Painful Memories

17 rész

Fejvesztve rohanok a folyosókon, mert baromi nagy késésbe voltam az edzésről. Steve le fogja szedni a fejem, bár sose késtem még az órájáról, de sajnos a közlekedés a városban katasztrofális volt ma reggel. Így is, hogy hamarabb indultam, az utamat állta egy baleset. Rossz visszagondolni arra amit láttam. Másodpercek töredéke alatt megvan a baj. Szegény öt éves kislány aki a babáját szorongatta a kocsi mellett állva, még mindig előttem van az arca. A torkom összeszorult ahogy próbáltam őt nyugtatni amíg ki nem érnek a rendőrök és a mentősök.
Berontva az edzőterembe egyből Steve alakját pillantottam meg aki háttal ült az ajtónak egy padon. Térdein könyökölve, lehajtott fejjel ült, még csak felém se fordult, pedig elég hangosan rontottam be.
Ledobva a cuccom az egyik székre indultam meg irányába, de mintha meg se hallotta volna hogy megérkeztem, rendületlenül ott ült, fel se nézve rám.
-Szia.-kapkodtam a levegőt attól ahogy igyekeztem az órára.
-Szia.-kelt fel a padról, de nem nézett rám. Összeráncolva a homlokom néztem végig rajta. Nem értettem mi baja van. Mért ilyen kimért?
-Minden rendben?
-Persze. Kérlek kezdj bemelegíteni. -intett a futópad felé. Némán álltam mellette pár percig, figyeltem őt, hátha letudok valamit olvasni az arcáról, de nem tudtam rájönni.
Lekaptam magamról a pulcsim, majd hátat fordítottam neki és futni kezdtem. Jó pár percig nem is jött oda hozzám, már zavart, hogy nem áll velem szemben a futópad végében és figyel. Hátra pillantva láttam, hogy még ugyan ott áll lehajtott fejjel és az ujjait piszkálja.
Leállítottam a futópadot és megindultam szög egyenest felé. Steve felkapta a tekintetét ahogy hallotta lépteim közeledését.
-Mi bajod?
-Semmi! -nyelt egy nagyot.
-Steve mond már.
-Az hogy a szemembe hazudtál és meg se rezdült az arcod.
-Mi? -néztem fel rá kikerekedett szemmel.
-Menj és folytasd!
-Én nem hazudtam Steve!
-De igen! Nem akarsz te semmit se!
-Ez nem igaz.
-Akkor? Mért nem csókolhattalak meg?
-Tessék tedd meg! Támadj le! Gyerünk! -löktem meg a mellkasát, mire megrándult az arca és az állkapcsa megfeszült.- Vagy beszari vagy Steve?
-Ne nevezz annak!
-Te pedig ne nevezz hazugnak. Abba te bele se tudsz gondolni, hogy nekem sose volt senkim és kibaszottul új ez az egész helyzet? Neked könnyű. Helyes vagy, ránézel egy nőre ő meg már az öledbe landol.
-Nem vagyok ilyen. Ez te tudod nagyon jól!
-Mert én hazudok? Olyannak ismersz?
-Mond már el mért nem hagytad hogy adjak a szádra egy puszit?
-Mert beszartam bazdmeg Rogers.-kaptam fel a padot amin az imént ült és a falhoz vágtam. A fa darabokra hullott szét, kicsit meg is ijedtem, hisz még sose csináltam ilyet, pláne, hogy a szérum miatt ment ez ennyire könnyedén.Most láttam csak először, hogy mit is tudok igazán.
Steve csendben állt lesütött szemekkel. Én kapkodtam a levegőt mivel szét tudtam volna robbanni.
-Mért félsz? Tőlem tudod jól, hogy nem kell!
-Megrémiszt az, hogy ez történik. Az hogy hozzám érsz, a közelemben vagy, ahogy nézel, ahogy megcsókoltál. Leblokkolok a közeledben és bénázok. Konkrétan hülyét csinálok magamból. Sose voltam ilyen. Sose voltam ennyire megszeppenve senkinek a közelébe.
