsz vagy épp nevetsz, de egymás mellett vagyunk. -olyan szinten jól estek a szavai, hogy azzal nem foglalkozva mennyire fáj a sebem felültem és átöleltem őt. Szorosan bújtam hozzá és a pólóját szorítottam. Ő volt jelenleg az egyetlen biztos pont és nem akartam elengedni. Csak igaza lesz Peggynek és még a végén jóba leszünk Stevvel. - A sebed Nina.-fogta meg finoman a karjaim Steve.
-Nem tud jelen pillanatban érdekelni. -szorítottam közelebb mire ő finoman végigsimította a karom, majd a hátamra vezette az egyik kezét és gyengéden elkezdett hátrafele tolni, hogy dőljek le. A pólóját szorítva húztam magammal, mire ahogy hanyatt feküdtem ő felém dőlt. Közel volt, talán túlságosan is, mert megcsapta az arcomat a mentolos lehelete. Steve lepillantott az ajkaimra amin elidőzött pár másodpercig. A torkomban dobogott a szívem, mert nem tudom mi is történik jelen pillanatban. A fülemben hallottam a szívverésem ahogy egyre jobban és nagyobbakat dobban a ketyegőm. Ajkaim milliméterekre elváltak egymástól és kapkodni kezdtem a levegőt. Szemeim letévedtek Steve ajkaira amik a rózsaszín legszebb árnyalatában pompázott.  Rogers felnézett a szemeimbe, de amit láttam az még jobban ledöbbentett. A jégkék tekintete sötét volt, mintha feketék lennének az íriszei. Steve lehajtotta a fejét, ettől a mozdulatától pedig az orra az enyémhez simult. Egy hang se jött ki a torkomon és gyanítom neki se, mert csak a levegővételünket hallottam. A karját végigsimítva húzódtam közelebb hozzá és a nyakához fúrtam az arcom. Steve keze lágyan simogatta a hátam, amitől lehunytam a szemeim. Magához szorított úgy mint én az előbb őt. Mellkasa az enyémnek préselődött ettől pedig éreztem, nem csak nekem ver annyira hevesen a szívem.
-Meg ne fulladj.-simítottam meg a hátát, mivel percek óta a nyakamba fúrta az arcát.
-Akkor boldogan halok meg.-nevette el magát.
-Azt nem akarom.-húzódtam el tőle így ő felemelkedett felettem. -Nem akarom!-löktem meg a mellkasát.
-Nem fogok.-mosolyodott el.
-Ne is! -néztem rá ijedten. Nem akartam őt is elveszteni. Igen, így gondolom! Ő volt az egyetlen aki mellett jól éreztem magam. A veszekedésekkel együtt is. Nem tudom, hogyan érte el ezt, hogy ennyire ragaszkodjak hozzá, de sikerült neki az, hogy ne tudjak másra se gondolni. Lehet hogy ez kezd betegesnek tűnni, hisz barátok se vagyunk, de mellette jól éreztem magam.
-Nem lesz semmi Nina.
-Ajánlom, mert kivel fogok akkor beszélgetni?
-Ennyire élvezed?-mosolyodott el halványan.
-Igen, tessék bevallom! Nem gondoltam volna az elején, de ez lett. Nem akarok mással beszélgetni, csak veled.-rántottam vállat és lesütöttem a szemeim. Zavarban voltam, hogy ezt elmondtam neki. Steve hosszas csend után óvatosan odahajolt hozzám és egy gyengéd puszit adott az arcomra. Ettől a cselekedetétől és az ajka puhaságától elöntött a forróság. A bőröm kipirult, a szívem kiszakadt a helyéről.
-Pihenj kicsit, rendben?
-Nem akarok?-piszkáltam az ujjaim zavaromban. Nem mertem felnézni rá, mert ismét az előbbi érzés kerít hatalmába. Ahol az ajkai érintették a bőröm lángolt. Szó szerint forró volt. Olyan érzés volt mintha lázas lennék.
