Good, Good Girl

5. Egy csók?

Myra lassan tíz perce nézi maga előtt a papírt amire Walt születésnapi menüjét kellene írnia. De nem jut semmi az eszébe. Természetesen a legtöbb ember ad valami ötletet, mit szeretne enni a saját partiján. De Walt nem. Mindent inkább Myrára hagyott amitől olyan érzése lett, ez egy teljes bukás lesz. Ez a gondolat pedig teljesen az őrületbe kergette.
-A francba már!-dobta el a tollat a kezéből. Felállt, ahogy egyenesen a hűtőhöz sétált. Egy üveg vizet magához véve dőlt a pultnak. Marta épp besétált az ajtón.
-Még mindig Walt menüjén dolgozol?-kérdezte. Myra bólintott aztán újra leült a helyére.-Talán megkérdezhetem Harlant! Talán ő tud segíteni mi az amit a fia szeret!
-Köszönöm Marta. Lehet nem fájna megkérdezni, hisz úgyis valamelyik családtag szarrá fogja fikázni az ételemet így nem is értem miért stresszelek miatta!
-Jól fogod csinálni!-mosolygott a lányra.-Odaadom Harlannak a gyógyszereit és utána járok rendben?
-Oh, a reggelije a hűtőben, ha elszeretné már fogyasztani!
-Pont azért jöttem, a könyvtárból az istennek nem birom most kirángatni! Tudod milyen ha írni kezd!-mosolyodott el.
-Tudom!-mosolyodott el Myra is.
-Megyek, megpróbálom a lehetetlent és felrángatni Harlant a szobájába!-Marta elhagyta a konyhát.
-Levegőre van szükségem!-mondta magába Myra. Lassan tíz perce ül a teraszon, a papír és a toll továbbra is a kezében. Imád főzni, amióta kicsi volt imádja ezt csinálni. Az hogy különböző alapanyagokból valami isteni és megmagyarázhatlanul finom dolgokat tud összeállítani boldoggá tette. De amióta a Thrombey családnak dolgozik, megkérdőjelezi a tudását. És még mindig fogalma sincs mi legyen Walt menüjével.
-Ugye tudod, hogy a konyha odabent van?-Myra felnézett. Ransom állt előtte, a kezei a barna kabátjának zsebeiben helyezkedtek el.
-Mi? Konyha? Mi az isten az?-játszott vele. Ransom levette a napszemüvegét.
-Tudod, szoba! Hűtő van benne. Pult. Talán még asztal és székek is. Oh és tűzhely. Azért vagy fizetve hogy ott dolgozz!
-Nem hangzik ismerősen!-mosolyodott el. Azonban Ransom tudta, valami bántja Myrát.
-Beszélj hozzám, édes!
-Minden rendben, csak munka!
-Csak munka. Lefordítva a családom valamivel felkúrt!-Myra elnevette magát.-Ki volt az? Jacob csak kiverte a Facebook profilodra? Vagy Joni valami zsírszegény, cukormentes, minden mentes tortát akar?
-Egyikük se jelen pillanatban!
-Hm!-gondolkozott Ransom mikor beugrott neki.-Várj,szombat! Walt születésnapja! Mi a francot akar már?
-Az igazság az, hogy semmit nem mondott a menüvel kapcsolatban. Ki kellene találnom milyen ételt szeretne enni, amiben száz százalékig biztos vagyok, hogy képtelen leszek rá. Ami azt jelenti hogy egész éjjel azt fogom hallgatni a családodtól mekkora egy szerencsétlenség vagyok!
-Add oda azt a papírt!-vette ki a kezéből a papírt és a tollat, majd firkálni kezdett rá valamit, mielőtt visszaadta Myrának.
Myra a papírra nézett amin egy cím és egy mondat szerepelt.
,,Feszültnek érzed magad? Gyere erre a címre egy kis stresszcsökkentésért! Csak keresd Ransomot!"
Myra megütötte Ransom karját.
-Te perverz seggfej!-nevette el magát.
-Te pedig feszült őrült! Tökéletes páros!-mosolygott rá.
-Vissza kellene mennem dolgozni! Azt hogy itt ülök nem fog segíteni!-állt fel.-Maradsz?
-Igen!
-Kávét?
-Mint mindig!-Myra elmosolyodott majd besétált az épületbe. Ransom csak nézte ahogy eltűnik az ajtók mögött. Soha se érdekelte senki, és soha se voltak érzelmei senki iránt. De látni Myrát boldogtalannak, ezen felkúrta magát. Tenni akart valamit érte, amivel segíteni tudott neki. És pontosan tudta mi is az. 