-Nina..
-Nem érdekel. Tarts hazugnak. Leszarom már. Csak hogy tudd, benned bíztam! Csak is benned. És amit tegnap a kocsiba mondtam azt úgy is gondoltam. De nem, te nem így gondolod a dolgokat!- böktem meg a mellkasát mire elkapta a kezem. Ki akartam rántani a tagom a tartásából, de nem engedte.
-Fejezd be.
-Én fejezzem be? Megbasz az ideg! De tudod mit, egy percig se gyere oda hozzám pátyolgatni. Elég volt!
-Nina kérlek.
-Leszarom! Keress mást akibe belekötsz. Ne engem fárassz. Játszod itt a sértődöttet.-fordítottam neki hátat, de elém lépett. Odébb lépve ismét az utamat állta. Mellkasánál fogva odébb toltam, mire elkapta a karom és lefogott.
-Fejezd be és ne ellenkezz!
-Vessem rád magam? Akkor boldog leszel? Tegyem szét a lábaim? Mit akarsz! Azt hittem valamennyire leesett már ezalatt az idő alatt, hogy baromira nem ilyen vagyok. Ha ilyen nő kell menj Sharonhoz. Ő két perc alatt szétteszi neked a lábát. -löktem le magamról a kezét.
-Nem erről van szó! Tudod jól, hogy nem ilyen vagyok.
-Akkor mit akarsz?
-Csak, hogy ... hogy egy kicsit merj te is lépni. Tudom hogy félsz, de...
-Steve tudod nagyon jól, hogy a többiek előtt nem csinálunk semmit se, így is figyelnek.
-Tudom.-hajtotta le a fejét. -Én ... én sajnálom Nina.-pillantott fel rám.
-Folytatom inkább az edzést mielőtt azért is lebaszol, hogy késtem. -léptem el tőle és ott hagytam. Percekig meg se szólalt, csak arra lettem figyelmes, hogy kivágódik az ajtó és Bucky rohan be. Elpillantva róla foglalkoztam a dolgommal, mire egy halk krákogást hallottam meg mögülem. Nagyot sóhajtva abba hagytam a feladatot és megfordultam, csak azzal nem számoltam, hogy mind a két férfi ott áll mögöttem.
-Nina, tudnál jönni kérlek? Bekéne azonosítani a furgonos embereket.
-Persze, csak ha Rogers elenged az óráról.-nem néztem Stevere, csak is Buckyt néztem rendületlenül aki a társára kapta a tekintetét.
-Nem mehet még.
-Steve, nem várhat a dolog. El kell kapni minél előbb őket. Még a végén baja eshet Ninának.
-Késett, nem mehet el az óráról.
-Hallottad Bucky, sajnos nem mehetek veled.-fogtam meg a karját, majd odébb léptem tőlük. Értetlenül kapkodta köztünk a tekintetét, mire Steve hangja szelte át a termet.
-Földre.- kiáltotta el magát mire én értetlenül megfordultam, majd az óriási ablak betört az edzőteremben és darabjaira hullott. Három férfi rohant be a kitört üvegszilánkokon át és indult meg felénk. Engem elöntött a düh, nem elég, hogy Rogers is felidegesített, még ezek is itt vannak. Célirányosan megindultam az egyikük irányába. Magam mellett a kezemet ökölbe szorítva lendítettem fel és mostam be egyet a pasinak aki hanyatt esett. Buckyt épp a másik kettő idegen foglalta le, mire megláttam magam mellett Rogerst.
-Menj ki. Fuss!-kapta el a karom.
-Biztos hogy nem. Felbasztál te is, és ezek is. Meg fog dögleni ez itt.-intettem a lábaim előtt fetrengő csávóra aki törölgeti az orrából patakokban csurgó vérét.
-Azt mondtam menj ki. Gyerünk.
-Menj a picsába.-löktem odébb Stevet aki a harmadik pasit kapta el és vágta falnak, míg én aki a földön volt felsőjénél fogva húztam odébb egy kézzel és löktem neki a súlyoknak. -Na idefigyelj te díszpinty. Beszélni fogsz mert ha nem neked annyi.-mosolyodtam el ahogy figyeltem a pasit. Egy erős kéz rántott fel a férfi elől.
