Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

Casso-s különkiadás

Félidőben, amíg a legtöbb haverom lelépett piáért, wc-re, meg ilyenek, ránéztem a telómra, és visszaírtam a barátnőmnek.
Szöszi: sziaaa, ezt biztos mondtam már eddig, de ettől függetlenül érezd nagyon jól magad <3
Erre akaratlanul elmosolyodtam, amitől biztos fogyatékosnak nézhettem ki kívülről, de leszarom, olyan rohadt cuki, imádom, Istenem.
Eri se véletlenül kérdezget ennyit róla, nyilván, mert ő is tudja, én is tudom, hogy egy kapcsolatomat se imádtam még ennyire, mint ezt, egy se volt még ennyire komoly, mint ez, pedig azért van választási lehetőségem az eddigi kapcsolataim közül, már nem azért, és nem véletlenül akarta ennyire megismerni Lenit, mert az elejétől fogva vágja, hogy egyszerűen odavagyok érte, ennyit rólam meg a függetlenségemtől csajoktól, beleestem, viszontlátásra, nekem ott lett annyi, ennyit arról, hogy senkihez nem fogok annyira kötődni, hogy megint talajra tudjak kerülni annyira, mint anno Lizánál.
Az a vicc, hogy nem is csak az van, hogy kötődik hozzá az életem, szimplán ő lett az életem, ennyit erről, amit mondjuk néha azért érzek, hogy kibaszott veszélyes húzás, de leszarom, mikor voltam én ennyire óvatos bármiben?
- Szia – ült le mellém Márti a semmiből, mire felpillantottam rá.
- Helló – köszöntem vissza, minél kevésbé bunkóbban, majd közben még befejeztem, amit Leninek akartam írni.
Elküldtem, Leni meg nem volt elérhető, szóval nem látta, úgyhogy elraktam a telefonom, és inkább beleittam a sörömbe.
- Így szétszaladtak a többiek? – kérdezte Márti elnevetve magát, ahogy körülnézett.
- Ja – vontam vállat.
- Pedig ilyenkor tök nagy a sor a büfénél, nem is értem, mit akarnak.
- Piát – válaszoltam egyszerűen.
- Azt mondjuk megértem – nevette el magát – Azért elég durva volt ez az utsó védés, a szívroham kerülgetett.
Amíg a többiek visszaértek, eldumálgattunk a meccsről, jobb dolgom nem nagyon volt, meg jobbára ő beszélt, én közben félszemmel néztem, hogy a barátnőm visszaírt-e, de nem, úgyhogy Mártival beszélgettem, mert miért ne.
- Nagyon sörszagú a pólóm? Valaki úgy leöntött – mesélte.
- Nemtom, innen nem érzem – vontam vállat – Mármint, az össz sörszag, amit érzek, az nem belőled jön, nyugi.
- Megnyugtató – nevetett, majd megszagolta a pólója nyakát – Ez meggyes sör, nem? – gondolkodott el, magyarul, hogy szagoljam meg, mire odébbraktam a poharam és gyors odahajoltam, majd vissza.
- Talán.
- Összehasonlíthatom? – nyúlt a poharamhoz.
- Eskü megkérdezem már a mögöttünk lévőt – röhögtem el magam, miközben átadtam neki a poharam.
Életemben egy embert se láttam még, akit ennyire érdekelt volna, hogy mivel öntötték le. Mármint, hogy így ki nem szarja le. xd
Oké, mondjuk amikor egyszer vörösboros-rúzsnyomos-vodkás fehér ingben értem haza, azért anyám nem dicsért szét, de legalább a vodka átlátszó volt.
- Meggyes – adta vissza a poharam, bejelentve az eredményt.
- Király – biccentettem, majd próbáltam diszkréten körülnézni, hogy jön-e már valaki.
Elsőre Ricsi ért vissza Lacival, majd leültek az előttünk lévő kettő székre, mármint felénk fordulva.
