Good, Good Girl

13. Érzelmek hullámvasútja

Korán van. Talán még túl korán is, hogy az ember fent legyen mikor semmi dolga sincs. Ransom mégis fent van, ahogy a könyökén támaszkodik és Myrát figyeli. A hasán fekszik ahogy a fenekét csak félig takarja el a takaró.
Valami megváltozott közöttük tegnap éjszaka. Már nem csak azok az emberek voltak akik randiznak majd dugnak. Ransom többet akart. Nem akarta tegnap beismerni magának de az új kertésztől igazán fel tudta magát húzni. Főleg ahogy Myrára nézett. Tudta, hogy ő akarja őt és ez nem volt kétség. Az pedig hogy tudta bízhat Myrában csak azt érte el hogy többet akar. Meg akarja osztani a világgal az érzéseit a lány iránt. Tudta hogy a családja nem fogja jó szemmel nézni. Abban is biztos hogy a családja próbák elé fogja őt állítani, de ő megvédi akkor is Myrát. Valójában azóta ezt csinálja amióta ismeri őt. Myra hátára helyezve a kezét kezdte őt simogatni. Lehajolt az arcához hogy egy csókot nyomjon rá és a füléhez hajolt.
-Édesem!-Myra megrázta a fejét.-Beszélnünk kell!-a szemei hirtelen kinyitódtak ahogy ránézett.
-Mi?-nézett rá aggódó tekintettel.-Ugye nem fogsz szakítani velem, főleg azok után hogy megbocsájtottam a hülye seggednek a tegnapi miatt?-ült fel ahogy  a takarót felhúzta hogy eltakarja a melleit.-Mert akkor készülj fel hogy minden reggel a kávédba fogok köpni Ransom Drysdale! Minden egyes csészébe!
-Miért szakítanék veled?-ült fel Ransom is.
-Nem tudom, te mond meg!
-Nem is mondtam még semmit!
-Azt mondtad beszélnünk kell! És komoly hanggal mondtad ami általában akkor szokott lenni ha valaki szakítani akar a másikkal!
-Mi?-nevetett Ransom.-Nem fogok szakítani veled!-Myra értetlenkedve nézett rá.
-Akkor mi? Miért kell beszélnünk? Nem fogom a munkám se otthagyni mert összekaptál Bryannel! És azt se engedem hogy kirúgd!
-Nem mondtam hogy mondj fel!
-Szeretem a munkám Ransom és nem akarom elveszíteni mert neked nézeteltérésed volt...!-nem tudta befejezni Ransom a kezeit a szájára helyezte.
-Azt próbálom elmondani hogy hivatalosan is szeretnék kapcsolatban lenni veled, te őrült nőszemély!
-Mi...? Hogy te most mit...?
-Akarlak Myra! Nem csak egy estére...akarom az estéket mikor már szinkronba húszszor nézzük végig a Séta a múltbant, szeretem hogy képes vagy ellenem szembe szállni amitől igazán dögös vagy! Téged akarlak, csak te és én!
-Most azt akarod kérdezni leszek e a barátnőd?
-Rendben, ez most picit középiskolásan hangzott de igen, ezt akarom kérdezni!
-El akarod mondani a világnak hogy együtt vagyunk? A családodnak?
-A családomnak nem, nincs szükségem az okoskodásukra és a kioktatásukra! De nem fogom titkolni többé az érzéseim irántad! Ha véletlen benyitnak a konyhába mikor vadul csókollak, akkor az majd bejelentés lesz!
-Ugye nem csak Bryan miatt akarod ezt?
-Igen és nem! Valami múlt éjjel megváltozott közöttünk és tudom hogy ezt te is érezted!
-Éreztem!
-Látni azt a seggdugaszt ahogy végigmér téged igazán felbaszott! Talán mert rájöttem hogy semmi se fog tudni téged se megakadályozni hogy másokra nézz!
-Tudod hogy mások nem érdekelnek!
-Tudom! Tudom hogy nem tennéd! De nincs semmi ami oknál neked vissza kellene fognod magad hisz mi...!
