Painful Memories

14 rész

-Nina... Hé!-kapott el Steve, majd magához rántott.
-Mi.. mi történt?
-Megszédültél, de elkaptalak.-nézett végig rajtam ijedten.
-Basszus.-kaptam a homlokomhoz.
-Kérsz egy kis vizet vagy mit hozzak neked?-szorította meg finoman a derekam amit azóta se engedett el.
-Nem kérek, köszönöm.-engedtem a karja szorításán. A közelségétől elájulok, hát ez mennyire gáz. Szemeimet megdörzsöltem mire Steve a hajamat egy copfba felfogta. Másik kezével lehúzta a pulcsim zipzárját, majd lefejtette rólam.
-Ne értsd félre, de hátha jobb lesz így.-pillantott fel a szemeimbe.
-Köszönöm.-húztam ki a karom a pulcsi ujjaiból.
-Ide dőlsz egy kicsit?
-Jól vagyok, csak megszédültem.-mosolyodtam el halványan.
-Én miattam volt? Túl közel mentem hozzád?
-Steve te semmiről se tehetsz.
-Ne ijesztgess. Úgy elsápadtál! A frászt hoztad rám. -kezdte el masszírozni a nyakam egyik kezével, amitől automatikusan lehunytam a szemeim. -Jól esik?-hallottam a hangján, hogy mosolyog, mire halványan bólintottam.
-Steve.-sóhajtottam fel kicsit hangosabban mint gondoltam.
-Tessék?
-El fogok aludni így.-nyitottam ki résnyire a szemeim.
-Gyere.-húzódott mosolyra az ajka, majd felkapott a karjaiba. Ijedtemben megkapaszkodtam a nyakában.
-Mi..mit csinálsz?
-Beviszlek a szobádba. Hunyd be a szemed.-húzta mellkasához a fejem, majd beszálltunk a liftbe. Csendben hallgattam szívének lassú ütemét, megnyugtatott nyugodt lélegzetvétele és az, hogy a karjaiban tart.
Halkan kinyitotta a szobám ajtaját, majd az ágyamra letett. Ahogy elemelkedett tőlem megragadtam a karját.
-Ne menj el.
-Aludjak veled? -simította el a hajam.
-Kérlek.-pillantottam fel rá könyörögve, mire visszasétált az ajtómig, majd bezárta azt.
-Öltözz át, ne ebbe aludj.- állt meg a kanapénál ahol a cuccaim voltak. Felkelve elsiettem a fürdőbe és felkaptam egy pólót amit kineveztem pizsamának. Ez persze Steve pólója volt, azóta is ezt hordom, mert még mindig érzem rajta az illatát.
Kilépve a fürdőből Steve még mindig a kanapénál állt, majd ahogy közelebb lépkedtem megpillantottam, hogy a vázlatfüzetem lapozgatja.
-Bocsáss meg.. én..-tette le gyorsan ahogy mellé értem.
-Semmi baj.-nyeltem egy nagyot, ahogy pont annál az oldalnál nyitotta ki, amin ő volt.
-Gyönyörűen rajzolsz.-pillantott fel a szemeimbe.
-Köszönöm.-sütöttem le zavaromban íriszeimet.
-Jó lett ez is, csak én nem nézek ki ennyire tökéletesen, mint ahogy itt lerajzoltál.
-Pedig nagyon hasonlít rád.
-Hasonlít, de nem vagyok ennyire izmos.-mosolyodott el.
-Na ne szédíts. Akkor mi vagy ha nem izmos?
-Mond meg te?-fordult irányomba és lassan közeledni kezdett felém.
-Izmos vagy Kapitány.-böktem meg a mellkasát, de Steve csak közeledett irányomba.
-Úgy gondolod?-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-Igen.
-Én pedig azt gondolom, hogy gyönyörű vagy.
-Ez még mindig nem igaz Steve.
-El fogsz esni.-kapott a derekam után így magához rántott. Mellkasára csúsztak a kezeim így éreztem, hogy az előbbi lassú ütemhez képest most jóval gyorsabban dobog a szíve, csakúgy mint az enyém.-Reszketsz a kezeim közt.
-Csodálkozol?
-Mért félsz?
-Nem félek, csak... -elnémultam, egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Mi lenne helyes.
-Nem kell félned, tőlem meg pláne nem. -tolt finoman az ágy irányába, majd lehúzta a takarót.
-Steve mi lesz ha holnap látják, hogy innen mész ki?
-Megoldunk mindent. Nyugodj meg. Próbálj aludni.-simította meg a kézfejem.
-Te nem jössz?-néztem fel rá, ahogy bebújtam a takaró alá.
-Leveszem a pulcsim és jövök.-mosolyodott el, majd a derekánál az anyagot megfogva felhúzta és kibújt belőle. Ezzel mindössze annyi bibi volt, hogy az alatta lévő póló is felhúzódott ahogy vette le a pulcsit így a tökéletes kidolgozott teste a szemem elé tárult. Annyi szerencsém volt, hogy sötét volt a szobában, így a félhomályban nem látta, hogy nekem a padlót veri az állam. Kapkodtam a levegő után, mert szerintem fél percre el felejtettem lélegezni és a szívem is kihagyott jó pár ütemet. Steve abból, hogy én pár percre szívrohamot kaptam semmit se érzékelt. Csendben mellém sétált és bedőlt az ágyba.
-Szép álmokat Nina.
-Neked is Steve.- a szemeim nem tudtam lecsukni. Meredten bámultam a plafont és hallgattam, ahogy a Kapitány lassan lélegzik mellettem, de én nekem a retinámba égett az ahogy kinéz. Egyszerűen nem látok magam előtt mást csak azt amit az előbb fél percre láttam.
-Mi a baj?-fordult irányomba. Felé pillantottam riadtan. Mért nem alszik?
-Semmi sincs.-suttogtam halkan.
-Mért nem alszol?
-Nem tudok.-kaptam el róla a tekintetem.
-Hhh.. gyere ide.-csúszott közelebb. Felé fordulva én is az oldalamra feküdtem, mire Steve elsimította a hajam.
-Reggel mit fognak mondani?
-Ne foglalkozz ezzel. Emiatt nem alszol?
-Is.
-Mi a másik ok?
-Az lényegtelen.- ráztam meg a fejem.
-Hhhh.. egyáltalán nem az, de ha nem akarod elmondani akkor legalább add ide a kezed.-nyújtotta felém a tenyerét. Félve apró kezemet a tenyerébe csúsztattam amit finoman megszorított és magához húzott.
-Fura, hogy itt alszol.-pillantottam fel rá.
-Aludtál már velem.-mosolyodott el.
-De akkor magamnál se voltam.
-Csak hunyd be a szemed. Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád.-engedte el a kezem, majd magához ölelt. Izmos karja ahogy rám nehezedett, alig kaptam levegőt. Lágyan cirógatni kezdte a hátam amitől elkezdett lecsukódni a szemem. Hallgattam lassú lélegzetvételét aminek a monotonsága még jobban elálmosított.