Good, Good Girl

25. Feltétel?!

-Hogy megy a munka keresés?-kérdezte Meg ahogy elterült a kanapén. Épp hazaért a suliból mikor látta hogy Myra a földön ül laptoppal.
-Konyhás nénit keresnek az egyik iskolában!
-Oh...!
-Ja...! Ezen kívül semmi, vagyis semmi aminek a főzéshez lenne köze!
-Nem tudom megérteni miért hagyott elmenni nagyapa! Nagyon jó szakács vagy! Nem értem hogy mi köze ennek Ransomhoz és hozzád!
-Valamilyen szinten érthető!-állt fel Myra.-Egyszer tudtam hogy elhagytam volna a családot de nem így...hanem a saját döntésem miatt!-ment a konyhába, Dodger pedig követte.-Azt gondoltam majd találok másik munkát és nem azért mert kavarok a főnököm unokájával!
-Tudod hogy ez nem lenne valós ok!
-Tudom...tudom!-sóhajtott.-Csak most annyira elveszett vagyok! Annyira találni akarok valamit...! Csak pár napig vagyok még ott de már most látszik hogy imádják az új szakácsot!
-Te is tudod hogy nem muszáj azonnal munkát találnod! Hisz nem kell félned a számlák, kiadások miatt! Vegyél ki pár hetet!
-Szükséges találnom valamit! Szeretek dolgozni, imádok főzni és nem helyes ha csak Ransom tart el engem!
-Pár hét nem ölne meg téged!-Dodger felugatott.-Látod még Dodger is egyetért!-nevetett Meg.-Pár hét és addigra úgyis találsz valamit!
-Ja...!-nem volt biztos benne. Miért érezte úgy hogy az egyetlen munka itt a Thrombeyknál volt?
-Gondolj bele az anyámmal se kell tovább harcolnod!
-Sok szerencsét Meredithnek! Figyelmeztettem az alacsony zsírtartalmú majonézzel! Felkészült!-Myra a vacsorát kezdte készíteni.
-Ő nem olyan mint te! Élve meg fogják enni!
-Jól meglesz! Amúgy is, én voltam az aki mindig visszabeszélt a családnak mikor csendbe kellett volna maradnom!
-De a családom ezt hozza ki az emberekből nem?-mosolyodott el.
-Főleg az anyád!-nevetett.-Valami késztetést érzek mindig akárhányszor nekem támad hogy kiosszam!-az ajtóba meghallották a kulcsot, majd Ransom sétált be.
-Helló, kicsi haver!-mosolyodott el ahogy Dodger a lábánál ugrándozott örömében. Felemelve őt sétált Myrahoz.-Szia édes!
-Szia!-mosolygott rá.
-Meg!-biccentett felé majd újra Myra felé fordult.-Beszélnem kell veled!
-Mi a baj?
-Semmi csak valamit kérdeznem kell tőled!
-Épp vacsorát készítek!
-Meg átveszi, ugye Meg?
-Öhm, ja persze!
-Oké!-fogta meg Myra kezét.-Gyere!
-Ransom nem tudnád itt megkérdezni?-kérdezte Myra ahogy picit pánik ült az arcára. Valójában megtalálta a gyűrűt Ransom zsebében miközben a mosást intézte. És csak egy oka lehet hogy gyűrű van nála.
-Myra gyere már!-nevetett.-Semmi rossz, ígérem!
-Miért nem tudod megkérdezni itt?-Ransom ránézett majd sóhajtott.
-Jó, akkor megkérdezem itt!-hajolt le ahogy Dodgert a földre rakta.-Myra, édesem, szerelmem...megtisztelnél azzal hogy...este magamévá tehetlek?
-Úristen!-kezdett nevetni Meg.-Ez komoly?
-Azt akarta itt kérdezzem meg!-védekezett.-Hát megtettem!
-Komolyan ezt akartad kérdezni? Hogy lefekszem e veled? Mikor szoktál erre engedélyt kérni?
-Mindig!-válaszolta határozottan.
-Azt hittem hogy...-megrázta a fejét.
-Mit hittél mit fogok kérdezni?
-Hagyjuk!-nevetett.-Minden rendben, este ígérem tiéd leszek!
-Nem, nem! Mit gondoltál Myra?
-Semmi tényleg!-csókolta meg.-Vacsora egy órán belül kész lesz!-Ransom vizsgálta Myra arcát majd bólintott.
-Rendben, akkor gyorsan lezuhanyzom!

