Good, Good Girl

19. Meglepetés

Myra egyedül ébredt az ágyban. Nehezen tudott aludni mert Ransom úgy aludt mint aki meghalt. Csak hangosan. Álmos szemekkel sétált ki a szobából.
‐BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-Myra ijedtében ugrott egyet ahogy a mellkasához kapott.
-Mi a franc!-Ransom hozzásétált ahogy azonnal magához húzta és megcsókolta.
-Komolyan azt gondoltad hogy ezt eltitkolhatod előlünk?
-Én...nem...vagyis nem tudom...!-dadogta Myra.
-Meg csinált reggelit!-mondta széles mosollyal.
-Vagyis csak próbálkoztam!-nevetett Meg.-Végül arra kényszerültem hogy bolti palacsintát vegyek és megmelegítsem a mikróban de szerintem ízben nem sok különbség van!
-Köszönöm!-mondta Myra ahogy nehezen tért észhez. Valójában Myra nem ünnepelte a születésnapját amióta a szülei meghaltak.-Nem kellett volna ennyit fáradnotok!
-Ez a születésnapod édes!-ütötte meg a fenekét.-Ez kicsit sem fáradtság!-ment a konyha asztalhoz.-Tedd le a formás feneked!-Myra helyet foglalt ahogy Ransom narancslevet töltött neki.
-Köszönöm de tényleg nem szükséges ez! Amúgy sem szoktam ünnepelni a születésnapom!
-Miért nem? Azt hittem ötvennél hagyják abba az emberek az ünneplést!-nevetett Meg.
-Nem...én...csak pár éve nem ünneplem, ennyi!-Ransom azonnal megértette miért mondja ezt Myra.
-Amióta a szüleid...!-Myra bólintott.-Sajnálom édes, gondolnom kellett volna erre!
-Semmi baj, nem tudhattad!
-Nem muszáj ünnepelnünk ha nem akarod!-Myra rámosolygott.
-Nem, valójában lehet el kellene kezdenem újra ünnepelni ha már van kivel!
-Oké...!-hajolt le ahogy megcsókolta.-Mert valójában az ajándékod nem igazán tudom visszavinni!
-Úristen igen! Az ajándék!-lelkesedett Meg.
-Maradj itt!-mondta Ransom.-Ezért keltem fel ma ilyen korán!-tűnt el a szemük elől.
-Mit csinált?-kérdezte Myra.-Ajánlom hogy ne valami drága ajándékot vegyen nekem!-Meg megrázta a fejét.
-Elveszted majd az eszed!
-Úristen...!-rázta meg a fejét. Ransom egy fal mögük kidugta a fejét.-Oké, essünk túl rajta!
-Csukd be a szemed!
-Ransom!
-Csukd be azt a kibaszott gyönyörű szemed édes!
-Jó!-csukta be.
-Oké, kinyithatod!-ahogy kinyitotta a szemet lenézett.
-Úristen!
-Tetszik?-kérdezte Ransom.
-Hogy tetszik e? Ransom...imádom!-fogta fel a kiskutyát a karjaiba.-Egy kiskutya! Úristen de édes!
-A menhelyről hoztam! Az anyukáját az utcán találták vemhesen és így bevitték!-magyarázta Ransom.-A fajtájában nem voltak biztosak mert az anyukája is keverék de ahogy megláttam tudtam hogy ő a mi kis kutyánk kell hogy legyen!
-A miénk?-kérdezte mosolyogva a férfira.
-A miénk! Nem gondolhattad hogy adok egy kutyát és csak rád bízom a nevelését!-mondta ahogy megvakarta a kutyus fejét.
-És mi lesz a neve?-kérdezte Meg.
-Dodger!-válaszolta Myra.
-Dodger...!-ismételte Ransom. Csak nézte Myrát akinek az arcára boldogság költözött. Apró puszikat kapott Dodgertől amitől édes nevetés töltötte meg a szobát.
-Azt hittem nem szereted a kutyákat!-jegyezte meg Myra Ransomnak látva hogy bánik Harlan kutyáival.
-Szeretem a kutyákat! Főleg hogy ő nem fog a seggembe harapni mint azok az őrző védők!
-Ez igaz!-nyomott egy puszit Dodger fejére majd Ransomhoz hajolt.-Köszönöm!
-Nagyon szívesen!-csókolta meg.-Amúgy meg ha dolgozol velem fogja tölteni a napot így nem lesz egyedül!
-Hallod Dodger? Az egész napot apuval töltheted!-nevetett.-És azt hiszem én is eltöltök apuval egy kis időt később!-kacsintott Ransomra.
-Kibaszottul remélem is!
-Fúj ne már! Muszáj ezt hallgatnom?-fintorgott Meg.
-Sajnálom Meg, de lehet estére szükséged lesz egy fülhallgatóra!
-Myra!-hagyta ott a konyhában a párost.