Két órával később

Ransom épp a konyhába sétált, ahol a tűzhely mellett Fran állt és nem Myra.
-Hol van?-kérdezte. De mielőtt Fran válaszolhatott volna Myra hangját meghallotta.
-A kamrába van és van neve!-Ransom elmosolyodott ahogy egyenesen a lányhoz sétált. Épp egy kis fellépőn állt ami segítségével tésztát akart levenni a polcról.-Hova az istenbe tűntél Mr. Kúrógép!
-Hoztam neked valamit!-Myra azonnal lenézett rá.
-Jesszus ez valami pénisz vicc lesz?
-Semmi se vicc ha a farkamról van szó édes!-kacsintott rá. Egy papír fecnit vett ki a zsebéből amit egyenesen átadott neki.
-Mi ez?-nyitotta ki, ahogy a szeme azonnal végig futott a szövegen.-Várj ez...!
-Walt menüje a születésnapi partira!
-Mi? Mikor szerezted ezt meg?-nem válaszolt Ransom.-Ezért hagytál egyedül reggel? Mert Walthoz mentél?-ült le a kis fellépőre.
-Igen!
-Miért?-kérdezte. Ransom pedig közelebb lépett hozzá, egyenesen a lábai közé helyezkedett el. Képtelen volt nem észrevenni mennyire nehezült Myra légzése ahogy a távolság szűnt közöttük.
-Mert ezt szeretted volna!
-Köszönöm!-suttogta.
-Nagyon szívesen!-suttogta vissza, ahogy a szeme azonnal az ajkaira vándorolt.-Legalább eggyel kevesebb ok ami miatt ideges őrültnek kell lenned!-Myra megakarta ütni Ransom mellkasát mikor ő elkapta a kezét.
-Csinálsz valami édes dolgot majd újra seggfej leszel a következő másodpercben!
-Mert egy seggfej vagyok!
-Nem kell annak lenned!
-De!-Myra sóhajtott ahogy a papírt nézte újra a kezében. Elengedte Myra kezét ahogy egyenesen az állához emelte a kezeit, gyengéd mozdulattal érte el hogy a tekintetük találkozzon. Tudta Ransom mire készül de nem engedhette hogy ez megtörténjen.
-Ransom, ne...!
-Mit ne?
-Ne tedd azt amire gondolsz!-Ransom elmosolyodott ahogy az ujja végigsimult Myra alsó ajkán.
-Miért ne?
-Mert a nagyapádnak dolgozom és nem akarom, hogy komplikáltak legyenek a dolgok!
-Mi a komplikált egy csókban?
-Amihez talán a csók vezetni fog!
-Baszás? Az egyáltalán nem komplikált édes!-Baszás? Ennyi lenne ez az egész neki? Ezért van ennyire oda?
-Hihetetlen!
-Igen, én is azt gondolom, hogy hihetetlen lenne!-nevette el magát. Myra idegesen lökte arrébb Ransomot ahogy lemászott a fellépőről. Ransom azonnal elkapta a kezét ahogy Myra el akart sétálni mellette.-Mi a kurva istenen idegesítetted már megint fel magad?
-Rajtad!-válaszolta.-Mindig rajtad és a kibaszott beképzelt személyiséged!
-Várj egy kibaszott pillanatot! Nem most segítettem neked?
-Segítettél, reménykedve hogy majd az ágyadba kötök ki köszönöm gyanánt!-Ransom közelebb hajolt Myrához ahogy a távolság pár centiméter volt csak köztük.
-Nem az ágyamba édes! A kocsim hátsó ülésén!
-Képtelen vagyok tovább ezt csinálni!-rázta meg a fejét.-Képtelen vagyok rá! Egyik pillanatban édes vagy majd egy kibaszott perverz dög! Végeztem Ransom!
-Mit értesz azon hogy végeztél?
-Nincs többé reggeli kávé! Nincs többé kocsikázás a boltba! Csak bánj úgy velem mint a többi cseléddel! Viszlát Hugh!-De ő közel sem olyan mint a többiek, akik itt dolgoznak.