- Láttunk pomponlányokat – mesélte Laci – Amúgy kurva jól néztek ki – tette hozzá vigyorogva.
- De már volt időkérés – értetlenkedett Márti – Vagy mikor jönnének? Nem gondoltam volna, hogy lesznek.
- Mit tudom én, nem kérdeztük meg – vont vállat Laci szórakozottan.
Egyszer jártam pomponlánnyal, pontosabban cheerleader-rel, jobban bírta, ha így hívom, ő is rohadt jól nézett ki, olyan combjai voltak, te jó ég, imádtam.
Mármint a csaj látványát, amúgy sajnos szeretett beszélni, pedig nem kellett volna, elég sokat rontott rajta, konkrétan a falra másztam tőle két hét után (amúgy Annának hívták, mindenki Nusinak becézte, én direkt pankáztam, panniztam, nuskáztam, Nusimusi, meg ilyenek, azért legyek már egyéniség, nem?).
- Ti mit csináltatok itt eddig amúgy? – kérdezte Ricsi, rám meg Mártira nézve.
- Beszélgettünk a meccsről – mondta Márti – Meg megpróbáltuk kideríteni, milyen sört öntöttek rám.
Megpróbálta kideríteni, ő egyedül, de hagyjuk.
- Ja, amúgy Leniéket Várady dobta haza kocsival – tereltem el a témát szórakozottan a tesómra nézve.
- Mi? – röhögött fel Ricsi – Sasát is?
- Aha, meg Lottit is, vágod – röhögtem – Bebaszva. Várady.
- Geciii.
- És így az ofővel csalnának meg titeket piásan – poénkodott Laci, mire röhögve ránéztünk.
Amúgy Váradyra kajak az összes csaj, még a tanárnők is, úgy rá vannak tapadva, elég komoly. xd
Nem amúgy, jó arc a csávó, bírom, de azért keményen tolja, életcélom olyan pozícióba kerülni tíz év múlva, mint ő. Jó, hát mondjuk már most abban vagyok, ennél feljebb lehet már nem is nagyon akarok menni.
Ja, meg amúgy azt is imádom, hogy Váradynak full a kiskedvence a barátnőm, meg is értem, olyan halál tehetséges baszki, hogy nem is értem, mit volt Leni úgy meglepődve, hogy felfigyeltek rá, a kiállításain is mindenki imádta, figyeltem, kábé csak az ő képeit nézték igazából, persze, mert konkrétan aranykezei vannak, nagyon durva, és emellé még imádnivaló is, cuki, szép, mosolygós, ha rajztanár lennék, nekem is a kedvencem lenne.
Mondjuk így is az.
- Legalább megúsznák az intőt, figyelj – mondtam szórakozottan, miközben kiittam a poharamat.
- Tízes skálán mennyire gáz, hogy nem a befelesezett csajomban kételkedek, hanem a húgomban? – gondolkodott el Ricsi, mire olyat röhögtem, hogy majdnem visszaköptem a sörömet.
De amúgy tényleg geci. xdd
- Még jó, hogy nem volt ott a Lesnyák – vigyorgott Laci.
- Neeeem, ezzel nem viccelődünk – vágta rá Ricsi derűsen.
- Melyik Lesnyák? – kérdezte Márti.
- A kisebb – mondta Ricsi.
- Ikrek, fogalmam sincs, melyik a kisebb – nevette el magát Márti.
Nálunk is ez van, ezért növesztette meg Ricsi a haját, hogy körül lehessen írni, hogy a hosszú hajú, meg a nem hosszú hajú. (Oké, nem amúgy, nem ezért.)
Amúgy én vagyok magasabb egy centivel, és még három perccel idősebb is vagyok, asszem ezt kimaxoltam.
- Kolos – válaszoltam, miközben leraktam valahova a poharam.
- Rápattant a húgukra – vigyorgott Laci Mártira.