-Arra kértelek menj innen. Ne tagadd meg a parancsom.
-Rogers kapitány. Kurvára magas ívbe leszarom a parancsát.-másztam Steve arcába.
-Mondtam, hogy neked Steve vagyok.
-Majd a csajod hív így. Én ugyan nem.
-Azt akarom, hogy te legyél!-megállt pár percre körülöttem a világ, mire az ajtón az összes Bosszúálló berontott.
-Kisbogár, jól vagy?
-Soha jobban.-vigyorogtam Tonyra, mikor meghallottam, hogy mögöttem élesítik a fegyvert. Hirtelen mozdulattal kiütöttem a pasi kezéből a pisztolyt, majd egy egyenes ütéssel torkon vágtam. Öklendezve a földre zuhant a lábaim előtt.
-Szép ütés.-sétált mellém Bucky.
-Ez még semmi, kelj fel te szemét.-rántottam fel a földről és a terem közepére löktem. Hörgött, fuldoklott mivel nem jutott levegőhöz ahogy próbált feltápászkodni. Elsétálva a pisztolyáért, majd felkaptam azt a földről és közelebbről szemügyre vettem. - Na idefigyelj te pöcs.-nyomtam a homlokának a pisztoly csövét. -Látod őket itt mellettem? -a pasi oldalra pillantott kettő fuldoklás közt végignézett a felsorakozott csapaton. -Ők nem, de én két másodperc alatt meghúzom a ravaszt ha nem pofázol különben meg fogsz dögleni.
-Te kis ribanc.-nyögte ki mire hangos lépteket hallottam meg magam mögött. Felállva a pasi előtt rászegeztem a pisztolyt, pontosan a homlokára céloztam, mire Steve jelent meg mögöttem.
-Hogy beszélsz? Mégis mit képzelsz!-fakadt ki a kapitány. -Nina menj innen.
-Ne bassz fel te is jobban. Hideg vérrel megölöm.-pillantottam fel Stevere, de még mindig a pasira szegeztem a fegyvert.
-Nina, drágaságom. Menj kérlek onnan. Had intézzük mi.
-A sarokba lévő pasi még él. Ő ennek a triónak a vezetője. Akit Bucky püfölt ő meghalt. Most ő jön.-böktem a csávóra aki összeszedve minden erejét elkapta a kezem. Lábamat fellendítve mellkasába tapostam és újra a földre löktem. Élesítettem a pisztolyt, majd vártam.
-Thor, hozd ide azt a pasit. Kihallgatásra visszük.-jegyezte meg Tony. -Csillagom tedd le a fegyvert. Kérlek. -lépkedett közelebb Tony. Bucky is közelebb sétált mire a férfi egy kést kapott elő a csizmája szélére erősített zsebből.
Nem kellett sok, meghúztam a ravaszt, mire a férfi elterült a földön. A vörös vér egyre nagyobb és nagyobb foltot hagyott a padlón, ahogy én szemrebbenés nélkül megöltem. Felpillantva a többiekre, Rogers ott tartott, hogy felrobban a dühtől.
A pasi mellé ledobva a kiürített fegyvert átléptem a lábain, majd az ajtó felé kezdtem sétálni.
-És én nem állok készen a küldetésekre.-ingattam meg a fejem ahogy végignéztem Steven.
A csapat egyenesen a kihallgatóba vitte a férfit. Utánuk sétálgatva egy kéz kapta el a karom és rántott be az egyik tárgyalóba.
-A faszom, mi bajod?-téptem ki a kezem a tartásából.
-Nem adtam parancsot , hogy megöld!-kiáltott rám Steve.
-Papi, össze fogsz esni, ha tovább ordítozol.
-Hogy mondtad?- támasztotta meg a kezét mellettem a falon.
-A hallásod se jó? -villantak fel a szemeibe az enyémek.
-Nagyon messze mész!-sziszegte a fogai közt.