Késő este
Ransom már az ágyban volt ahogy figyelte Myrát aki Dodger ágyát készítette elő.
-Majd később feljöhetsz!-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Feljöhet!-mondta Ransom. Myra értetlenkedve nézett rá.-
-Azt hittem velem akarsz lenni este!
-Az volt a terv de te egész este fura voltál, elment a kedvem!
-Álljunk meg, mi ez a stílus?
-Inkább veled mi van? Alig beszéltünk este! Néha néztél csak rám!
-Beszélgettem veled!-sóhajtott ahogy bemászott az ágyba.-Te vagy most fura!
-Azt hitted megkérem a kezed, igaz?
-Mi?
-Tudom hogy megtaláltad a gyűrűt! Azt hitted most kérem meg a kezed! És ez miatt vagy ilyen! Csak nem értem ennek miköze ahhoz hogy ignorálj engem egész este!
-Hihetetlen vagy!
-Mi a francot akarsz tőlem Myra? Mert most nem tudlak követni!
-Miről beszélsz?
-Megharagszol rám és azt mondod lassítanom kell! Meghallgattalak most mégis mérges vagy rám mert nem kértelek meg?
-Nem vagyok mérges!-Ransom felé fordult a testével.
-Myra el kell mondanod mit akarsz mert nehezen tudlak követni!
-Csak...el vagyok veszve!-nézett maga elé.
-Mit értesz ez alatt? Velünk kapcsolatban?
-Nem, nem! Dehogy! Te vagy az egyetlen akiben teljes mértékben biztos vagyok!-Ransom megfogta a kezét.
-Akkor?
-Három napom van már csak hátra utána munkanélküli leszek...! Semmit nem találok...!
-Édes...!-emelte fel a kezét ahogy megcsókolta.
-Tudom hogy nem szükséges azonnal munkát találnom de akkor is kell találnom valamit...! Mindig főztem, világ életemben! Ez volt közös a szüleimmel! És ha nem találok semmit...akkor tényleg olyan lesz mintha végleg elveszíteném őket!
-Gyere ide!-húzta magához szorosan.-Beszélhetek Harlannal ha szeretnéd! Talán addig maradhatnál amíg találsz valamit!
-Nem!-szipogott.-Már felvettek valakit és nem akarok útba lenni! És igaza van...nem lesz egyikünknek se előnye azzal ha ott dolgozok!
-Akkor ne kérj érte fizetést!
-Mi?
-Dolgozz ott de ne kérj fizetést! Akkor technikailag nem dolgozol a Thrombeyknak!-erre valójában Myra nem gondolt.-Szerintem ebbe Harlan is belemegy! És akkor mindketten boldogok lesztek!
-De mi lesz Meredithhel? Nem akarom kirúgatni!
-Bassza meg Meredith!
-Kérlek ne! Ilyet ne mondj!-nevetett.
-Az én szakácsom itt van!-mosolygott rá.-És végül is a család se jár rosszul! Meredith meg lehetne a kis kuktád vagy minek mondják!
-Nem is tudom...!
-Édes te vagy a legjobb! Holnap beszélek nagyapával rendben?
-Biztos?
-Igen! Csak a boldogságod érdekel!
-Köszönöm!-súgta ahogy megcsókolta.-Sajnálom azt ahogy viselkedtem!
-Minden rendben! Sajnálom én is hogy elvesztettem a türelmem!
-Szeretlek...Ransom Drysdale!
-Én is szeretem elütni veled az időm!-Myra megütötte.
-Ne mond ezt!
-Szeretlek, persze hogy szeretlek!-Myra újra az ajkai után hajolt.
-Szeretnéd velem tölteni az estét?
-Persze, de csak egy feltétellel!
-Oh! Mi lenne az?-mosolyodott el.
-Gyere hozzám feleségül!