-...nem vagyunk hivatalosan is együtt!-Ransom bólintott.-Veled akarok lenni! Semmit se akarok jobban mintsem neked adni mindenem! De nem akarom hogy azért akarj mert alul érezted magad miatta!
-Nem csak ez miatt! Már azelőtt többet akartam mielőtt az a farok megjelent! Ez talán csak a löketet adta meg nekem hogy beismerjem!
-Te még soha se voltál kapcsolatban!-fogta meg a kezét.
-Tudom!
-Néha bonyolult tud lenni! A mi szituációnkat nézve még rosszabb is...!
-Myra akarlak! Más nem érdekel!-Myra elmosolyodott ahogy a takarót leengedve egyenesen Ransom ölébe mászott.
-Ez egy igen?-kérdezte ahogy egy apró csókot nyomott az orrára.
-Természetesen, igen! Kedvellek Ransom Drysdale!

Egy héttel később

-Még egyszer tájékoztatlak a te helyedről! Te egy cseléd vagy! Te főzöl nekünk és ennyi!-mondta Joni ahogy a haját hátradobta a válla mögé.-Nincs a feladatkörödbe hogy tanácsokat osztogass a lányomnak!
-Meg keresett meg Joni! Ő kérte a véleményen és én ezt teljesítettem! Tisztelettel mondom, de Meg már felnőtt így ha ő beszélni akar velem minden joga meg van hozzá!
-Oh, nagyon is jól tudom a lányom korát és nem mondtam hogy ő nem beszélhet veled! Te ne beszélj hozzá!-Myra elnevetette magát.
-Tehát ignorálnom kellene?
-Kerüld őt! Ha ő tanácsot kér mond hogy te nem az az ember vagy aki tanácsot tud neki adni!-nézett végig Myrán.-Most hogy emlékeztettelek a helyedre, végre elhagyhatom ezt a méreggel teli konyhát!-Myra próbálta visszafogni magát hogy ne dobjon utána egy poharat.
-Ő mindig így beszél veled?-Myra a hátsóajtó felé kapva a fejét látta meg Bryant.-Mert még mással nem láttam őt így beszélni!
-Joninak és nekem történetünk van! Amióta körülbelül itt kezdtem dolgozni keresi mibe köthet bele nálam!
-Féltékenység!-mondta ahogy bentebb sétált.-Te fiatal vagy és szép! Ezt a két dolgot rá nem lehet elmondani!
-Igen, lehet ez az ok!-mosolyodott el.-Szükséged van valamire? Kávé, tea?
-Hugh is a környéken van?-kérdezte.
-Nem, nincs itt!
-Akkor egy csésze kávé jól esne!
-Oké!-kezdte el a kávéját csinálni.
-Lenne valami amit megszeretnék kérdezni de ha nem az én dolgom nyugodtan mond meg!
-Rendben!
-Te és Hugh...van valami köztetek?-Myra a hűtőhöz sétált ahogy kivette a tejet.
-Miből gondolod ezt?
-Először is nem vagyok vak! Másodszor hallottam amikor a férfiasságáról beszélt neked, harmadszor csak te hívhatod őt Ransomnak!-Myra elé helyezte a kávét.
-Oké, és miért is fontos ezt tudnod?
-Nem fogok hazudni, de nagyon szép vagy és vonzó! Szívesen elvinnélek valahova!
-Sajnálom, de ez nem fog megtörténni!
-Hugh miatt?
-Igen!
-A család is tud rólatok?
-Nem, de többé már nem titkolózunk, csak még nem mondtuk el senkinek!
-Mert aggódik vajon mások mit mondanak?
-Mert nem érdekli mások mit mondanak!-vágta rá azonnal.
-Ne haragudj, nem akartam tolakodó lenni! Csak kíváncsi voltam!
-Figyelj még néhány dolgot el kell intéznem mielőtt lejár a munkaidőm! Úgy hogy ha megbocsájtassz!
-Myra sajnálom, nem akartalak megbántani!
