Good, Good Girl

4. ,,Ransom Kibaszott Drysdale"

Ransom a ház felé tartva félúton megállt majd Myrára visszanézett. Bassza meg. Kivette a kulcsát a zsebéből és azonnal az épület mögé sétált a kocsijához. Ahogy bemászott, azonnal indította is a járművet majd elhajtott az épülettől. Nem jutott messzire. Megelőzte majd lehúzta az ablakot és ki kiabált.
-Szállj be a kocsiba!
-Nem!-válaszolta ahogy tovább sétált.
-Myra szállj be a kibaszott autóba. Most!-figyelmen kívül hagyta mit mondott neki Ransom, kikerülve az autót folytatta a sétáját. Ransom így újra eléparkolt az autóval majd kiszállt.
-Mi a fene vagy te? Egy kibaszott pszichopata? El is üthettél volna!
-Még sem tettem!-sétált a kocsi másik oldalára ahogy kinyitotta az ajtót.-Szállj be!-ismételte.
-Nem!- a válasz hallatán Ransom el akarta kapni a karját de ő kicselezte.-Ne is gondolj arra hogy hozzámérsz!-De Ransom újra a keze után nyúlt.-Ransom állj le!
-Jó. Akkor baszd meg magad!
-Köszönöm!-sétált tovább. Néhány másodpercig figyelte majd egy sóhaj után utána ment és a vállára kapta.-Ugye most szórakozol velem?-ütötte a hátát.
-Haza viszlek. És üthetsz, kiabálhatsz ahogy csak akarsz. Rohadtul nem érdekel!-ültette be az anyós ülésre. Myra azonnal menekülni akart de Ransom bezárta az ajtókat.
-Nem mondom meg hol lakom!-keresztezte a kezeit maga előtt.
-Olvastam az önéletrajzod drágám. Tudom hol élsz!-jegyezte meg. Jó pár percig mindketten csendben voltak. Myra szabályszerűen a kocsi ajtaját ölelte, annyira messze akart lenni Ransomtól amennyire csak tudott. Ransom sűrűn figyelte a lányt maga mellett. Idegesítette hogy mennyire öleli azt a hülye ajtót. De nem szólt semmit csak sóhajtott. Nemsokkal később Ransom megtörte a csendet.-Nem muszáj kilépned a munkából!-nézett a lányra.-Beszélek a családommal!
-Azt hiszem eleget mondtál a családodnak rólam. Ez a probléma!
-Ez csak egy vicc volt. Nem érted a vicceket?
-Nekem nem volt vicces, rendben? Láttam hogy néz rám a családod. Nincs szükségem arra, hogy azt gondolják egy játékszer vagyok!
-Ahogy ezelőtt is mondtam, mi a francért érdekel mit gondolnak rólad?
-Én nem vagyok te oké? Én nem tudok mindent csak úgy leseperni magamról. Nem vagyok egy érzelmektől mentes seggfej. Ha hiszed ha nem nekem vannak érzelmeim!-Ransom sóhajtott, majd az út szélére parkolt aztán az egész testével felé fordult.
-Ne tedd!-Myra ránézett.
-Ne? Mit ne tegyek?
-Ne lépj ki. Főleg ne miattam!
-Az egész családod. Dolgoztam jó pár családnak már de a te családod a legrosszabb. Hogy az istenbe viselitek el egymást arról fogalmam sincs!
-Üdv a Thrombeyknál!-mosolygott.
-Ha Harlan lenne csak, még beleférne. De a többiek? Arra képtelen vagyok!
-Ők? Nem én?-húzta fel a szemöldökét ahogy a szeme egy pillanatra se terelődött el a lányról.-Jó, figyelj értem. Seggfej, önző emberek vagyunk akik nem látják a fától az erdőt. De ne lépj ki miattuk!
-Miért érdekel ennyire téged Ransom? Miért érdekel hogy nálatok dolgozok e vagy nem? Egy hetet adok és fogalmad sem lesz a nevemről se!-Azonnal megrázta a fejét.
-Ez nem igaz Natalie!-mosolygott. Myra megakarta őt ütni mikor elkapta a kezét.-Figyelj, Harlan nem vett volna fel ha nem tudta volna már akkor hogy ezt a sok szart nem viselnéd jól. Ne add meg nekik az örömöt, hogy sikerrel jártak!
-Nem erről van szó!-rázta meg a fejét. Ransom végig Myra ujjaival játszott -Akkor miről van szó?-Myra a kezét nézte ami a férfi kezei között volt.
-Nem tudom magam kontrollálni ha a közelben vagy!-válaszolt őszintén.-Olyan dolgokat mondok amiket nem szabadna. Olyan dolgokat teszek amiket nem szabadna!
-Ez miért probléma?
-Mert nem professzionális!
-Ki a francot érdekel?-nevette el magát.-Már elmondtam hogy ahogy beszélsz velem, kifejezetten keménnyé tesz!
-Ransom...!
-Mi az?
-Haza tudnál vinni, kérlek?-sóhajtott.-Azt szeretném, hogy ennek a napnak végre vége legyen. Holnap így is sok dolgom lesz, mert biztos vagyok benne Fran egyetlen egy ételt sem csomagolt el rendesen!
-Tehát maradsz?
-Igen...maradok!-Azonnal megemelte a kezét ahogy megcsókolta a kézfejét.
-Jó. Mert kibaszott unalmas lenne nélküled!-mondta ahogy elengedte a kezét majd beindította az autót.-Menjünk haza!
-Köszönöm!-mosolygott.-Oh, és Ransom?.-Egyenest ránézett.-Ha újra arról beszélsz, hogy mennyire adom nehezen magam, esküszöm az ígéretet beteljesítem, hogy ne lehessen gyereked!
-Oh előjáték. Ez tetszik!
-Seggfej!-mosolyodott el.
-Őrült!-mosolygott rá.