Az Árnyék Használó

13. fejezet

~ Pár nappal később ~

Már úton voltunk Marcsi búvóhelye felé. A nevet Kenny találta ki, de született Orrcsicska, Orracsikarúr, Orchimarcsi, meg ilyenek. Nekem csak Marcsi marad örökre.

- Túl sokan vagytok! - csapott le a fák lombjai közül egy hangrejteki ninja egy fuvolával - Egy ember legalább maradjon itt velem játszani. - nevetett a lány

- Ez a lány tuti szívott valamit... - súgta a fülembe Choji, mire bólintottam

- Én maradok, ti menjetek! - ugrott fel a fára Kiba, mi pedig mentünk tovább

Nem jutottunk valami messze, amikor egy újabb támadás érkezett felénk.

- Francba is már! - szitkotódtam, majd elrúgtam pár tőrt ami felém repült

- Pedig azt hittem sikerül. - lógott le egy csalódott arcot vágó férfi

- Menjetek tovább! - ment a férfi felé Kankuro, akit Gaara követett

A rejtekhelyhez érve már csak Naruto, Shino és én voltunk együtt, a többieket lefoglalták.

Lementünk a hely legmélyére, ahol csak egy hatalmas vasajtó volt, semmi több.

- Csessze meg, zárva van! - szitkozódott Naruto, mire nem finomkodva berúgtam az ajtót

Bent csak egy folyosó volt, gondolom tele csapdákkal.

- Vigyázzatok, nehogy véletlenül is aktiváljatok egy csapdát. - néztem hátra a fiúkra, majd elindultam, ők pedig szorosan követtek

A folyosón végigérve megint berúgtam az ajtót, ahol végre ott volt, akit kerestünk.

- Karina! - tátottam el a szám

Karina a szemben lévő falnál volt. A csuklója sebes volt a kötéltől, ami szorosan fogta össze a kezeit.

- Srácok? - pillantott ránk, a hangja viszont elhaló volt

Nem foglalkozva semmivel sem, szaladtam oda hozzá, és elvágtam a kötelet, mire a karjai visszazuhantak a teste mellé. Szorosan magamhoz öleltem a lány sovány kis testét vigyázva minden porcikájára.

- Hát eljöttél... - nézett a szemembe Karina

- Megígértem, hogy melletted maradok mindörökre! - toltam össze a homlokunk, majd felálltam, mire átkulcsolta a karjait a nyakam körül

Visszamentem a srácokhoz, majd ki a folyosón, fel a felszínre. Felugrottunk egy fára, és néztük ahogy összedől az épület, ugyanis Naruto véletlen beindított egy csapdát.

- Mi történt veled? - kérdeztem a lányt

- Nem kaptam enni, inni is csak keveset, pont annyit, amennyi a túléléshez kell. Elvileg váltságdíj lettem volna, ugyanis Orochimaru-nak nem én kellek, hanem Sasuke a Sharingan miatt. - magyarázta, mi pedig figyelmesen hallgattuk végig - Az volt a terve, hogy visszaad apáéknak, ha Sasuke helyet cserél velem.

- Értem. - bólintottam - De hol van a Kígyó?

- Elment egy másik rejtekhelyhez, ahogy Pápaszem is.

- Hazamegyünk, első dolgunk lesz, hogy beviszünk a kórházba! - mondtam - Utána pedig megeszünk egy jó forró rament, oké? Csak mi ketten!

- Rendben! - kuncogott

- De mégis, hogy a kénköves ménkűbe fogunk mi visszatalálni? - kérdezte Naruto

- Amíg pihentünk, addig kisebb nőstény rovarokat tettem a fákra, amikor elindultunk akkor pedig a fegyvertartórokba tettem egyet-egyet. - magyarázta Shino, mire megnéztem a tőrökkel teli kistáskát