-Ki van itt megbántva? Te kérdeztél én válaszoltam, ennyi!
-Hát akkor köszönöm a kávét!-állt fel.
-Ez a munkám!
-Rendben!-mosolyodott el majd kisétált az ajtón. Myra azonnal a telefonja után nyúlt és Ransomnak kezdett üzenetet írni.
M: Nem érzem jól magam, ma szerintem haza megyek.
Várta hogy a telefonján megjelenjen a három pont de ehelyett csörögni kezdett.
-Szia!-vette fel Myra.
-Mi a baj?
-Csak nem érzem jól magam! Ha meg elkaptam valamit nem akarom neked is átadni!-Ransom nevetett.
-Édes, teljes farokhosszra benned voltam reggel! Ha bármit is elkaptál száz százalék hogy már én is!
-Nem viccelődök, haza megyek és lefekszem...!
-Akkor átmegyek hogy szemmel tartsalak!-Myra sóhajtott.-A szokásosan felveszlek és hazaviszlek! Aztán eltöltünk egy csendes estét együtt! Had vigyázzak rád!-Myra sírva fakadt.
-Ransom...!
-Édesem, mi a baj?
-Te szégyellsz engem?
-Mi?
-Ez miatt nem mondtad el még a családodnak hogy együtt vagyunk?
-Myra mi a franc? Azt hittem ezt megbeszéltük! Nem kell elmondani nekik de ha kitalálják sincs gáz!
-De mi lesz ha nem tudják meg? Soha se fogunk nekik semmit se mondani?
-Mi történt? Valaki mondott neked valamit?
-Nem!
-Nem hiszek neked!-Myra kitörölte a könnyeit.
-Ne haragudj nem tudom mi ütött belém!
-Azonnal érted megyek!
-Még van egy órám...!
-Rohadtul nem érdekel! Tíz perc és ott vagyok!-rakta le a telefont. Myra nem tudja mi ütött belé. Biztos nem az miatt amit Bryan mondott neki. De eltelt egy hét és ugyanúgy titkolóznak mint eddig. Ő pedig nem értette miért teszik. Biztos volt benne ez nem azért van mert Ransom nem törődik a családjával.
Ahogy ígérte Ransom tíz percen belül már az épületnél volt. Egyenest a konyhába ment, meg se állt amíg Myrát meg nem látta. Elkapva a kezét kezdte a nappaliba rángatni őt ahol a szülei és Walt volt.
-Ransom, édesem! Gondoltam hogy te jöhettél! Miért vagy itt?-kérdezte Linda.
-Apa, anya, bácsikám! Szeretném ha találkoznátok valakivel!-Myrát az oldalára rángatta.
-Hát, tudjuk hogy ő kicsoda fiam!-nevetett Richard.
-Ransom ne csináld!-súgta Myra. Ransom szembefordult vele ahogy a szemeibe nézett. A következő pillanatban pedig megcsókolta őt.
-Oh!-Linda meglepődött.
-Fiam...!-csóválta meg a fejét Richard. Walt pedig kikerekedett szemekkel nézett. Ransom még pár másodpercig csókolta őt mikor elváltak ajkaik.
-Tessék, itt a bemutatód!-mosolygott rá.-Nem érdekel ki mit gondol mert csak te érdekelsz! Nem azért nem beszéltem mert szégyeltelek, hanem mert magamnak akartalak csak...!
-Ransom...!
-De rájöttem hogy neked ennél többre van szükséged! Pont ezért csinálom ezt!-fordult szembe a szüleivel és Walthoz.
-Kincsem mi folyik itt?
-Hát anyám, ez egyszerű! Myra és én együtt vagyunk! És ha bárkinek ezzel problémája van leszophat!-Myra elnevette magát.-Most pedig hazaviszem a barátnőmet és minden egyes bútordarabon megdugom őt!
-Túl sok infó!-jegyezte meg az orra alatt Richard.
-Gyerünk édes, egy csomó bútorod van ami csak ránk vár!-vonszolta ki magával a szobából.