- Nem az a gáz, az a gáz, hogy nem pattan le – magyarázta Ricsi.
- De ez miért gáz? – kérdezte Márti nevetve.
- Elvi kérdés, Axl Rose – közöltem szórakozottan, csak mert pont a Guns'n'Roses-es pólójára a pillantottam.
- Knock-knock-knockin' ooon heaven's dooooor... – kezdett el Laci egyből énekelni, a széken dobolva, mire röhögve ránéztünk.
Kivagyok a csávón, egyfolytában, minden után kornyikál vagy táncol, szegény zenetanár anyám sírva fakadna, de attól még adom.
Márti nevetve a pólójára nézett.
- Németben megkaptam féláron, mint itthon, csak mondom – mesélte Márti mosolyogva, konkrétan egyenesen rámmosolyogva, szóval úgy kellett csinálnom, mint ha érdekelne, ő meg a pólómra nézett – Tök jó a pólód, már akartam mondani egyébként.
- Van vagy hatezer Green Day-es pólója – mondta Ricsi.
- Volt, vágod, maradt kettő, mindent elvitték a csajok – túrtam a hajamba röhögve – Alapból Leninél is van minimum kettő, egyben alszik, azt szoktam kábé egyedül viszontlátni, hallod.
- Szigoríts be, haveeeer – tanácsolta Laci vigyorogva.
Dehogyis, nem mondom ki senkinek, mert beláthatatlan következményei lehetnek, de rohadt jól áll a barátnőmön az összes ruhám, azért nem őrültem meg teljesen.
A pulcsijaim, meg a pólóim is a combjára lógnak le, titkos fétis, őszintén az agyamat eldobom tőle, a legjobb értelemben, amikor este látni szoktam rövidgatyában, vagy bugyiban (abba, hogy bugyi nélkül bele se megyek, másik történet), felül meg az én ruhám van rajta, ami pont a combjára lóg, semmit nem mutat rendesen, csak sejtet, és ahhh, oké, befejeztem, de lényeg a lényeg, hogy hülye lennék szigorítani.
Plusz előző szülinapomra konkrétan összevásárolta nekem a ruháim felét, amiket lenyúlt tőlem, hogy visszakapjam őket, vagyis ugyanolyanokat.
- Nyugi, azért nem szenved – nézett rá Ricsi szórakozottan, majd összenéztünk.
Hát ja, volt Leni nálunk jópárszor, azért látta ő is, miért nem problémázok. xd
Ahol az élet elvesz... satöbbi.
- És akkor nincsenek pólóid, vagy mi? – kérdezte Márti nevetve.
- Oké, azért nem én vagyok a Green Day-kollekció – röhögtem fel – Tudod, vannak más pólóim is, csak nemtom, valamiért minden csajnak a Green Day kell.
Pedig amúgy vannak ezerszer jobb bandás pólóim is, egy csomó féle, ha mindenáron az kell, dedikáltak is vannak, mondjuk azt nem adom, de embereeek, nem is hallgatok Green Dayt, régebben még jobban, de akkora fan sose voltam, csak random vannak pólóim, nem vágom én ezt. xd
- Mert a Green Day jó – mondta Márti mosolyogva.
Mire folytatódott a meccs, a többiek is visszaértek, úgyhogy berekesztettük a témát a pólóimról, volt fontosabb dolgunk.
Amúgy a meccset bírtam, végül nyertünk, de eléggé hajszál híján volt, majdnem kirobbant az adrenalintól kábé az egész stadion, de nyertünk, erre meg persze inni kell, úgyhogy léptünk is valami közeli klubba.
Nekem krimónak tűnt, de nem tudom, hogy a szlovénoknál mi a pontos megnevezése.
Szóval éljenéljen, győztünk, lement az első kör, a második, és a továbbiak, a zene egész jó volt, meg volt biliárdasztal, amit be is foglaltunk, néhány pohár után már egészen motiváltak lettünk arra, hogy nagy biliárdosok legyünk.
