alleviate | dnf (infinity trilógia I.)

XIII. ☽ neon gravestones ☽

g e o r g e

Annyi dolog történt az utóbbi napokban, hogy meg is felejtkeztem May zenei karrierjének egy apró részletéről: Wilbur Soot-ról. Így amikor arra ébredtem, hogy May egy covert tett ki a srác egyik számáról, dühösen készülődtem össze.

A szobája felé tartottam, mikor Dream elém állt és megállított a folyosón.

- Akarsz délután sétálni a parkban? – kérdezte. Szóval úgy csinálunk, mintha a tegnap meg sem történt volna. Szuper.

- Később. Gáz van May-nél – mutattam meg neki a kijelzőmön villogó videót. A megtekintések száma 500K körül járhatott, ami azt jelenti, hogy ebből hatalmas balhé lesz majd amikor arra kerül a sor.

- Ezzel mi a baj? – értetlenkedett Dream.

- Egy Lovejoy szám. Will és ő... Nem tudom, hogy mi történik. Will nem akar tőle semmi komolyat, ő pedig... Ez egy bonyolult helyzet – makogtam idegesen. Feszültségtől pattogva sétáltam körbe-körbe a nappaliban. – Ha ezt direkt alakította így May, kurva mérges leszek. Direkt megkértem Willt, hogy szálljon le róla olyan tekintetben. Sosem érnek jó véget ezek a dolgok – ráztam a fejem.

- Ó – hümmögött Dream, majd összehúzott szemöldökkel nézett rám. – Nem hiányzik senkinek közülünk a dráma amit ez jelentene.

- Az biztos. Beszélek vele.

Az ajtót püfölve kiabáltam a garázs zárt ajtaja előtt megtorpanva.

- May! May, engedj be!

Ekkorra Dream is utolért, aki frusztráltan méregette May-t. A lány félálomban, pizsamában engedett be minket és várta a dühös kiabálás okát.

- Mi a szar van? – kötötte fel a haját.

- Miért töltötted fel azt a videót tegnap? – tértem egyből a lényegre. – Nem akarom ezt, May. Komolyan beszéltem a múltkor – dühöngtem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem az összes barátomat szépen lassan. Kibaszott mérges voltam, mikor elolvastam a kommentek között a különböző shipneveket és teóriákat kettejük kapcsolatáról.

- Tudni akarom, miről van szó – csatlakozott mérgesen Dream hozzánk. Biztos voltam benne, hogy ha egy kicsivel is durvábban szól hozzá, eltöröm a kezét. De azért örültem, hogy itt áll mellettem és számíthatok rá a tegnapi után is.

- Ezt nem lehetne emberibb körülmények között megbeszélni? – próbált időt nyerni magának May. Szuper, legalább addig ki tudom kérdezni Dream-et a harcias fellépéséről.

- Rendben. Öt percet kapsz. A konyhában várlak. Te csinálod a reggelit, anyáék elmentek kirándulni – csörtettem ki a garázsból remélve, hogy Dream követ majd.

A srác pár pillanattal később lépett be a konyhába.

- Mi a fasz van veled? – kérdeztem idegesen. Nem akartam verekedni vele, de ha így folytatja, biztos hogy felkenem a falra. – Nem beszélhetsz így May-el.

- Mi van velem? Ugyan mi lenne, miután az utóbbi egy hétben kétszer osztottál úgy ki, mintha nem érted utaztam volna át a fél kibaszott világot, bazdmeg? – kiabált Dream dühtől villámló tekintettel.

- Kértem, hogy gyere ide? – feleltem a legelső dolgot, ami eszembe jutott. – Nem véletlen, hogy nem költöztem ki hozzátok, Dream. Tudhatnád, hogy ha akarok valamit azt egyedül is megcsinálom.

- Ez a baj, hogy kurvára nem akarod, hogy jobban legyél és kiszabadulj innen. Jól esik érezni, hogy sajnálnak az emberek? Vagy miért csinálod? – provokált, amivel azonnal elérte a célját. Egyből behúztam neki egyet, amivel pillanatok alatt elhallgattattam. Sértett tekintettel mért végig, aztán leült a pult mellé. Az én székemtől kb másfél méterre húzta a sajátját és nekem háttal, az ajtó felé fordulva ült a továbbiakban.