-Lemegyek a konyhába, hozzak neked valamit?
-Nem akarom, hogy lemenj.-pillantottam fel a szemeibe.
-Pedig valami harapnivaló kelleni fog. Mit szeretnél enni?
-Semmit, nem akarom hogy elmenj.
-Vissza jövök. Ígérem.
-Biztos?
-Biztos.-mosolyodott el, majd felkelt mellőlem. Pár másodperc gondolkodás után míg felkelt az ágyamról feltápászkodtam én is és megfogtam a karját.
-Steve..
-Nina, feküdj vissza kérlek.
-De csak...
-Kérlek szépen.
-De csak had mondjak valamit.
-Dőlj vissza és mondhatod.
-De súgni szeretném, nem akarom, hogy más meghallja. -nyeltem egy nagyot. Egyre idegesebb lettem, bár nem tudom mért akartam meglépni ezt a dolgot.
-Hhh... mi lenne az?-hajolt hozzám közelebb, mire a nyakára vezettem a kezem és lágyan megpusziltam az arcát. Éreztem ahogy megfeszül a teste a kezem alatt. Ajkaim elváltak a bőrétől, de nem húzódott el. Óvatosan szembe fordult velem és ismét az orrát az enyémnek simította.- Mit csinálunk Nina?-ingatta meg halványan a fejét.
-Nem tudom.-pillantottam fel rá. Steve is ugyan úgy mint én kapkodta a levegőt, de esze ágában nem volt hátrálni.
-Én azt hiszem lemegyek akkor. Mindjárt jövök. Oké?-húzódott hátrébb.
-Siess.-nyeltem egy nagyot. Ő is zavarban volt mint én, ez tisztán látszott rajta.
-Sietek.-mosolyodott el halványan ahogy becsukta az ajtóm.
Csendben feküdtem az ablakon bámultam ki a fejemből és azon töprengtem mi is volt ez az előbb kettőnk közt. Miért adott puszit az arcomra, pláne ennyire finoman és lágyan?Ezt követően én miért éreztem késztetést, hogy én is megtegyem ezt? Miért nem húzódott el? Csak a miértek és egyikre se tudom a választ. Azóta is ezerre ver a szívem az elmém pedig nem tud leállni.
Halk kopogás zökkentett ki az elmélkedésből, majd ahogy az ajtó irányába pillantottam és egy vigyorgó arccal találtam szembe magam.
-Bejöhetek?- kérdezte mosolyogva Nat.
-Gyere persze.-csúsztam feljebb nehezen az ágyban.
-Hogy érzed magad?-lépkedett közelebb hozzám.
-Meg vagyok, köszi.-mosolyodtam el halványan.
-Igazából lenne egy kérdésem.-tördelte idegesen az ujjait.
-Hhh.. hallgatlak.
-Steve szerintem szerelmes.-nyelt egy nagyot. Bent rekedt a levegő és hirtelen elnémult körülöttem a világ. Csak annyit láttam, hogy Nat tátog, de semmit se értettem.-Nina!-rázta meg előttem a kezét.
-Tessék?
-Szerinted is az?
-Nem tudom. Kérdezd őt.-ahogy ezt kimondtam Steve jelent meg az ajtóban zsebre dugott kezekkel.
-Ömm én szerintem megyek.-hagyott ott minket gyorsan. Rogers percekig az ajtóban állt mozdulatlanul, lesütött szemekkel.
-Steve, gyere beljebb. -suttogtam halkan, nem bírtam nézni, hogy fel se mer nézni. Gyanítom hallhatta azt amit Nat mondott.
-Erről beszéltem.-lépkedett beljebb lehajtott fejjel.
-Általánosított Steve.
-De veled kapcsolnak össze.-pillantott fel rám.
-Akkor csináljunk egy oltári nagy balhét és akkor nem gyanakodnak.
-Azt te csak hiszed. -lépett mellé és leült az ágyam szélére. -Ha vitázunk akkor is azt fogják gondolni.-tördelte idegesen a kezét.