Walt Születésnapi Vacsoráján

Lassan négy nap telt el amióta Ransom és Myra utoljára beszélt. Ő sem látta Myrát és Myra sem őt. Így azt gondolta nem is fog a partin se megjelenni, bár nem mintha ő elhagyná a konyha területét. Ez volt a terv.
-Mi az hogy látni akarnak?-kérdezte Myra Frant.
-Nem tudom! Annyit tudok, hogy Harlan és Lind látni szeretne téged és hogy igyál velük!
-Uramisten!
-Csak menj és ess túl rajta!
Valójában a vacsora tökéletes volt. Minden tányér üres volt. Azt hitte Joni majd tesz valami megjegyzést de nem. Nem szólt semmit.
Egy mély levegővétel után hagyta ott Myra a konyhát és egyenesen a nappaliba ment ahol az egész család volt. Richard látta meg őt először.
-Á, itt is van! Az este szupersztárja!-Várj, mi? Mi a franc folyik itt? Linda felállt a helyéről és egyenesen Myrához rohant egy pohár pezsgővel a kezében.
-Tessék!
-Oh, köszönöm!-mosolyodott el Myra ahogy elfogadta a pezsgőt.
-A vacsora egyszerűen tökéletes volt!-kezdte Linda.
-Oh, örülök hogy ízlett!
-Mindannyian élveztük, tényleg csodálatos volt!-jegyezte meg Harlan.
Myra körbenézett a szobába és egyenesen Ransomra vándorolt a tekintete aki a kályha mellett állt. Ransom pedig szüntelenül Myrát nézte. Myra azonnal megszakította a szemezést.
-Myra!-kezdte Walt ahogy felállt a helyéről.-Ki tettél magadért! A vacsora fenomenális volt!
Fenomenális. Csodálatos. Hihetetlen. Mind ennyire részegek?
-Oh, köszönöm! Boldog Születésnapot kívánok én is!
-Köszönöm, köszönöm!
-Ülj le Myra közénk!-kérte Linda.
-Oh nem, köszönöm! Jó ez így nekem!
-A burgonya saláta csodálatos volt Nicola!-mosolygott Joni Myrára. Nicola? Tipikus Joni.
-Myra!-javította ki Ransom.
-Mi?-fordult az irányába.
-A neve. Myra! Nem Nicola!
-Oh, oké! Nekem mindegy!-intette le Ransomot. Ransom hangosan vágta az asztalra a poharat.
-Nem, nem mindegy!
-Ransom!-szólt rá Linda.-Biztos véletlen hiba volt! Előfordul!
-Véletlen hiba? Ő nagyon is jól tudja Myra nevét, csak egy picsa! Ahogy általában!
-Ransom!
-Fiam!-Mondta egyszerre Richard és Linda.
-Linda, apám!-Linda megrázta a fejét.
-Ezen kár veszekedni, mi az isten van veled?
-Nem világos?-kérdezte Joni ahogy a válláról hátra dobta a haját.-Nem kapja meg amit akar Nicolától ezért ezt rajtunk tölti ki!
-Myra! A neve MYRA! Mi a kurva isten nehéz ebben?-kiabálta ahogy egyre közeledett a nőhöz. Richard egyenesen Joni és Ransom közé állt.
-Mi a francért érdekes ez? Nem mintha valami fontos személy lenne ő!
-Elég volt Joni!-Harlan közbeszólt.-Myra igenis fonos ember a családban! Vagy elfelejtetted kinek köszönheted a ma esti vacsorát?
-De Harlan...!-kezdte Joni.
-Nem Joni! Elég! Kérj bocsánatot Myrától vagy menj el!-Joni azonnal Myrára nézett.
Ransom végig Myrát nézte akinek tisztán látható volt mennyire nehezült a légzése. A nézése pedig pont olyan mint mikor szembe száll vele. Tudta valami olyanra készül ami az állásába kerülhet.
-Nincs szükségem a bocsánatkérésedre Joni! Amúgy is tudom, hogy nem lenne őszinte! Őszintén abban se vagyok biztos tudod milyen az hogy őszinte, tehát inkább megkíméllek tőle!
-Mit mondtál?-kerekedtek ki Joni szemei.
-Jól hallottad! Oh és a zsírszegény kis kávéd? Minden reggel a legzsírosabb tejjel készítettem! Csak neked! Minden alkalommal!
-Ki vagy rúgva!-kiabálta Joni.
-Nem neked dolgozom!-tájékoztatta Myra.
-Harlan rúgd ki! Azonnal!-Harlan azonban eljátszotta, hogy bealudt a szituáció alatt.-Megfogod bánni, hogy szembe szálltál velem! Az egész életed pokollá fogom tenni!
-Alig várom!-sétált Joni irányába.-Nézd meg mire leszek én is képes!-mielőtt azonban Myra közelebb léphetett volna Jonihoz úgy kapta el Ransom őt és egyenesen a vállára kapta, ahogy elhagyta a szobát.-Tegyél le! Ransom!-ütötte a hátát.
Átsétált a konyhán nem érdekelte az se hogy Fran és Marta ezt a jelenetet végig nézte. Egészen a hátsó udvarig ment ahol a kocsija parkolt. Majd mikor már elég távol ért a családtól lerakta a földre.-Mi a franc? Mi a fene a problémád?
-Nagyon szívesen, csak úgy mellékesen!
-Tessék?
-Két másodpercre voltál egy kibaszott feljelentéstől!
-Ő kezdte!
-Neki van pénze. Neked nincs! Tehát ő simán tönkretett volna téged!-igaza volt Ransomnak.-Tehát ahogy mondtam, nagyon szívesen.
-Oké! Értem...! Köszönöm!-dünnyögte.-Vissza kellene mennem segíteni a többieknek!-Ransom bólintott. Myra elindult újra az épület irányába azonban pár lépés múlva visszafordult.-Miért védtél meg? Értem, megvédtél egy pertől! De azelőtt miért védtél meg?
-Mondtam ha bármivel feltudom őt baszni, azt meg fogom tenni!
-Értem, persze!-bólintott.-Hát...köszönöm! Majd találkozunk, talán! Vagy nem! Jó éjszakát Ransom!-sétált az épület irányába. Ransom? Ransomnak hívta.
-Myra!-kiabált utána.
-Igen?-fordult meg.
-Őrült!-mondta egy széles mosollyal.
-Seggfej!-mosolygott vissza rá ahogy folytatta az útját.