Az Árnyék Használó

11. fejezet

- Átmentem. - mondta büszkén

- Ne már, és én nem láttam! - durciztam be

- És kivel harcoltál? - hagyta figyelmen kívül anya a "Nem láttam, hogy kit gyűrt le a legjobb barátom" hisztimet

- Kiba-val. Egész ügyes volt, azt hittem, hogy otthagyom a fogam...

- De jól vagy? - kezdtem aggódni, mire mosolyogva megsimogatta a fejem

Igen, még Naruto-nál is alacsonyabb vagyok, ami azért nagy szó. Körülbelül két centivel magasabb, de akkor is magasabb.

- Persze, hogy jól vagyok. Na, menj enni, a végén a kutya megeszi a kajád. - nevetett, mire visszaszaladtam, leültem, és újból enni kezdtem a már langyos spagettit

Direkt nem ettem valami sokat, hogy maradjon valami a kutyusnak is. Miután odaadtam neki a vacsoráját, felmentem lefürödni. Mikor azzal is végeztem, elmentem lefeküdni, de nem jött álom a szememre.

~ Egy hónappal később, azaz az utolsó vizsgafeladat ~

Reggel korán keltem, ahogy szoktam. Összekészülődtem, megcsináltam a hajam, majd lementem.

Anya a konyhában volt, apa pedig még aludt. Kivételesen nem mérgelődtem, ugyanis megérdemli, hogy pihenjen. Ebben az egy hónapban folyton vagy engem edzett vagy Sasuke-t. Viszont amíg ő az unokabátyámmal volt elfoglalva, addig én anyával gyakoroltam a jég és a tűz típusú támadásaim.

- Jó reggelt! - léptem anya mellé, majd elvettem egy almát az asztalon lévő kis tálból - Úú, mit hoztál? - bújtam bele a kosárba, ami a pulton volt

- Gyümölcsöket, zöldségeket, tésztát, meg minden ami a ramenhez és a dangohoz kell. - mosolygott

- Azok finomak. - öleltem meg, amit viszonzott

- 'reggelt! - lépett a köreinkbe apa fáradtan

- Jó reggelt! - mosolygott anyu, majd a kezébe adta a kávéját - Segít.

- Köszönöm. - bólintott, majd leült a kanapéra

Levágódtam mellé, és megöleltem.

- Készen állsz? - kérdezte, miközben vissza ölelt

- A lehető legkészebben. - mosolyogtam - Anya, te is megnézel?

- Egyértelmű. Na, gyertek reggelizni, utána menned kell, ha még akarsz beszélgetni a fiúkkal. - nézett az órára

- Basszus! - felpattantam, elvettem a szendvicsem a tányérról, felkaptam a fejpántom, és rohantam is Shikamaru-hoz

Tegnap megbeszéltük, hogy Shikamaru-nál találkozunk a vizsga előtt, és onnan együtt megyünk a helyszínre.

Miközben szaladtam, nem vettem észre, hogy nekirohanok az unokabátyámnak, így gyönyörűen seggre estem.

- Au... Ne haragudj, Sasuke! - néztem fel rá

- Nem haragszom, de legközelebb nézz a lábad elé! - mondta, közben a kezét nyújtotta, amibe belecsúsztattam a tenyerem, hogy felhúzzon a földről - Hova ez a nagy sietség?

- Megyek Shikamaru-hoz a srácokkal. Megbeszéltük, hogy ott fogunk találkozni a vizsga előtt.

- Akkor menj, nem tartalak fel. - bólintott, mire megöleltem, és már szaladtam is tovább - Ne szaladj, megint elesel! - kiáltott utánam

- Nem fogok! - kiabáltam, majd befordultam a sarkon

Mikor a ház elé értem, bekopogtam. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és Shikamaru anyukája, Yoshino-san állt ott.