-De nem csinálsz semmit se ha ilyenről kérdeznek nem? Olyan nyugodtan beszélsz mint előbb mikor velem beszéltél. Nem így van?-mértem végig de az állán megakadt a tekintetem. Megfeszült az állkapcsa mielőtt szóra nyitotta volna a száját.
-Te nem néztél felém mikor az előbb beszélgettünk a szexről. Nem tudom jól láttam-e de te zavarban voltál. Ezzel semmi gond nincs nehogy félreérts, csak én is ugyan annyira zavarban voltam mint te. Utána meg még inkább.-köszörülte meg a torkát.
-Mért kaptam a puszit?-kérdeztem meg félve.
-Mert ezt láttam jónak.-pillantott fel rám egy másodpercre, de gyorsan el is nézett a szememből. -De ugyan ezt én is kérdezhetném tőled.-mosolyodott el halványan, majd felpillantott rám. A szemei csillogtak a lámpa fényében én pedig egy másodpercre el is felejtettem, hogy válaszolnom kéne.
-Mert ezt láttam jónak Steve. -elnevette halkan magát, majd közelebb ült.
-Mi legyen a haditerv? -tért vissza az eredeti témához Rogers.
-Azt hittem ebben Amerika Kapitány ügyesebb mint én. -vigyorodtam el ahogy közelebb csúsztam.
-Nem voltam még ilyen helyzetben.-vakarta meg a tarkóját idegesen.
-Most azt kell elhitetni velük, hogy köztünk nincs semmi és nem szexelünk. Igaz?
-Így van. -bólintott.
-Ki kellene deríteni, hogy ők ezt miből gondolják. Elsősorban ez az első lépés.-keltem fel az ágyból nagynehezen, de Rogers elkapta a karom.
-Hova hova?
-Nyomozok.-indultam meg az ajtó irányába.
-Pihenned kellene.
-Ahogy téged megvisel ez ,én veled ellentétben nem tudok nyugodtan heverészni az ágyon.-tettem csípőre a kezem.
-Nem fogok őrjöngeni Nina. Holnap nekikezdünk. Gyere dőlj le.-nyújtotta ki felém a kezét.
-Steve.-könyörögve néztem őt miközben dobbantottam egyet a lábammal, mint egy kisgyerek. Hirtelen felkelt az ágyról és elém állt. El is felejtettem mennyivel magasabb nálam.
-Mit csináljak? -tornyosult felém. Tekintetét a szemeim közt váltogatta.
-Menjünk hallgatózni, hátha hallunk valamit. -intettem az ajtó felé.
-Hihetetlen, hogy nem tudsz megülni a fenekeden.-tette karba a kezeit Steve maga előtt.
-Tartsd a lépést Kapitány.-fordítottam neki hátat és halkan kinyitottam az ajtót, de amint kiléptem volna a szobából Steve ajkai a fülemet súrolták.
-Ha valami bajod esik, óriási büntetést fogsz kapni.-forró lehelete ahogy a bőrömhöz ért ,végigfutott rajtam a hideg.
-Így is megbüntetsz mert kimentem futni a parkba nem?-sandítottam hátra a vállam felett. Arca vészesen közel volt az enyémhez. Felpillantva jég kék szemei lebénítottak.
-Azért meg pláne kapsz.-szigorú tekintete lassan végigmért, arcvonásai meg se rezdültek. Kezdtem félni mit fogok én kapni ezért.
-Megütnél egy nőt?-néztem fel rá ijedten.
-Soha.-rázta meg a fejét.
-Akkor mire kell számítsak? -nyeltem egy nagyot.
-Majd megtudod.-kúszott egy halvány vigyor az ajkaira, majd ellépett mögülem. Halkan lépkedtem mögötte, próbáltam minél jobban arra figyelni, hogy minket ne halljanak meg a nappaliban beszélgető többiek. Steve hirtelen megtorpant a lépcsőfordulónál. Én annyira figyeltem, hogy ne recsegjen a lépteim alatt a lépcső, majd Steve hátának ütköztem. Válla felett hátrapillantott rám, majd karomnál fogva odébb húzott és a falhoz nyomott.
