Good, Good Girl

26. Válasz?

-Várok édes!-nyomott egy apró puszit az orrára.
-Nem...nem teheted fel ezt csak így!-hitetlenkedett.-Ez egyáltalán nem igazságos!
-Azt szeretnéd hogy a térdemre ereszkedjek? Hogy elmenjünk valami fancy étterembe és a desszertbe dugjam a gyűrűt? Oh vagy egy kosárlabda mérkőzésen óriás képernyőre vetítve tegyem fel a kérdést?-Myra sóhajtott.-Miért tegyük ezt, mikor így is lehet? Kettesben az ágyban, miközben Dodger kaparja az ajtót mert majd bepisil!-nevetett.
-Ki akarsz menni?-nézett Dodgerre.-Kiengedlek!-menekült volna.
-Nem! Várj! Én kiviszem míg neked lesz időd gondolkozni a válaszon!-kelt fel az ágyból ahogy Dodgerrel kilépett a szobából.
-Úristen! Úristen! Úristen!-ismételgette. Valamilyen szinten számított rá hogy egyszer felteszi a kérdést. Nem csak azért mert megtalálta a gyűrűt hanem mert Ransom képtelen várni.
Persze romantikusnak találta, és tudja hogy Ransom szereti őt annyira ami miatt képtelen még egy évet várni ezzel. Amúgy meg a szülei is öt hónap ismertség után házasodtak össze és náluk boldogabb, kiegyensúlyozottabb párt még nem látott. Hogy hamar történt e mindez  meg? Bár mit gondolsz ha most képtelen volt várni az eljegyzéssel képes lesz várni az esküvővel? Gondolta magában.-A francba veled, te romantikus seggfej!
-Basszus nagyon hideg van kint! Azt hiszem még a farkam is megfagyott!-futott vissza a szobába majd azonnal az ágyba bújt.-Te mit csinálsz? Elájultál a csodálatos lánykérésemtől?-piszkálta Myrat. Myra felült ahogy ránézett.
-Te komolyan ennyire nagyon el akarsz engem venni?-Ransom felhúzta a szemöldökét.
-Ez valami becsapós kérdés? Nem akarok rosszul válaszolni!
-Ransom...!
-Figyelj! Csak hagyd az agyalást! Ne gondolj arra hogy korán van, csak add a választ ami elsőként eszedbe jut!-fogta meg a kezét.-Újra megkérdezlem és csak mond ami eszedbe jut!
-Oké!-bólintott Myra.
-Ne gondold túl! Csak tudod...ami beugrik!
-Ransom csak tedd fel a kérdést!
-Myra, édesem! Leszel a feleségem?
-Igen!-Ransom meglepődött.
-Hozzám jössz?
-Igen! Vagy...ez a rossz válasz?-Ransom elmosolyodott.
-Van valami Dodger nyakörvén!
-Mi? Ezt figyelted eddig?
-Van valami Dodger nyakörvén!-Myra felvéve Dodgert vizsgálta a nyakörvet amin a gyűrű lógott amit megtalált.
-Te tudtad hogy igent mondok!
-Persze hogy tudtam! Tudod honnan?
-Honnan?
-Mert tudom hogy te is legalább annyira szeretsz engem mint én téged!
-Ransom...!
-Igen?-Myra megcsókolta majd a homlokához döntötte az övét.
-Nem akarok nagy esküvőt...!
-Rendben van! Amit csak szeretnél!-nyomott egy csókot a homlokára.-Csak el akarlak venni, nem érdekel a parti az esküvő után!
-Köszönöm!
-Azt hiszem...ezt az ujjadra kellene húznom!
-Ez elég nagy!
-Édes, csak eljegyeztelek nem a pénisz méretemről beszélünk!-Myra megütötte. Majd megemelve a bal kezét.-Ezt most az ujjadra fogom húzni...és ennek itt a helye! Nem gondolhatod meg magad!
-Miért gondolnám meg?
-Nem tudom...!
-Csak húzd az ujjamra azt a gyűrűt!-Ransom elmosolyodott majd felhúzta neki.-Micsoda csoda, tökéletes!-Myra nézegette a gyűrűt.-Az jó ha felizgultam ettől?
-Te mindentől felizgulsz!
-Igaz! De ahogy az ujjadra húztam a gyűrűt...mást is felhelyeznék neked!
-Akkor tedd Dodgert a földre!
-Rajta vagyok!-nevetett. Majd Myrahoz fordult.-Úgy megduglak hogy járni is alig tudsz majd jövendőbeli Mrs. Drysdale!
-Micsoda romantika!
-Szeretlek édes...!
-Én is szeretlek!
-Helyezd a lábaid körém!
-Igenis apuci! A kezem is le akarod fogni?
-Nem...kivételesen használhatod!-hatolt be hirtelen.
-Ah...!
-Alig várom hogy körém élvezz!-lökött erősebbet.
-Ransom...!
-Mond...! Mond a nevem...!-gyorsított.-Ugye közel vagy...?
-Ah...igen...!
-Élvezz körém édes, gyerünk!
-Ransom...!-elélvezett.
-Annyira szeretlek édes...!
-Annyira szeretem veled elütni az időm...!-mosolyodott el.
-Őrült!
-Seggfej!