-Ez a cél!
-Mért?
-Mert nem kell nekem senki se! Szóval felejts el Rogers!- Steve keze lecsúszott mellőlem és hátrébb lépkedett. Mint akit gyomron vágtak.- Oooo most nehogy elsírd magad. Nem jött össze. Nem tudsz megbaszni egy csajt. Ajjj Steve, mondom én, menj Sharonhoz. Őt jól megkúrhatod, ha egyáltalán tudsz még és nem felejtetted el hogyan kell.-paskoltam meg a mellkasát.
-Borzasztóan fájnak amiket mondasz!-nézett rám keserűen.
-Oooo igen? Hát nekem is kurvára fájt, hogy hazugnak tartasz.
-Eddig minden annyira jó volt. Mi történt? Mért veszekszünk megint? -kapkodta a levegőt ahogy végigmért.
-Steve!-rontott be Bucky.-Ohh.. megzavartam valam..
-Bucky te soha semmit se.-paskoltam meg a mellkasát. -Nem mehetsz ki.-szólt rám Steve.
-Hát már hogyne mehetnék ki. Ezt nézd.- kiléptem a folyosóra, majd szembe fordultam vele. -Baszd meg.-intettem be neki, majd otthagytam. Steve ingerülten kirontott a szobából és utánam iramodott. Hallottam, hogy Bucky kiabál neki, hogy álljon meg, de valami elborult Rogersnél.
Egy tárgyaló mellett megálltam, bent a többiek voltak és megbeszélést tartottak. Tony az asztal közepén lévő hologrammon mutatott valamit a nekik, mikor Steve lépteit hallottam meg magam mögött, majd percekkel később Buckyét.
-Huuuu de kurva ideges valaki.- vigyorodtam el, ahogy Rogerst néztem. Gyorsan megszüntette a köztünk lévő távolságot, majd a fenekembe markolva az üvegfal előtt lévő szekrényre felültetett és nekinyomott az üvegnek.
-De ideges vagy!-vigyorodtam el.
-Direkt csinálod igaz?
-Én ugyan nem.-haraptam meg az alsó ajkam. Mindenki, legfőképp Bucky teljesen ledöbbenve nézték végig ezt a műsort. Steve a homlokomnak döntötte az övét és próbálta rendezni a lélegzetvételeit.
-Menjetek szobára.-hallottam meg Tony hangját ahogy a tárgyaló ajtajából magyaráz.
-Csak nem féltékeny vagy?-kacsintottam rá, majd lemásztam az szekrényről. Ilyen se volt még, hogy Stark köpni-nyelni nem tud. Besétálva a megbeszélésre megálltam az asztal végénél és végig pillantottam a csapaton.
-Nos. Ez a díszpinty aki a másik szobában ül még életben van ,mivel hallom a nyamvadsz szívének a dobogását. Ezért ma beszélni fog. És nem másnak mint nekem.
-Rogers szívének a dobogását is hallod?-kérdezte meg egy huncut vigyor kíséretében Bucky. Felé sandítva egy halvány mosoly ült az arcomra, majd odasétáltam Barneshez.
-A tiedét is hallom!-hajoltam a füléhez, mire ledermedt.
-Nos, hogy most már tudjuk, hogy egy újabb románc van alakulóban, térjünk a lényegre. -pillantott rám, majd Stevere Tony.
-Stark! Azt a mocskot ki kell hallgatni!-szóltam közbe.
-Tudom kisbogár, de nem te fogsz bemenni. A pasid se szeretné ezt!-húzta fel a szemöldökét. Stevere kaptam a tekintetem aki mellém leült és a térdemre tette a kezét. Kezére simítottam a tenyerem mire ő összekulcsolta az ujjaink.
Hatalmas tenyerében elveszett az apró kezem. Nem tudom jó ötlet volt-e ez az előbb ahogy letámadott, de mostmár visszacsinálni nem tudom. Némán bambultam a kezünkre, mire Steve finoman megszorította. Felkaptam rá a tekintetem, mire ő lassú pillantásokkal végig mért. Nagyot nyelve fordítottam a fejem Stark irányába, mire Rogers felállt mellőlem.
