Az Árnyék Használó

14. fejezet

~ Egy hónappal később ~

Hamar eltelt a február, szinte észre se vettem. Viszont végre beköszöntött a tavasz! És tavasz végén van ráadásul a szülinapom!

A tavasz beköszöntével egyre többet találkozok a srácokkal, és több küldetést is kapok. Viszont aminek a legjobban örülök, az az, hogy Naruto, Shikamaru és én több C-szintű küldetést kapunk hárman, a sensei-ünk akkor pedig anya. És néha-néha még Kenny is jön velünk. Ezek a küldetések általában más falukból jönnek, és végre nem macskákat hajkurászunk.

Egy ilyen miatt hivatott magához négyünket a Hokage.

- Megint valami akció! - dörzsölte össze a tenyerét Naruto, amikor Minato-sensei odaadta anyának a küldetést tartalmazó tekercset - Na, mi a feladat?

- Kölykök, utazunk Homok-ba! - erre a levegőbe boxoltam

- Ott még úgysem voltunk, és legalább meglátogatjuk Kankuro-ékat. - vont vállat Shikamaru - Mikor indulunk, Sensei?

- Holnap kora reggel, hisz mindjárt besötétedik. - nézett ki az ablakon anya

- Akkor menjünk haza! - megfogtam Shikamaru kezét, és húzni kezdtem az ajtóhoz - Viszontlátásra, Minato-sensei!

- Viszlát! - köszönt Shika'

- Szia, apa! - integetett Naruto, majd mind a hárman kimentünk

Anya nevetve jött utánunk. És a megbeszéltek szerint átjönnek a fiúk, hogy megbeszéljük a holnapi küldetés részleteit.

Apa és Kenny már otthon voltak, és nagyot néztek, amikor Naru' és Shika' is velünk jött.

- Holnap megyünk Homok-ba! - szaladtam apához a konyhába

- És mit fogtok csinálni? - kérdezte Kenny, miközben a már amúgy is telepakolt mosogatóba tette a tányérját

- Te mosogatni. - jött be hozzánk anya, mire a bátyám fal fehér lett - Mi meg egy rabló bandát fogunk elkapni a kölykökkel.

- Már alig várom! - boxolt a levegőbe Naruto

- Anya... - kezdte Kenny

- Nem.

- De...

- Nem!

- De anyu...!

- Azt mondtam nem! - nézett rá ellentmondást nem tűrő tekintettel

- Oké, én felmentem a szobába. - már ment volna fel, amikor apa a kapucnijánál fogva visszahúzta - Mi van már?!

- Ma te mosogatsz. - mondta apa, majd leült a kanapéra, én pedig mellé dobtam magam

- De...

- Nincs de!! - rivalltak rá a szüleim egyszerre

- Néha rosszabb vagy, mint apád! - motyogta anyu, mire elnevettem magam

- Ezt inkább gondold át mégegyszer! - dünnyögte az említett férfi

Shikamaru mellém ült, mire a kutya, aki eddig az ajtó mellett feküdt, felállt, és gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal a fiú ölébe ugrott.

- Megkedvelt. - mosolyogtam Shikamaru-ra, aki nevetve simogatta a jószágot

- Engem mindenki szeret.

- Dikk, az ego. - ült le Naruto is, majd mind a hárman hangos röhögésbe kezdtünk

- Gyerekek... - rázta meg a fejét apu