-Maradj veszteg. Lemegyek.-suttogta halkan.
-De hát együtt nyomozunk!-néztem rá morcosan mire ő megindult a lépcső felé. Karja után kaptam és vissza rántottam így a mellkasomnak csapódott az övé.
-Most mi van?
-Azt mondtam együtt csináljuk.-hajoltam közelebb hozzá.
-Picsába.-kapta el a csuklóm és gyorsan húzni kezdett maga után. Lassú léptek zaja csapta meg a fülem amik egyre jobban közelednek irányunkba. Elbújni se tudunk, ha csak nem a szekrénybe mászunk be ami itt volt a folyosón. Bingó!
Steve pólóját megragadva berántottam a szekrénybe és magunkra csuktuk az ajtót. Piszkosul szűk volt a hely így nem hogy a mellkasunk ért össze, hanem az egész testünk egymáshoz préselődött. Halvány fény szűrődött be az ajtó résein így Steve kék szemei világítottak a sötétben.
Hangos beszélgetés csapta meg a fülem amire összerezzentem és Steve kezét fogtam meg hirtelen. A szívem ezerrel vert és nem csak azért mert egy pár centis helyen állunk a Kapitánnyal egy szekrényben, hanem azért is, hogy nehogy lebukjunk. Óvatosan megfordultam, de Rogers elkapta a derekam, mielőtt kidőlök a szekrényből és annyi a tervünknek. Fenekem az ölébe simult ettől pedig lángba borult az arcom. Bal kezét finoman a számra vezette és befogta, nehogy egy árva hang is kijöjjön. Kapkodtam a levegőt ,éreztem a vállamon minden egyes levegővételét Rogersnek ,ettől pedig nem lettem nyugodtabb.
-Szerinted Rogers még bent van Ninával?-kérdezi Tony Buckyt akik épp megálltak a szekrény előtt. Steve kezébe kapaszkodtam, remegtem szó szerint az egész testem.
-Biztos, hogy ott van. -tette zsebre Bucky a kezeit és nekidőlt a falnak. Pont szemben volt velünk és bámulta a szekrényt. Olyan érzésem volt mintha látna minket. Szorítottam Steve kezén aki közelebb húzott magához finoman.
-Szerinted, tudod... Nina és Rogers, ők most..-hadovált össze-vissza Stark.
-Ahogy Steve néz arra a lányra, biztos vagyok benne, hogy szerelmes belé. -Nagyot nyeltem erre a kijelentésre. Éreztem hogy Steve és köztem megfagy a levegő. Remegtek a térdeim így szorosabban kulcsoltam a kezeim Rogers csuklója köré.
-Te vagy a legjobb barátja! Neked nem mondja el az igazat?
-Tereli a témát. Pedig a vak is látja, hogy tetszik neki. Amíg Nina bent volt a műtőben, el se mozdult az ajtótól. Múltkor is olyan közel álltak egymáshoz, azt hittem megcsókolja.
-Akkor még nem feküdtek le?-vakarta meg az állát Stark elgondolkodva. -Rogers még szűz nem? -Steve megmoccant mögöttem erre a kijelentésre. Hátra pillantottam rá, mire ő a szemembe nézett. Ideges volt, de nem csak ő. Hosszú percek óta van a fenekem az ölének nyomva ami kicsit már kezd kellemetlen lenni.
-Nem tudom. Szerintem nem. Sose beszélgettünk erről.- lökte el magát Bucky a faltól és a szekrény felé kezdett gyalogolni. Steve csípőjét megragadtam és közelebb rántottam magamhoz mire ő elvesztette az egyensúlyát így meg kellett támaszkodjon, de hogy engem se engedjen elesni karját átvezette a hasam alatt és visszarántott magához. Előre dőlve pucsítottam az ölébe és próbáltam halkan feltápászkodni, mert ez így még kínosabb. Nem tudom hanyadik szexpózt próbáljuk ruhán keresztül, de ezt már nehezen viselem.
-Fiúk nem jöttök?- hallottam meg Nat hangját. Bucky pont a szekrény kilincsét fogta mikor megszólalt a nő. Kapkodtam a többieken a tekintetem, hogy most bukunk le ebben a csodálatos pózban, vagy nem.
-Hova?
-Stevet megnézni. Minden rendben van-e ott.-hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-Ne zavarjátok már őket.-csattant fel Bucky.- Had dugjanak. Steve megijedt. Meg kell nyugodjon valahogy.
-Szóval azt mondod azt csinálják?-kapta felé Stark a fejét.
-Jarvis, Steve Nina szobájában van?
-Uram, Nina szobája üres.-válaszolt a mesterséges intelligencia.
-Rogers szobája?
-Üres.
-Az edzőterem?
-Nincs jelenleg ott se senki. -Mind hárman összenéztek értetlenkedve én Stevere kaptam a tekintetem ijedten. Mi van ha Jarvis beköp minket, hogy a szekrényben vagyunk? Rogers óvatosan elhúzott pár felakasztott öltönyt és egy gombot nyomott meg ami a szekrény hátlapján volt. Értetlenül figyeltem őt, hogy mire készül mikor kinyílt egy rejtett ajtó.
-Gyere.-tátogta némán és megfogta a kezem. Gyorsan követni kezdtem, majd ahogy kiléptünk be is zárult az ajtó.
-Hova megyünk?-lihegtem ahogy siettem Steve után.
-Kicsit elmegyünk innen.-nyomta meg a lift gombját.
-Hova?
-Nem mondom el.-rántott be maga után a liftbe. Mellkasának esve a karjait fogva próbáltam magamhoz térni, hogy mégis mi történik most.- Vedd fel a kapucnid.-húzta fel a fejemre, majd összecipzározta a felsőm.
-Ugye nem most fogsz megverni?
-Mondtam hogy nőre kezet nem emelek.
-Attól még hogy nem a kezeddel versz el lehet mással is.
-Nem foglak megütni. Olyannak gondolsz?
-Nem, csak... -némultam el, még az előbb hallottak hatása alatt vagyok. Ki van pirulva az arcom is mint aki kilométereket futott volna le.
-Csak?-keseredett el, mert azt hiszem meg fog engem ütni és én nem leszek nőként ez alól kivétel.
-Csak félek, hogy milyen büntetést kapok.-hajtottam le a fejem.
-Egy ujjal se érek hozzád. -suttogta halkan, majd kinyílt a lift ajtaja és a mélygarázsban találtam magam.
-Steve , mit keresünk itt?-követtem őt sietve ahogy kirobbant a liftből.
-Vedd fel.-adta a kezembe a bukósisakot.
-Ne, kérlek. Nem ülök fel újra erre.
-Pedig de. Na gyere.-ült fel a motorra és beindította a szörnyeteget. Lekaptam a fejemről a kapucnit és feltettem a bukósisakot. Steve előrébb dőlt, hogy könnyebben fel tudjak ülni mögé, de megcsúszott a kezem így a combját fogtam meg.
-Bocsánat, én... nem is tudom. -kapkodtam össze vissza, mire Steve a kezemet visszahúzta a combjára.
-Nyugi. Ne kapkodj. -kezemet próbáltam kihúzni a tenyere aló, de összefűzte az ujjainkat. Ledermedve félig átlépve a motoron álltam és néztem a kezeinket. -Mi a baj?-nézett rám a visszapillantóból.
-Én... én nekem ez nem megy.-húzódtam hátra és leszálltam mögüle. Lekaptam a fejemről a sisakot és hátrálni kezdtem. -Sajnálom Steve.-tettem le a motorjára a bukósisakot és elindultam magam se tudom merre a garázsba, de ki akartam jutni. Steve leállította a motort és utánam indult.