Délelőtt Ransom és Myra sokat játszott Dodgerrel aki teljesen elfáradt mert végül Myra lábán aludt el. Ransom elkészítve Dodger ágyát készült a kutyájukat belehelyezni.
-Ne csináld, itt aludhat az ölembe nyugodtan!
-Nem is zuhanyoztál még édes és még van más meglepetésem is számodra! Dodger kibírja azt a húsz percet!
-Rendben!-adta át Ransomnak a kutyust aki óvatosan az ágyába helyezte őt.-Várj! Még több ajándék? Nem Dodger volt a meglepetés?
-Nem, most menj és zuhanyozz le!
-Rendben, addig is figyelj a gyermekünkre amíg lezuhanyzom!
-Ez elég furán hangzott de rendben!-csókolta meg őt.

Miután Myra lezuhanyozott Ransom szólt neki hogy házon kívül van a következő meglepetés. Tehát végül Myra, Ransom, Meg és természetesen Dodger is Ransom autójában kötött ki.
-Ígérem mindjárt ott vagyunk édes!-helyezte a kezét a combjára.
-Nem azt kérdeztem mikor érünk oda, hanem hogy pontosan hova is megyünk?
-Mindjárt meglátod! Adj öt percet!
-Öt percet?
-Egy kis türelmet te őrült gyönyörű nőszemély!
-Jól van, jól van!-nevetett. Öt percen belül Ransom leparkolt az autóval.-Hol is vagyunk pontosan?-Ransom nem mondott semmit csak kiszállt az autóból. Myra Megre nézett akinek ugyanúgy fogalma sem volt arról pontosan hol is vannak. Így mindketten követték Ransomot.-Mit csinálunk itt Ransom?-Ransom felemelte a kezeit.-Te mit csinálsz?-nevetett Myra.
-Üdv itthon!
-Mi?
-Megtaláltam számunkra a tökéletes otthont!
-Várj, ez az?-nézte az előttük álló házat. Csodálatos volt. Nem volt csicsás, semmi előkelő nem volt benne mégis Myra szemében tökéletes volt. Halvány rózsaszín falai voltak, kővel kirakott feljáró, apró kis tó a bejárat előtt, végig kísérve rózsákkal.-Ransom...!-kereste a szavakat.
-Mit gondolsz?
-Wow, Ransom! Ki tettél magadért! Ez csodálatos!-jegyezte meg Meg.
-Két hálószobája van, de hátul a kertben van egy kis vendégház ami tökéletes lenne számodra Meg!
-Fogd be!-ütötte meg a kezét.
-Mi van az én csodálatos barátnőmmel aki nem mond semmit?-nézett Myrára.-Édes?
-Hm?
-Nem mondtál eddig semmit!
-Megengedhetjük ezt magunknak?
-Már elintéztem!
-Elintézted?-bólintott.-Ransom, nem tudom mit mondhatnék!
-Mondjuk, köszönöm Ransom, szeretlek Ransom, este biztos meglepetésben lesz részed Ransom!
-Haver!-forgatta meg a szemeit Meg, ahogy újra megütötte a kezét.
-Meg, esküszöm ha még egyszer megütsz Dodger kakijában foglak meghempergetni!-újra Myrára nézett.-Tehát?
-Köszönöm Ransom, szeretlek Ransom, és biztosan csodálatos meglepetésben lesz este részed!
-A miénk, akkor költözünk amikor csak akarunk! Ha szeretnénk már ma este is!
-Tényleg?
-Igen, de attól remélem nem ma este akarsz mert hétvégére foglaltam le a költöztető srácokat!
-Ezen a hétvégén? De én dolgozom!
-Ezt is megoldottam! Beszéltem nagyapával aki szabaddá tette a hétvégéd! Megoldottuk a műszakod!
-Meg, megfognád Dodgert egy pillanatra?
-Persze!-vette át a kiskutyát.
-Sajnálom Meg!-jegyezte meg mielőtt egyenesen Ransomra ugrott. A lábai egyenesen a derekát fogták át míg a keze a nyakát. Azonnal az ajkaira tapadt.
-Fúj, gyere Dodger a szüleidnek szüksége van egy kis időre külön!-sétált el vele. Myra a homlokát Ransom homlokának döntötte.
-Te vettél nekünk egy házat!-súgta boldogsággal a hangjában.
-Valójában nagyapa segített, de én választottam egyedül!
Harlan? De miért? Miért tenne ilyet? Tudta hogy Harlannak rengeteg pénze van de akkor sincs logikus válasz miért vett nekik egy házat. Végül is Myra csak egy személyzet volt a háznál.
-Kérlek ne gondold túl édes!-csókolta meg újra.-Esküszöm ez csak egy a sok jó közül!
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretem az időm veled tölteni!-viccelődött.
-Seggfej!
-Őrült!-nevetett ahogy ajkaik újra találkoztak.