-Bucky menj kérlek Stevvel. Hallgassátok ki a pasit.-intett Stark a katonának. Idegesen doboltam az ujjammal az asztalon mire Nat tekintetével találtam szembe magam. Egy halvány vigyor ült az arcán, ami gyanítom az előbb történtek miatt van.
-Mióta vagytok együtt?-fordult irányomba Clint.
-Nem vagyunk együtt. -rántottam meg a vállam.
-Hát nem tudom, nem úgy nézett ki az előbb.-húzogatta a szemöldökét.
-Na le lehet rólam szállni..-keltem fel a helyemről, de Stark közbe szólt.
-Mi nem is vagyunk rajtad. Steve viszont biztos nagyon szívesen lenne.-mosolyodott el.
Szúrós szemekkel néztem őt, majd benyitottam az irodába ahol a két katona tartózkodott. Gyorsan mielőtt Starknak leesne, hogy én bementem oda, bezártam az ajtót. Bucky egy ablak előtt ült míg Steve bent volt a pasassal a másik szobában. Csendben leültem Barnes mellé aki vigyorogva végigmért.
-Meg se szólalj!-meredtem magam elé, ahogy figyeltem  Rogerst aki egy aktát tartva a kezében figyelte a férfit aki vele szemben ült.
-Jól csókol?-kérdezte halkan, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Bucky.-csaptam karon, mire felnevetett.
-Akkor igen.-fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
Az ajtó kivágódott, majd Steve intett a társának, hogy menjen be.
-Te jössz. Ne kíméld.- Barnes mosolyogva felkelt, majd becsukta az ajtót, mire Steve leült mellém Bucky helyére. Nem szóltunk semmit se. Nekem a szívem zakatolt a mellkasomban ahogy a közelemben volt. -Majd kérlek beszéljünk.-pillantott felém. Én felállva mellőle figyeltem az ablak mögött zajló eseményeket, majd lepillantottam Rogersre.
-Az ablakon átlátnak?-intettem az üvegre.
-Csak mi látjuk őket, ők nem.
-Rendben.-léptem közelebb hozzá, majd a térdeit megfogva szétnyitottam a lábait és közelebb mentem. Combjaira támaszkodva odahajoltam hozzá, mire ő lejjebb csúszott a széken.
-Mit csinálsz?-pillantott fel a szemembe.
-Ezt.-hajoltam az ajkai után, majd gyengéden közelebb húztam, ahogy a kezemet a tarkójára simítottam. Lábaimra lecsúszott a keze és az ölébe húzott. Ajkamról levándorolt a nyakamra és lágy csókokkal borította be a fedetlen területet. Füléhez hajolva gyengéden megharaptam a fülcimpáját, mire a derekamat megszorította finoman.
-Ebből baj lesz.-suttogta halkan.
-Szeretem a veszélyt.-hajoltam az ajkai után, de megállított.
-Ne itt, mikor bármikor kijöhet Bucky.
-Félsz?
-Téged nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.-érintette meg az állam.
-Te már helyzetben vagy.-nyomtam az ölébe magam, mire ő lehunyta a szemeit. Lassan szívta be a levegőt mire résnyire kinyitotta a szemeit.
Hangos kopogásra riadtam meg ami közvetlen mögülem az ablak felől jött. Felkelve Steveről odasétáltam az ajtóhoz és benéztem Buckyhoz. -Menj ki én jövök.-tártam ki a nyílászárót, jelezve hogy távozzon.
-De..
-Semmi de! Kifelé.-zavartam ki a kihallgatóból, mire nagynehezen kiment. Bentről bezártam az ajtót, hogy ne tudjon bejönni egyik fiú se, majd az asztalhoz bilincselt férfi felé fordultam.
-Kettő opció van. Vagy beszél vagy elbúcsúzhat a nyomorúságos életétől.
-Kiscsillag, nem tudod te ki ül itt veled szemben.
-Kurvára nem is érdekel. Elhiszed?
-Mi segíteni akarunk neked. Ők átvernek.-intett az ablak mögött ülőkre.
-Maga el van tájolva de nagyon. -támaszkodtam neki az asztalnak, mire felpattant az asztaltól a férfi így a széket hátra lökte maga alatt. -Hiába ugrál, azon az ajtón nem jut ki.-tettem keresztbe a kezem, mire egy laza mozdulattal felemelte a kezeit, amin már a bilincs nem volt. Leszállva az asztalról hátrébb léptem mire a kezét kinyújtva az ajtó felé hatalmas robajjal áttörte azt. Csak annyit láttam az éles fény mellett, hogy a csuklóján lehet valami karperec. Olyasmi mint ami Starknak van, de mégis más. Rohanva indultam meg utána mire Steve és Bucky is mellém csapódott.
-Mondtam, hogy nem kellett volna bemenj. -hallottam meg Rogers hangját mögülem , ahogy szaladtunk lefele a lépcsőn.
-Ha te lettél volna bent ugyan így eljátssza ezt.
-Vigyázz!-kiáltott fel Bucky és rántott magára egy asztal mögé mire Steve a túloldalt lévő asztalhoz bukott. Buckyn feltápászkodva próbáltam kilesni, de vissza rántott. - Én majd kinézek, te maradj itt.
-Ugye tudod, hogy baszhatjuk, mert már kilóméterekkel odébb jár.-rántottam ki a karom a tartásából, mire felkeltem és megláttam azt amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Steve és a pasas egymásnak feszülve verekednek. Barnest a karjánál fogva rántottam fel és indultam meg Rogers irányába mire vissza fogott.
-Nem mehetsz oda.-szorított a karjával magához.
-Oda kell mennem. Segíteni kell neki.-próbáltam szabadulni.
-Nem lehet Nina. Még nem szabad.-Bucky oldalán lévő pisztolyt kikapva lőttem a pasi irányába. Kettő lövés be is talált hisz a combját céloztam meg. Dühösen felém kapva a tekintetét Stevet ellökve az útjából indult meg felém. Barnes odébb lökött, hogy ő vele üssön össze a pasi, ne velem. Én az asztalon átmászva folytattam a lövést amíg van a tárban golyó, de mintha meg se érezné a férfi. Steve térdre rogyott az előtér közepén így a fegyvert a nadrágomba akasztva rohantam irányába. A messzeségből hallottam Tony hangját és a többiekét is így lehajolva Steve elé kaptam el a karját.
-Nézz rám!
-Nina, nem lenne szabad itt lenned.-rázta a fejét.
-Mutasd. -húztam fel a felsőjét, amit átáztatott a vére már elég rendesen.
-Menj biztonságos helyre.
-Nem!
-Ez parancs!-nyögött fel a fogait ősze szorítva.
-Nem megyek.-térdeltem le elé, mire felpillantott rám.
-Ne tagadd meg kérlek.
-De megtagadom. Amíg ez a pasi nem beszél és nem döglik meg addig nem nyugszok.-Steve lehajtotta a fejét és rádőlt a vállamra. A súlyát nehéz volt megtartsam, de minden erőmmel azon voltam, hogy odébb vigyem őt és ellássam a hasfalán éktelenkedő sebet. -Steve, kellj fel.-ráztam meg a vállánál.
-Csak pihenek..-suttogta halkan.
-Még ne most. Kelj fel kérlek!
-Ne..nem megy.
-Steve!-kiáltottam rá, majd a karja alatt átfűztem az enyémet és próbáltam felhúzni a földről. Bucky látta a szerencsétlenkedésem így odarohant hozzám és barátjához, majd Stevet a másik oldalánál megtámasztotta és felhúzta.
-Haver jól vagy? -kérdezte zihálva Barnes.
-Csak egy kicsit elfáradtam.-nyögte halkan lehunyt szemekkel Rogers.
-Egy lány elcsavarja a fejed és már nem is megy a verekedés Steve?
-Látod. Megbolondított.-mosolyodott el halványan.
