Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

16. Nélküled (részben +18+)

Namjoon pov

- Megjöttem, Picur! Ébren vagy? - kiáltok az előszobából, miközben leveszem a kabátom meg a cipőm.

Semmi válasz. Elfáradtam, nehéz nap volt az egyetemen, és még tanulnom is kell egy holnapi zh-ra. Jól fog esni az összebújás a kis angyalkámmal. Benyitok a szobájába, a padlón ül, előtte számtalan papírlap szétszórva, vastag filccel gyakorolja az írást. Minden lap teleírkálva esetlen betűkkel, tele helyesírási hibákkal. Annyira koncentrál, hogy még a nyelvét is kidugja közben.

- Szia, kiskacsa! - mosolygok rá, mire felkapja a fejét.

- Szia! Nem is hallottalak!

- Mit írsz? - guggolok le mellé.

- Levelet Jungkooknak.

Elveszem a kezéből a lapot, elolvasom.

KEDVES JUNGKOOK!

EMLÉGSZEL MÉG RÁM? AZÉRT IROK NEKED HOGY LÁZSD MENYIT TANULTAM NAMJOONTOL. NAGYON KEDVES, DE ALIG LÁTOM, MINDIG AZ EGYETEMEN VAN VAGY TANUL. NAGYON HIJÁNYZOL, JÓ LENE HA IT LENNÉL VELEM. REMELEM BOLDOG VAGY ÉS (EGESSÉ) (EGÉSSZÉ) EGÉSZSEGES. ÉS YUNGI JÓL BÁNIK VELED. SZERETLEK, MINDIG, ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK, AKKOR IS HA TE ENGEM MÁR ELFELEJTETÉL.

JIMIN

Minden mondat mosolyt csal az arcomra.

- Nagyon szép levél. Elküldöm neki. Már holnap meg fogja kapni - mondom.

Jimin nagyon csöndes mostanában. Jungkook ritkán hív fel, akkor se nagyon érdeklődik felőle, csak egy általános „hogy vagytok?"-kal. Havonta küld pénzt a kiadásaira, hiába mondom, hogy ne tegye, de nem akarja látni, nem akar vele beszélni.

Jimin az utóbbi napokban gyakran átjár hozzám éjszaka, bebújik az ágyamba, azt mondja, fél egyedül. Kevesebbet eszik, nincs már olyan jó kedve, és az agykikapcsolást mintha teljesen elfelejtette volna. Ez az én hibám. Túl sok mindenre megtanítottam, túl sok dologgal kötöttem le, és nem hagytam, hogy hosszú órákra kikapcsoljon. Kiesett a gyakorlatból. Így aztán szenved, ha egyedül van.

- Gyere ide, fáradt vagyok, vidíts fel egy kicsit! - mondom neki kitárt karral.

Felkel a padlóról, átölel, magamhoz szorítom a törékeny kis testét. Felemeli az arcát, hogy megcsókolhassam, de csak nézek bele a két szép drágakő szemébe. Aztán megszólalok:

- Szeretlek, ugye tudod?

Bólogat.

- Szeretném, ha boldog lennél mellettem, és sajnálom, hogy nem sikerül... - sóhajtom, beletúrva a szőke hajába.

- Boldog vagyok.

- Nem kell hazudnod. Tudom, hogy én nem érek fel Jungkookkal, de azt is tudom, hogy...

Elhallgatok. Csak nézem az ártatlan arcát, megsimogatom, nyomok egy csókot a szájára.

- Mit? - kérdezi türelmetlenül.

- Hogy Yoongi meg nem ér fel veled. És erre ő is rá fog jönni előbb vagy utóbb.

-------------------------

Jungkook pov

- Leveled jött! - mondja apa, mikor hazaérek az egyetemről.

Megnézem, mi az, és elkerekedik a szemem. Postai levél? Kézzel címzett borítékban? Legalább harminc éve nem küld ilyet senki... Bemegyek vele a szobámba, kinyitom a borítékot, kiveszem és széthajtogatom a girbegurba betűkkel teleírt lapot. Ahogy végigfut a szemem a sorokon, nem tudom megállítani a könnyeimet. A végére érve felzokogok, sírok, mint egy gyerek. A könnyem rácsöpög a papírra, gyorsan eltartom magamtól, nehogy elkenődjenek a filctollal írt szavak.