-Nina, hé.. állj meg.-viszhangzott a hangja, de én csak mentem. Megrémisztett az érintése. Nem csinált rosszat, nem hibás, én vagyok rosszul összetéve. A sós könnyek végigcsorogtak az arcomon, magam se tudom mért , de ismét sírok. Talán sok volt a mai nap történései. A műtét, bár ez már annyira nem is foglalkoztat, mint az, hogy Rogersel mit gondolnak rólunk. Az, hogy miközben a szekrényben összesimulva álltunk arról beszélgetnek mi biztos szexelünk, megijesztett. Én sose csináltam még és félek Steve össze is törne ha ilyenre kerülne sor. De nem! Nem , ilyen nem lesz. Nem is gondolok ilyenre, mert ez lehetetlenség.
-Nina. Héé.-kapott el a karjaimnál fogva és rántott magához. Arcom a mellkasába ütődött, mire ő körém fonta a karjait. -Mi a baj?
-Nekem ez sok.-sírtam halkan fel se nézve rá.
-Csak megfogtam a kezed. Azzal volt a baj?
-Nem tudom. -húzódtam el tőle.
-Nina, figyelj. Nincs ebben semmi se. -simította végig a karom.-Ne ijedj meg az ilyenektől. Én soha nem tennék semmi rosszat. Nem akarlak bántani. Félsz attól is, hogy most a karod simogatom?
-Nem.-ráztam meg a fejem. Kapkodtam a levegőt ahogy előtte álltam reszketve.
-Nem foglak letámadni, ha ilyenre gondolsz. Nem vagyok olyan. Én úriember vagyok ahhoz. -simított el egy kósza tincset az arcomból.
-Tudom, hogy nem vagy olyan, csak megrémiszt miket gondolnak rólunk. Én nem voltam sose senkivel se és most ezt gondolják. Én..
-Nina, héé..-simította meg az arcom és törölte le a könnyeim. -Mindent megoldunk. Nem kell félned. Ígérem neked.-forró tenyere ahogy az arcomra simult feltöltötte a lelkem. Bíztam benne, mert nem hiszem, hogy olyat tenne velem, hisz ő is bevallotta zavarban volt mikor a szexről beszéltünk.
-Nem hagysz magamra Steve?-csuklott el a hangom, majd felpillantottam rá könnyektől duzzadó szemekkel.
-Nem, dehogy is. Nem hagylak.-mosolyodott el, majd magához húzott. -Nem hagylak magadra Nina, mindig melletted leszek.-simította végig a hajam.-Most pedig elmondom a büntetésed.
-Jajj istenem. Ígérem Steve soha nem csinálok ilyet, kérlek.-néztem fel rá könyörögve miközben szorítottam a pulóverét.
-Felülsz mögém a motorra és elmegyünk a lakásomhoz. Ma este ott leszünk, kicsit elvonulunk mindenki elől.-simított meg az arcom.
-De ezt én most nem értem. Ebben mi a büntetés?-váltogattam a tekintetem a szemei közt.
-Talán az, hogy velem kell aludj, vagy az, hogy felkell ülnöd mögém a motorra.
-A motor az annyira nem tetszik, de mért lenne az büntetés hogy veled aludjak? Horkolsz vagy mi?
-Nem. -nevette el magát. -Csak mi van ha rád fekszek? Akkor nem tudsz elmenekülni. Tudod sajnos nálam csak a szobámban van lehetőség aludni.-pillantott le rám és igazgatni kezdte zavarában a pulóverem.
-Akkor rám fekszel. Így jártam, de menekülni nem fogok, mert még egy ilyen jólelkű embert amilyen te vagy nem fogok találni.-sütöttem le a szemeim. Amint eljutott az agyamig, hogy ezt kimondtam egyre nagyobbakat dobbant a szívem. Steve az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy felnézzek rá. Közelebb hajolt hozzám, majd a két keze közé fogta az arcom.