Amúgy biliárdban eskü nem vagyok rossz, nem egoizmusból mondom, de komolyan.
Az évek alatt egész sok tudás rámragadt úgy mindenben, a biliárd is közöttük van.
Egyet lejátszottunk cél nélkül, csak úgy random, aztán Eri kihívott Ricsit és engem, hogy csináljuk versenyre.
- Beszállhatok? – kérdezte Márti.
- Persze – egyezett bele Eri egyből, majd gyorsan lehúzta a felesét, amit Máté hozott neki, aztán kezdett, elsőre le is tett egy golyót.
Hát ja, ránézésre is meg lehet mondani asszem, hogy Ricsivel meg velem nőtt fel.
Utána Ricsi jött, neki majdnem bement.
- Anyááád.
Amúgy megértem, engem is fel tud baszni.
- Ró, jössz te? – nézett rám a tesóm.
- Oké – vontam vállat, és egyből letettem egyet én is – Mi van veleteeeek – röhögtem el magam meglepetten, majd lepacsiztam Erikával.
Márti jött, átvette Erikától a dákót, majd megtorpant egy kicsit és rámnézett.
- Te hogy fogtad ezt? – zavarodott össze – Én tök máshogy szoktam.
- Csinálhatod úgy, ahogy akarod – mondta neki Erika.
- De muti már, hátha úgy jobb – nézett rám.
Rám van akadva a csaj, de komolyan.
Amúgy Eri nyert végül, mondjuk ezt előre sejtettük.
Ezután visszataláltunk a pulthoz, buliztunk, koccintgattunk, csak a szokásos, már azért volt mindenkiben, amikor Márti odajött hozzám.
- Dartsozunk? – kérdezte, úgy is szabad volt a tábla.
- Bebaszva? – röhögtem el magam.
- Ez benne a jó – vigyorgott.
- Tőlem.
Először azt hittem, többen is játszunk, vagy valami ilyen, de csak ketten voltunk, annál viszont már több volt bennem, hogy ez zavarjon.
- Szóval nem tudom, a németek néha olyan furák – mesélte Márti, miközben dobott egyet.
- Nemtom, nem dumáltam annyit németekkel – vontam vállat.
- Voltál már Németországban egyébként?
- Ja, egy párszor.
- Hol? – érdeklődött.
- München, Berlin, Hamburg... - soroltam, ami eszembe jutott – Köln... jobbára meccseken, nem vágom a sulikat, szóval mondhatod, hova jársz, de nem fogom tudni.
- Mármint focimeccseken voltál? – kérdezte, mire elnevettem magam.
- Jaaa, nem úgy értettem. Voltam focin is, nem az, csak úgy értettem, hogy én játszottam a meccsen, érted – magyaráztam röhögve.
- Milyen meccsen játszottál?
- Vízilabdáztam tíz évet.
Akárhány lánynak ezt elmondom, konkrétan ebben a három szóban leírva az életem felét, most függetlenül attól, hogy Mártit közel sem befűzni akartam, csak úgy random beszélgettünk, mindig rámjön az érzés, hogy ezt hányezerszer elismételtem már életemben, amikor bemutatkoztam újra, meg újra, mindig, amikor újrakezdtem valakivel mindent, hatszáz alkalommal... valamiért ez a mondat kapta meg az életemben azt a címkét, hogy aki ezt nem tudja rólam, az nem is ismer, basszus.
És akárhányszor ki kell mondanom, annyiszor emlékeztet arra, hogy mennyire jó/jó volt, amikor olyannal vagyok/voltam, akinek ezt már nem kell(ett) mondanom.
Az van, hogy mondjuk a közhiedelem szerint még előttem vannak azok az évek, amikor keresgélnem kellene, kiélvezni, hogy azzal vagyok, akivel akarok, egyéjszakásak, párhetesek, kiélni, hogy fiatal vagyok, és majd utána megállapodni, én ezt kajak nem akarom.
