Good, Good Girl

14. Az a híres szó...

Összebújva pihent Myra és Ransom mikor kopogtak az ajtójukon.
-Oh, ez a kaja lesz!-jegyezte meg Myra.-Veszel fel valamit gyorsan vagy menjek én?
-Vagy csak kinyithatom így is neki az ajtót?-célzott a meztelen testére.
-Akkor inkább megyek én!-kapta fel a hálóingjét. Egyenesen a bejárati ajtóhoz sétált mikor a futár helyett Meggel találta szembe magát.-Meg! Szia!
-Szia! Remélem nem zavarok! Valójában fogalmam sem volt hova mehetnék!
-Persze, hogy nem!-Myra hátranézett az apartmanba majd beengedte Meget.-Gyere csak!
-Köszönöm!-sétált be.
-Ha nem baj gyorsan veszek fel valami normális ruhát! Azt hittem a futár lesz!
-Sajnálom nem akartam semmit sem megzavarni!
-Nem, nem! Teljesen rendben van! Csak egy perc és itt is vagyok!-ment a szobája irányába mire az ajtó kinyílt.
-Rendben, vettem fel alsógatyát de csak mert nem tetszene ha rizsszemek szorulnának a golyóim közé! De mondjuk a gondolat hogy a nyelveddel kiszednéd igazán fel....basszus!-lefagyott amint meglátta Meget a nappaliban.-Mi a franc...?
-Igazán fel...mit csinál?-nevetett Myra. Meg zavarában csak integetett Ransomnak.
-Ransom!-szólította nevén a rokonát.
-Meg!-kezdte takarni magát a kezével. Aztán egy újabb kopogás az ajtón. Ez már csak a kaja lehet, gondolta Myra.
-Veszel fel valami ruhát amíg én ezt elintézem?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Ne nevess!-mutatott rá.
-Eszem ágában sincs!

_______________________________________________

-Csak mond meg neki hogy szálljon le rólad! Úgy se fog semmit se tenni!-jegyezte meg egy órával később már Ransom.
-Igaza van, Meg! Nagy szája van de ennyi!-tette hozzá Myra.
-De ő az anyám! Nem hagyhatom csak úgy ott!-sóhajtott ahogy az ételbe harapott. Szerencsére Myra mindig több ételt rendelt így bőven jutott mindenkinek.
-Ha az életed akarja irányítani akkor lépned kell!-folytatta Ransom.
-Aztán hova menjek faszfej? Ő nála van minden pénzem!
-Kérj nagyapától!-vágta hozzá.
-Vagy maradhatsz itt is!-szólt közbe Myra.-Mármint a kanapé kihúzható!
-Igaz!-kacsintott ahogy Myra lábát kezdte simogatni ami az ölébe volt kinyújtva. Myra azonban megütötte a kezét.-Au!-Meg elmosolyodott.
-Elmúltál 18! Nem állíthat meg bármit is szeretnél csinálni! Másrészről ha idejön saját magam veszem őt kezelésbe!-mondta mosollyal az arcán Myra.
-Nem akarok nyűg lenni...amúgy sincs pénzem fizetni!
-Nem érdekel!
-Amúgy is én itt vagyok 0-24-be majd én fizetek helyetted!
-Várj! Most felajánlotta hogy segít nekem?-lepődött meg Meg.-Úristen Myra! Mit műveltél vele?
-Vagy inkább mit nem?-nézett huncut mosollyal az arcán a lányra.
-Csak tartsd a nadrágodba kérlek!-forgatta meg a szemeit Myra.-Tényleg maradhatsz Meg! Elférsz és örömmel segítek!
-Köszönöm Myra!-ölelte meg a boldogságtól.
-De mi lesz ha megtudja hogy itt vagyok és ez miatt bajod esik?
-Már párszor tönkre akart tenni és sikertelenül járt! Ha pedig idejön már nem kell visszafognom magam!
-Szexi amazon!-nevetett Ransom.
-Ransom, állj le!-szólt rá Myra.-Ha szeretnéd már ma este is itt maradhatsz! Nincs problémám vele!
-Eljöhetsz velünk nagyapához reggel ha viszem Myrát dolgozni!
-Az jó lesz, köszönöm!
-Rendben, miután ezt megbeszéltük akartok filmet nézni?-kérdezte lelkesen.
-Persze!-válaszolt Meg.
-Csak ne a séta a múltbant, édes!