-Nem szoktam sírni Nina, de ez most nagyon betalált. -mosolyodott el, de ahogy felpillantottam a szemeibe a szeme sarkából kicsordult egy könnycsepp.
-Steve.-emeltem fel a kezem és megtöröltem az arcát, mire közelebb hajolt és egy hosszú lágy puszit nyomott az arcomra. Ahogy elváltak a puha ajkai a bőrömtől nem hajolt el tőlem.
-Ne félj most se. Ez csak egy ártatlan puszi. Oké?-simította az orrát az arcomnak.
-Rendben.-kapkodtam a levegőt. A bőre súrolta az enyémet, messziről simán úgy nézhettünk ki mint akik csókolóznak, pedig nincs is ilyenről szó.
-Gyere. Ülj fel mögém a motorra és menjünk.-simította meg a karom, majd a kézfejemre lecsúszott a keze.
-Félek Steve.
-Velem vagy. Nem lesz baj, hisz múltkor se volt semmi.-cirógatta meg a kézfejem. Csendben néztem a kezünket mire Steve közelebb húzott magához.
-Csúsztasd a kezed az enyémbe, nem harapok. -mosolyodott el, mire félve megfogtam a kezét.-Kulcsold össze az ujjainkat, gyere.-vont közelebb magához.
-Steve ez félreérthető.-suttogtam halkan.
-Csak a kijáratnál van kamera, itt bent nincs. Nem látja senki. Csak mi ketten.-mosolyodott el, majd nekitámaszkodott a motornak.
-Csak mi ketten tudjuk ugye?
-Akármi is történik, nem fogok beszélni róla senkinek. A mi titkunk lesz.-simította el a hajam a vállamról. Felpillantottam rá, mire ő elmosolyodott. Nem tudom mért de a testem és az agyam nem volt összhangban egy másodpercre, mivel közelebb léptem hozzá és átöleltem őt. Steve két kézzel szorított magához, én az oldalán végigsimítottam a kezem, majd a combjaira tettem és ott pihentettem. Vállára döntöttem a fejem és bambultam előre mire odébb húzta a hajam és lehajolt hozzám. Csak a rózsaszín ajkait láttam amik mosolyra húzódtak. -Na gyere, jót fog tenni ha lefekszel végre az ágyba. Tudod reggel volt egy műtéted.
-De ugye te is tudod, hogy gyorsabban gyógyulnak a sebeim, csakúgy mint neked.
-Tudom, de nem szeretném, hogy bajod essen.
-Hhhh... jó. Remélem nincs messze a lakásod.-tördeltem idegesen az ujjaim.
-Nincs.-mosolyodott el, majd a fejemre tette a sisakot amit az állam alatt becsatolt. -Gyere szépség, pattanj fel mögém. -Rogers elfoglalta a helyét mire én következtem. Végigpillantottam rajta, hogy hol is érintsem meg ahol nem lesz nekem kellemetlen, de jobban belegondolva mindegy hol érek hozzá, zavarba jövök ígyis-úgyis. -Add a kezed.-nyújtotta hátra a válla felett a kezét, amit én félénken elfogadtam és felültem mögé.
-Tudod, közel csúszol és szorosan fogsz.-pillantott hátra rám a válla felett.
-Tudom, de mennyire közel? Így nem jó?
-Nem fogsz tudni kapaszkodni. A combod simuljon az enyémhez.-fogta meg a lábaim és magához rántott így az ölem a fenekéhez simult. -A lábaid szorítsd az enyémhez és a kezeid pedig szorosan fond körém.
-Ott vagyunk?-kapaszkodtam belé reszketve.
-Máris.-nevetett fel halkan, majd felmordult alattunk a motor és elhajtottunk.
Szorosabban bújtam Steve hátához miközben figyeltem a rohanó tájat mellettem. A hasán pihenő kezeim felvezettem a mellkasára és a pulcsija alá becsúsztattam. Kezd hűvös lenni idekint így, hogy egy száguldó motoron ülök és az életemért küzdök, hogy épségben leszállhassak erről a szörnyetegről.