Őszintén, már beleuntam a kiélésbe ilyen szempontból, komolyan, a világon semmire nem vágyom jobban annál, mint hogy egy helyben maradhassak, nem akarok, kurvára nem akarok mégegyszer újrakezdeni mindent, kevés dolog ijeszt meg annyira, mint ha csak belegondolok, hogy tegyük fel, valahogy szétmegyünk Lenivel ennyi minden után, végleg, csak tegyük fel, tegyük fel azt is, hogy oké, mondjuk szarrá törnék és minimum két év kellene ahhoz, hogy helyrejöjjek, de tegyük fel, hogy továbblépek, amit nem fogok tudni, de tegyük fel, hogy megteszem, összeismerkedek egy csajjal, tegyük fel, hogy bárki tudna még érdekelni utána, szóval összeismerkedünk, és így...
Szia, Varga Roland vagyok, van négy tesóm, tíz évet vízilabdáztam...
Mindent előröl, basszameg, azután, hogy volt egy lány az életemben, aki gyakorlatilag mindent tudott rólam, megértett, nem kellett titkolnom semmit, imádtam ezt, és ugyanez fordítva, kiismertük egymást, egymás családját, barátait, a fél kamaszkorunk egymásról szólt, van hatmillió közös emlékünk, meg még sorolhatnám, csak belegondolok egy ilyen „tegyük fel"-be, és konkrétan élni sincs kedvem, tényleg semmi nem ijeszt meg jobban annál, mint hogy ez tényleg megtörténik, pláne, hogy valójában még rosszabb is lenne, mert tudom, hogy soha nem tudnám túltenni magam rajta, nem hogy továbblépjek, kiismertem magamat, minden egyes kapcsolat értelmetlen lenne utána, mert képtelen lennék olyat, vagy legalább hasonlót találni, mint ő, aki olyan az életemben, amilyen ő, szóval nem, semmit nem akarok jobban annál, mint hogy megállapodjak egy életre, annyiszor kezdtem már újra, annyi komolytalanom volt már, hogy egyszerűen beleuntam a keresgélésbe, már kiélveztem, ezután már csak szar lenne, és az egészben az a legjobb, hogy miután most mindezt végigmondtam, ezzel egyszerre ezt az éjszakát úgy elbasztam, ahogy csak lehet.
- Jaj, tényleg, Lencsi mondta – ugrott be neki – Te jössz – adta oda a három dartsvesszőt, amiket kiszedett a táblából.
Az első nagyjából középre ment, ha mondjuk hárommal kevesebb felest húzok le, talán be is ment volna a legközepére.
Eközben valami szlovén csávó, vagy nem tudom, milyen, elkezdett random énekelni a zenével, kegyetlen szar volt.
- Húha, vérzik a fülem – jegyezte meg Márti nevetve, mire elröhögtem magam, majd dobtam egy újat, egy fokkal jobb lett, mint az első – Hogy tudsz jót dobni így is?
- Mármint, amiatt a csávó miatt vagy a pia miatt? – kérdeztem vissza őszintén, hogy mi az az "így".
- Mindkettő – nevette el magát.
- Hogy profi vagyok, anyám meg zenesulis tanár és én is jártam zenesuliba anno, nagyjából hozzászokott az idegrendszerem azokhoz, akik kurvára nem értenek semmihez, ami zenéhez kapcsolódik – vázoltam fel egyszerűen, majd inkább átgondoltam – Mondjuk inkább csak profi vagyok – láttam be szórakozottan.
- És szerény – mosolygott.
Az a gáz, hogy ha berúgok, általában mindenkit sokkal jobban eltűrök, most meg konkrétan úgy jött ki rajtam, hogy oké, Mártival egész el lehet lenni, és innentől kezdve nem annyira érzékeltem, hogy a barátnőm barátnője, a tesóm exe, akivel nem kéne ennyit dumálgatnom, dartsoznom, meg ilyenek.