Pár órával később
-Ha szükséged van bármire az ott az én szobám!-mutatott az ajtajára.
-Rendben! Szerintem megleszek, nézek még egy kis tévét hátha bealszok rá!
-Ha javasolhatom vedd fentebb a hangerőt, mert brutális ahogy Myra sikoltozik!-sétált Myrával a szoba irányába.
-Ez undorító!-csóválta meg a fejét. Ransom azzal megelőzve Myrát ment a szobába.
-Ha bármire szükséged van szólj nyugodtan!
-Köszönöm Myra igazán hálás vagyok!
-Jó gyerek vagy Meg! Remélem erre az anyukád is rájön mielőtt túl késő!
-Ki tudja?
-Jó éjszakát Meg!-sétált be a szobájába. Ransom már a paplan alatt feküdt.-Sátrazol?
-Miattad mindig!-Myra bemászva az ágyba azonnal Ransomhoz bújt.
-Megleptél ma!
-Igen?-lepődött meg.-Mégis mivel?
-Ahogy Meggel viselkedtél! Egészen kedves voltál vele a saját Ransomos módodon!
-Az anyja lehet egy csótány de ő nem!
-Igaz, mégis jó volt így látni téged!-Ransom elmosolyodott ahogy a kezei azonnal Myra hasára csúsztak.
-Csak nem beindított téged, édes?
-Tudod hogy mindig minden beindít ami veled kapcsolatos! Azt hittem ezt már megbeszéltük!-a kezei még lentebb csúsztak egészen amíg a lábai közé nem jutott.
-De, megbeszéltük! De néha szeretem hallani ahogy kimondod!-csúsztatta fel az ujját.-Bassza meg! Te mindig készen állsz hozzám!
-Ahogy te is!-markolta meg a férfiasságát.-Csendbe kell lennünk!
-Miért?-nevetett.-Tudja hogy téged duglak!
-Miért mindig te dugsz engem?-fordított a helyzeten ahogy azonnal rajta helyezkedett el.-Én is tudok ám irányítani!-Ransom a kezeit a csípőjére helyezte.
-Tudom! És ezt kibaszottul imádom!-kezdett mozogni Myra rajta.
-Imádod mi?
-Imádom!-lökött egyet rajta mire Myra teste megremegett.-Annyira imádom hogy már az néha megrémiszt!
-Nem kell félned!-kezdett újra mozogni fel-le.-Főleg ha az érzés kölcsönös!-Ransom felült ahogy egy pillanatra se csúszott ki Myrából.
-Te is imádod?
-Igen, ez nem nyilvános?-mozgatta meg a csípőjét amivel az őrületbe tudta kergetni Ransomot.-Csak arra tudok gondolni amikor együtt vagyunk!
-Én is!-fogta közre az arcát.-A beszélgetések, az ahogy a munkába viszlek és hozlak, amikor azt a kibaszott séta a múltbant nézzük...képtelen vagyok bármi másra gondolni!
-Mióta kedvelsz?-kérdezte mire Ransom újabb lökést tett.-Tudni akarom!-jegyezte meg ahogy a légzése nehezedett.
-Amikor ellen mentél Walt partiján!-válaszolta.-A francba csináld újra!-kérte Myrát újra a csípőmozgására.
-Azóta kedveltél? Miért nem mondtad el?
-Mert tartottam attól hogy az arcomba nevetnél és azt mondanád nem érdemellek meg!-Myra megállt.
-Soha nem mondanék ilyet! Soha!
-Nem hiszem hogy megérdemellek téged!-mondta.-De annyira kibaszottul hálás vagyok amiért megkaptalak!-csókolta meg őt.
-Most csak hogy tisztába legyünk, arról beszélsz ahogy én lovagolok vagy...?
-Azt akarod hogy én mondjam ki először?-nevetett.
-Nem arról van szó! Csak tudni akarom hogy ugyanarról a dologról beszélünk!
-Myra én...!
-Tudom!-nyomott egy csókot az ajkaira.-Nem kell kimondanod ha nem akarod!
-Akarom! Ki kell mondanom!
-Oké...!
-Soha se mondtam még senkinek se korábban!-Myra bólintott.-Bassza meg...!
-Ransom minden rendben...! Nem muszáj...!-vágott a szavába.
-Myra! Szeretlek de megtennéd hogy befogod egy pillanatra hogy eltudjak valamit mondani?-Myra lefagyott.
-Mi?-eszmélt fel az előbb tett megjegyzésre.-Bassza meg! Komolyan kimondtam miközben arra kértelek hogy fogd be?-Myra bólintott ahogy nevetni kezdett.
-Igen!-Ransom is elnevette magát.
-Ezt elbasztam igaz?-megrázta Myra a fejét.
-Nem, ez így volt tökéletes ahogy elmondtad! Ez olyan Ransomos volt! Én is szeretlek Ransom!
-Igen?
-Igen!-simogatta meg az arcát.
-Ez tudod hogy kicsit megrémiszt?
-Tudom, de nem kell félned! Ez így van jól...!-Ransom a hátára fordította Myrát.
-Mond ki újra!
-Szeretlek!-mosolyodott el.
-Én is kibaszottul szeretlek!-hatolt újra Myrába.-Nagyon! Szeretlek!-mondta ahogy minden alkalommal erőset lökött.
-Azt hittem most én irányítok!
-A barátnőm épp azt mondta hogy szeret! Ezért muszáj vagyok őt kielégíteni és a matracba döngölni!
-Csináld a dolgod, Drysdale!