Az Árnyék Használó

15. fejezet

~ Három nap múlva ~

Kettő és fél nap volt eljutni Homok-rejtekbe. Azt hittem, hogy lerohadnak a lábaim. Most pedig éppen a rabló bandát üldözzük. Hát... Ahhoz képest, hogy miket mondtak róluk, elég gyávák.

- Megvagy! - ugrottam le, amikor az a szerencsétlen beleesett a csapdámba - Elkaptam, nálatok mi a helyzet? - szóltam az adóvevőbe, közben megkötöztem a férfit

- Pont most kötözöm az ellenséget. - szólalt meg Shikamaru

- Én most kaptam el. - mondta Naruto

- Ügyesek vagytok! - hallottuk anya hangját - Ha megvagytok, gyertek a találka helyre!

- Vettem! - és kiléptem, majd szorosan fogva a rablót, akit megkötöztem, mint egy kötözött sonkát, elindultam a Kazekage házának elé

Egyszerre érkeztem a srácokkal, így gyorsan leadtuk a fickókat, és már indultunk is volna haza.

- Hova mentek? - a hang mögöttünk szólt, és olyan ismerős volt, mint annak a rendje

- Itachi... - suttogta anya, majd megfordultunk

Itachi ott állt teljes valójában. Szinte elsírtam magam, amikor megláttam a tekintetét. Az arca valami olyasmit sugallt, hogy: "Nem bántalak, ne félj!".

- Itachi, ne vesztegessük az időt! - lépett elő egy ember formájú cápa figura, egy nagy karddal a kezében

- Nem ez az a figura, akinek oda kell adni a tekercset amit a Mizukage-tól kaptunk? - mutattam a cápára

- Mi van a Mizukage-val? - kérdezte a faszi

Kivettem anya táskájából a tekercset, és félve elé léptem, és odanyújtottam neki. Kivette a kezemből, kinyitotta, és olvasni kezdte. Közben én odaadtam az unokabátyámnak is a tekercset, amit el is kezdett olvasni.

- Üzensz valamit Pain-nek? - vette le a köpenyét a cápa - Csakmert én visszamegyek Köd-rejtekbe.

- Mond meg neki, hogy bekaphatja! - dobta oda a cápának a köpenyét és a fejpántját a nagybátyám, majd szorosan megölelt - Ez hiányzott.

- Az ölelés? - öleltem át a törzsét

- Te hiányoztál! - mosolygott, majd anya elé lépett - Szia...

- Szia, Itachi! - mosolygott anya, majd homlokon pöckölte a fiút - Meg sem ölelsz, vagy mi van? - nevetett

- Te most akkor cápa vagy vagy ember? - fordultam a vagy két méter magas kékbőrűhöz

- Mind a kettő...

- Hé, Kisame! - fordult felé Itachi, miután jó szorosan megölelte anyát - Nem akarnál te is a falunkhoz csatlakozni? El kellene egy erős ninja oda is.

- Megbeszélem a Mizukage-val, és ha minden jól megy, meglátogatlak. - egy baráti ölelés után ők is elbúcsúztak, mi pedig egy új emberrel gazdagodva mentünk haza

Út közben kihasználva, hogy Itachi velünk van, felvetettem magam a hátára.

- Sasuke örülni fog. - mosolyogtam

- Helyre raktad? - nevetett 'Tachi

- Nem volt nehéz.

- Persze, hisz jó a meggyőző képességed, mint anyádnak. - erre anya mosolyogva hátrafordult

- Mikor érünk már oda?! - nyűgösködött Naruto

- Hamarosan, ne aggódj. - simította meg a szőke tincseit anyu