-El is hiszem. Hisz gyönyörű.-mosolyodott el Bucky is, miközben Steve karját áttette a vállán.
-Na ha befejeztétek a bókolást, kurva gyorsan elkell látni Steve sebét. Hol van Bruce?-pillantottam Barnessre.
-Épp Hulk van most jelen.-intett a háta mögé, mire Steve karja mellett hátralestem és egy hatalmas monstrum nézett szembe velem miközben a pasit nekivágta a falnak. -Oké. Vidd el Stevet innen.-léptem el tőlük.
-Nina!-kiáltották egyszerre, de én meg se hallva őket rohantam a többiek felé. Teljes káosz volt az épületben. Tony a levegőben repked, Thor a pörölyével villámokat szórt, míg Natasha és Clint lentről próbálták lassítani a férfit. A földről felkapva egy pisztolyt indultam meg a férfi irányába, mire egy fém kéz kapta el a derekam és a levegőbe repített.
-Mit mondtunk kisbogár!
-Tony tegyél le!
-El kell innen menned!
-Stevenek segítség kell. El fog vérezni!
-Bruce most egy kicsit elfoglalt. -intett a zöld szörnyre aki a pasit döngölte a földbe.
-Szólj neki!
-Szólok ha te biztonságba vagy.- de ahogy ezt kimondta egy lövedék száguldott felénk és eltalálta Tony páncélját így már nem felfele hanem lefele zuhantunk. Méterek választottak el a földtől mire egy erős kéz elkapott és letett óvatosan. Felpillantva Thor vigyorgott velem szembe, majd mellettünk landolt a férfi is. Thor a mellkasára téve a pörölyt sétált el mellette, majd felpillantott rám.
-Jól vagy?
-Én igen, de Steve nincs és Tonyt is meglőtték.
-Nekem nincs bajom.-sétált mögém Stark, mire felé kaptam a tekintetem. -Bruce, menj oda Rogershez.-intett Hulknak aki lepillantott rám. Aggódva figyeltem őt, mire hatalmas kezét felém emelve megcirógatta az arcom.
-Segíts rajta kérlek.-csordult le egy könnycsepp az arcomon mire felnyögött a földön fekvő férfi. Dühösen lepillantottam rá, majd odahajoltam az arcába.
-Rohadj meg, kinyírlak! Isten bizony, hogy élve nem jutsz innen ki.-kiabáltam az arcába, mire Thor a hasamnál átfonta a karját és odébb tett.
-Vigyék innen.-hallottam meg Stark hangját, ahogy az őröknek adta az utasításokat. Kapálózva Thor kezébe ordítottam torkom szakadtából, hogy milyen módon fogok vele végezni, mire letett egy asztalra. Bucky jéghideg kezét éreztem meg a vállamon, de még mindig az események hatása alatt voltam.
-Nina, nyugodj meg. -fogta meg a karom.
-Nem tudok amíg nem döglik meg ez a barom!
-Amint megtudtuk kinek dolgozik megfog.
-Ho...hol van Steve?-pillantottam hátra mivel sehol se láttam.
-Bruce vizsgálja épp. Nyugodj meg!
-Mennem kell.-pattantam le az asztalról, de újra a karomnál fogva kapott el valaki.
-Kiscsillag, próbálj meg lassítani. Minden rendben lesz.-simította meg Tony a hajam.
-A pasi kezén volt egy karkötő..-kezdtem bele a mondandóban, egy cseppet se gondolva arra, hogy lehiggadjak.
-Ez?-emelte fel a kezét Stark, amiben a  karperece volt.
-Igen az.
-Megyek megnézem a laborban. -lépett hátrébb tőlünk, miközben a kezében lévő tárgyat vizsgálgatta.
-Oké, én viszont megyek Stevehez.- hagytam ott őket és rohantam Bruce irodája felé. Arra nem is figyeltem már, hogy én rendben vagyok-e. Kapkodtam a levegőt, a szívem ezerrel vert. A kilincsért nyúlva lettem arra figyelmes, hogy remeg a kezem. Mi az isten történt itt az előbb?