Az leesett, már korábban is, hogy több, mint valószínű, hogy érdeklem, megkockáztattam volna, hogy belém esett, elég feltűnő volt, észrevettem, hogy nem csak haverkodni akar, csak többet ittam annál, hogy levágjam, hogy nem kéne hagyni, hogy nyomuljon, és le kéne rázni, amit nem tettem meg, így valószínűleg azt is érzékelhette, hogy bármit viszonzok minimálisan is akár, pedig kurvára nem, csak piásan elvoltam vele, ilyenkor mindenkivel elvagyok, és benne vagyok olyanokban, amikben nem kéne, mert buli van.
Mondjuk olyanban, amikor már visszamentünk a szállásra, és a többség kidőlt, már jó későn, csak mi ketten nem, hogy menjek le vele piát venni.
És lementem vele, oké, tényleg bebaszva, de akkor is, ami hiba volt, komolyan.
Valami éjjel-nappali kisboltot találtunk, ahol vettünk jópár üveggel, ő félig németül és angolul, én félig angolul, másik részben szlovénul, nem is tudok szlovénul, mi a fasz, fogalmam sincs, hogy csináltam, de még olcsóbban is kaptuk, szóval ez megvolt, majd a bolttól valamennyire leültünk egy padra, és felbontottunk egy-egy üveget.
- Rohadt jó a pólód amúgy – dicsérte meg a pólómat Márti – Oké, ezt már mondtam, de akkor is, imádom a Green Day-t. Megértem a csajokat, akik elvitték a Green Day-es pólóidat – tette hozzá, mire elröhögtem magam és beleittam a piámba, már azt se tudom, az épp, pont mi volt.
- Ja, Ricsi mondta, hogy nagy fan vagy.
- Tényleg az vagyok. Kisebb koromban komolyan crusholtam Billie Joe-t. Gondolj bele, minden körülöttem lévő lánynak ilyen pillangós, rózsaszín, meg hasonló cuccai voltak, nekem meg Billie Joe-s tesizsákom és American Idiot-os tolltartóm – mesélte nevetve, mire röhögve ránéztem - Nyáron lesz koncertjük itt a közelben, mármint németben, tuti, hogy kinnt leszek. Na jóóó, add már nekem a pólódat, annyira jó – győzködött, miközben megsimította a combom.
- Mondom, hogy mindenkinek a Green Day-esek kellenek – jegyeztem meg röhögve.
- Naaa, légyszi.
Másik jellemzőm részegen, ami mondjuk kábé mindenkinél így van, hogy ezerszer hamarabb rá lehet venni mindenre, kevesebb dolog zavar, nem érzem, hogy nem kéne, meg ilyenek miatt.
- Mázlid, hogy be vagyok baszva – állítottam le derűsen felsóhajtva, majd levettem a pulcsimat, utána lazán a pólómat, aztán vissza a pulcsimat, amit nem cipzároztam be, meg se éreztem kábé, hogy hideg van, csak azért vettem fel, hogy a hátamat ne nyomja a pad – Vigyed.
- Kösziii – vigyorgott Márti, majd a felsőtestemre nézett – Izmos vagy.
- Tudom.
- Megkaptam a pólódat és még félig vetkőzést is kapok?
- Mert egész bírlak, te meg crusholsz, élvezd ki – néztem rá derűsen.
Erre meglepődött először.
- Jó, lebuktam – nevette el magát, majd levette a farmerkabátját, aztán konkrétan átvette a pólóját az enyémre. Részeg voltam, de azért annyira nem, hogy végigbámuljam melltartóban, alapból is, láttam már egy-két csajt ennyi ruhában, egy pár ezerszer, nem botránkoztatott meg, pláne nem hozott zavarba, főleg bebaszva, csak egy pillanatra néztem oda, majd inkább lehajoltam piáért, az jobban érdekelt – Hogy áll? – vigyorgott rám, amikor már felvette, és vissza rá a dzsekijét.
Nem válaszoltam, csak röhögve beleittam az üvegbe, ő meg felém fordult a padon és vigyorogva újra a felsőtestemre tévedt a tekintete.
- Szívesen – jegyeztem meg jókedvűen, ha már így megbámulhat.
- Rohadt jól nézel ki – szaladt ki a száján, mire halványan elmosolyodtam és újra beleittam a piámba.
- Tudom, Szivi.
Nem, nem tudom, komolyan nem tudom, hogy a szarba jöttek ki belőlem ilyenek.
Márti beült az ölembe, konkrétan lovaglóban, nem is simán a combomra, közel hozzám, a csípőjével, amennyire lehet, majd lassan végighúzta a felsőtestemen a kezét, komolyan végigtapizva, ami szintén nem botránkoztatott meg akkor nagyon, már annyian csinálták ezt velem, hogy fel se tűnt kábé, nem azt mondom, hogy nem volt jó érzés, mindig az, de csak megint meghúztam az üveget, ő meg odahajolt hozzám.
- Tuti jól smárolsz.
- Azt mondják – gondoltam bele szórakozottan.
- Muti.
Egy pillanatra a szájára néztem, aztán elröhögtem magam.
- Mondom egész bírlak, nem crushollak, Axl Rose. Van barátnőm.
- Szóval nem akarsz smárolni – értelmezte mosolyogva, miközben a nyakam köré fonta a karjait.
- Én eskü smárolnék, csak nem veled, vágod.
- Oké, kicsit off, de megértem – nevette el magát zavartan – Kiszálljak az öledből?
- Ki kéne.
- Kiszívod a nyakam?
- Mi? – röhögtem el magam.
- Mi? – kérdezett vissza vigyorogva, a tarkómnál simogatva.
- Na jó, pattanás kifele – raktam le az üveget röhögve.
- Ha kiszívod a nyakam – vigyorgott.
- Ma már lealkudtam szlovénul a piát, kajak velem üzletelsz? – kérdeztem szórakozottan.
- Én meg lenyúltam a pólódat. Naaa.
- Oké, de utána kipattansz.
- Egyből.
Úgyhogy odahajoltam a nyakához, átöleltem a derekát, hogy közelebb legyen, gyors bevezetésnek a nyakára csókoltam, majd rutinból kiszívtam neki, miközben ő a kezével megsimította a hajam.
- Úristen, de jól csinálod – mondta Márti, ahogy elhajoltam tőle.
- Tudom. Na, pattanás – emlékeztettem, mire elnevette magát, én meg, hogy rásegítsek, nem is direkt oda, de ahogy elhúztam a kezeimet a derekától, csak egy kicsit rá akartam csapni poénból, ami aztán végül a segge lett.
Vagy fogalmam sincs, hogy jött össze, de ott fogtam meg, tehát, hogy még ezt is sikerült elbaszni, komolyan kiégek.
Márti kiült az ölemből, csak a lábait hagyta a combomon keresztben.
- Ez maradhat? – kérdezte vigyorogva, mire elröhögtem magam.
- Meg ne basszalak most már? – kérdeztem vissza szórakozottan, miközben a kiürült üveget bedobtam egy kukába, mire Márti felnevetett.
- Mindenre nyitott vagyok – vigyorgott, mire röhögve ránéztem.
Még vagy másfél órát eldumálgattunk, úgy kábé mindenről, elvoltunk, majd eldöntöttük, hogy vissza kéne menni.
Nagyjából volt mindenkinek helye a szálláson, hogy hol alszik, ami nyilván nem lett betartva, úgyhogy Márti befeküdt Mátéhoz, én meg Eri mellé az egyetlen helyre valahogy.