XI. ☽ suffocate ☽

57 6 0
                                    

g e o r g e


Dream nagyon kedves és figyelmes volt. Nem tudom, szándékosan-e, de egész nap nem tűnt el a közelemből. A nappaliban figyelt majd a konyhában is szemmel tartott. Később jött-ment, közben benézett hozzám a szobámban párszor.

Annyira jól esett látni, hogy aggódik értem, miközben ez idegesített a világon a legjobban másoktól: amikor azt hitték, hogy képtelen vagyok egyedül elbírni a problémáimmal. De Dream valahogy más volt.

Igaz, egész nap be-beugrott a kép az emlékeimből, amiben Dream darabokban fekszik egy mocskos padlón, úgyhogy inkább megkönnyebbülést éreztem, amikor megint megláttam a szőke haját az ajtómban.

- Akarsz filmezni? – dugta be a fejét a résen, majd belökte a lábával az ajtóm. – Csináltam popcornt.

- Aha – vontam vállat, úgysem fogok tudni elaludni egyhamar. – Mit nézzünk? – izzítottam be a tv-met. – Netflix? HBO? – kapcsolgattam, miközben Dream lepakolta a nagy tál popcornt az éjjeliszekrényre az ágyam mellett.

- HBO – döntött azonnal. – És semmi horror vagy krimi – hangsúlyozta a vagy szót. – Nevetni akarok, méghozzá sokat – jelentette ki határozottan.

- Oké, keresek valamit – biccentettem, azonnal böngészni kezdtem a kínálatot.

- Hozok fel innivalót. Te mit kérsz? Én kólázok.

- Csak vizet – döntöttem egy másodperc alatt. Nem hiányzik a koffein is így alvás előtt.

Dream bólogatott és percek alatt visszaért az italokkal. Addigra kiválasztottam egy filmet és hamarosan el is kezdtük nézni azt. Dream az ágyamban ült, mellettem, néhány párnát a hátunkhoz tettünk és az ágytámlának dőlve figyeltük a képernyőt.

Eleinte még kíváncsian figyeltük a béna romcom-ot, amit választottam, de az annyira rossz volt, hogy egyszerűen nem bírtuk röhögés nélkül egy másodpercét sem. Dream kifigurázta az összes pillanatot és abban a 90 percben még a hasam is megfájdult párszor. A végén a könnyeimet törölgetve kaptam levegőért.

- Ez borzasztó volt – összegezte Dream pár szóban az élményt.

- Te lehet, hogy nem élvezted de ezzel a kommentárral az egyik legjobb film volt amit mostanában láttam – nevettem el magamat. Dream mosolyogva, elégedetten figyelte az arcomat.

- Most már tutti jobban fogsz aludni éjszaka, ugye? – kérdezte, és egy puszit nyomott a fejemre. Ásítva bólogattam, próbáltam elrejteni a mosolyomat. Nagyon szerettem ezt a fiút.

- Itt maradsz, amíg elalszok? – pillantottam fel rá.

- Persze – felelt rögtön, szinte a szavamba vágva.

- Utána menj el – húztam össze a szemöldökömet.

- Jólvan, na – rázta a fejét szórakozottan, és bekapcsolt egy új filmet. Még másfél filmbe telt, hogy elfáradjak annyira, hogy le kelljen bontanom a pánra-tornyot a hátam mögül. Dream még mindig ülve figyelte a képernyőt, de én ledőltem mellette. A fiú finoman simogatta a fejemet, miközben szépen lassan elnyomott az álom.

Úgy éreztem, Dream mellett nem lesz semmi bajom.

Másnap reggel ziláltan ébredtem. Bár rémálmaim így is voltak, megnyugtatott a tény, hogy az ágy üres volt az oldalamon, Dream tényleg kiment éjszaka. Legalább nem asszisztálta végig az egész éjjeli szenvedésemet. Reggel a konyhában futottunk össze.

alleviate | dnf (infinity trilógia I.)Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz