Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

81. Hírek

Január 14. (hétfő)
Amióta Casso megkérdezte, hogy összeköltözünk-e gimi után, az egész világot máshogy látom, minden napot máshogy élek meg, mint eddig.
Aznap este, amikor hazamentünk kocsival, persze arra is rátértünk, hogy oké, mi megbeszéltük ezt, de hogy áll ezzel a család?
- Az enyém már tudja - mondta Casso mosolyogva befordulva az egyik utcába.
- Mondtad nekik?
- Először apámnak, a múlt héten pont úgy jött, hogy együtt söröztünk, adta magát - válaszolta - Anyának a szülinapján.
- Mit szóltak hozzá? - érdeklődtem.
- Apa büszke volt, Anya elérzékenyült, büszke volt és ellepett életbölcsességekkel, amúgy jófejek voltak, nem én vagyok az első, aki elköltözik, de azért örültek, hogy megszabadulnak tőlem - sorolta jókedvűen, mire nevetve felkaptam a fejem.
- Héé, ne mondj ilyet - szóltam rá nevetve.
- Vicc volt - mosolygott szórakozottan.
- Azért - ciccegtem - Szerinted az én szüleim mit fognak szólni?
- Pontosan idézzek? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Te beszéltél velük??? - hüledeztem teljesen ledöbbenve.
- Persze. Nem kérdeztem volna meg tőled úgy, hogy közben a családod semmit nem tud róla. Vagy az enyém - tette hozzá - Megkíméltem magunkat pár kellemetlen élménytől.
- És mit mondtál nekik? - kérdeztem tovább ámélkodva.
- Hogy mit akarok, miért akarom, mik a terveim, meg különben is, ideje volt egyértelművé tennem, hogy miket érzek a lányuk iránt. A középső iránt - pontosította derűsen, mielőtt belekötnék.
Lányból a családunkban nincs hiány. Szegény Apa, még a macskáink is nőstények (voltak). :)
- Bevallottad a szüleimnek, hogy szeretsz? - állt el a lélegzetem egyre jobban elérzékenyülve.
- Nem szavaltam el helyben a Rómeó és Júlia kettőt, de amúgy ja, nem minden nap kérek el lányokat a szüleitől úgy egy életre, meggyőzően őszintének kellett lennem - mondta mosolyogva.
- És mit reagáltak? - támadtam le a kérdéseimmel újra, teljesen elbűvölve.
- Találd ki - mosolygott nyitva hagyva a kérdést - De áldásuk rá - tette hozzá jókedvűen - Azt hittem, kicsit kellemetlen beszélgetés lesz, de amúgy halál okés volt, nekik is, nekem is, mondjuk először kicsit nagy volt a sokk, de gördülékenyen ment.
- Még mindig nem tudom elhinni - vallottam be őszintén, vigyorogva az üléstámlának döntve a fejem.
- Van rá még pár hónapod - mondta mosolyogva.
Amikor megérkeztünk a házunkhoz, mielőtt még beparkolt volna a kocsival, elköszöntünk, majd egy jó hosszú csók után kinyitottam a kocsiajtót, hogy kiszálljak.
- Hajrá - szólt utánam egy halvány mosollyal az arcán, ahogy kikecmeregtem az autóból, tekintve, hogy én se minden nap jelentem be a szüleimnek, hogy el szeretnék költözni tőlük a barátommal a nyáron.
Amikor bementem a házba, először úgy csináltam, mint ha nem lenne semmi különös, majd nem bírtam tovább, bejelentettem Anyának és Apának vacsi közben.
Na igen, függetlenül attól, hogy Casso által már tudtak róla, azért elérzékenyültek, nem is kicsit, én is elérzékenyültem, mind elérzékenyültünk, emlékezetes pillanat volt.
A lányoknak még nem mondtam, nehezen bírtam ki, de elterveztem, hogy ma délután úgy is elmegyünk négyen kajálni, majd akkor elmesélem. :)
Ma reggel Casso és én, mivel késésben voltunk (miattam), kocsival mentünk suliba, amivel behoztuk az időlemaradást.
Amikor megérkeztünk, Casso szokás szerint leparkolt a suli előtt, majd odamentünk a többiekhez.
Cassoval együtt eddig is szinte mindig vigyorogva jelentem meg, na de aztán most... :)
- Nagy a harmónia - jegyezte meg Ricsi derűsen mosolyogva, ahogy ránk nézett, a társaság egyetlen tagja, aki ugye tudott az eseményekről.
- Persze - értett egyet Lili mosolyogva.
Körülbelül tíz perccel később Lotti odasietett hozzánk és halaszthatatlanul odébbhívott valami olyan ürüggyel, hogy "Várady mondta, hogy...", ami persze nem volt igaz, ahogy beértünk az udvarra a padokhoz, vigyorogva a nyakamba ugrott először.
- Szóóóval a bátyámmal összeköltöztök - vágott bele a témába mosolyogva, mire nem mondom azt, hogy az én szám nem húzódott mosolyra - Még nem is ismertél, amikor már shippeltelek titeket, tegnapelőtt pedig megtudtam a hírt, Úristeeen - vigyorgott.
- Igen! - értettem egyet boldogan, majd újra megöleltük egymást.
- És ugye rendesen kérdezte meg? Romantikus volt?
- Nagyon az volt - vigyorogtam át a vállai felett, majd elengedtük egymást - De... de nektek nem lesz fura? - érdeklődtem, mire elmosolyodott.
- De, mint ahogy az is fura volt, hogy Pityu elköltözött, hogy Heni elköltözött, most elköltözik Roli is, gondolj bele, Ricsi és én maradunk csak ketten, sőt, a végén nagy az esély, hogy én maradok egyedül a szüleimmel abban a nagy házban, négy felesleges, üres szobával, és nem fogsz átjárni hozzánk annyit, nem szaladhatok át hozzád egy random blúzzal vagy palettával, hogy kölcsönadjam a szomszédba, vagy a szomszéd szobába és Rolit se idegesíthetem egész nap, fura lesz, mindenkinek a családból, de örülünk, mert imádjuk a shipeteket, meg a bátyám boldog veled, szeret téged és azt is imádjuk, hogy rád talált, szóóóval összességében is nagyon odavagyunk - vallotta be őszintén mosolyogva - És különben is, költözésnél feltétlenül szólnotok kell, mert segítek, amit csak tudok, rávesszük közösen, hogy olyan legyen a fürdő, meg a fal színe, amit te akarsz, ültetek veled növényeket, pakolok a dobozokból, mosok-söprök-takarítok, számíthatsz rám - sorolta belelkesedve - És ugye lesz ház, vagy lakásavató buli? - jutott eszébe hirtelen.
- Persze - vágtam rá gondolkodás nélkül vigyorogva.
Tulajdonképpen egész nap be voltam pörögve ettől, de hát érthető, nem? :)
- Na jó, mi ez a nagy boldogság? - huppant le mellém Enikő mosolyogva egyik szünetben, mire ránéztem.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, persze szintén mosolyogva.
- Csak a szokásosnál is boldogabbnak tűnsz egész nap - mondta, majd a terem másik végébe pillantott Cassora, aki a fiúkkal volt akkor épp - Tűntök - javította magát - Egy hete ilyenkor még az igazgatóiban ültetek, amiért az egyikőtöket megtámadták, a másikótokat meg majdnem lecsukták, mit csináltatok ti? Vagyis, ha olyan, lehet inkább nem is akarom tudni - tette hozzá derűsen, enyhén perverz utalásként, mire felnevettem.
- A feltételezés nem alaptalan, de nem tudom, miről beszélsz - néztem rá mosolyogva.
- Szinte ugyanezt mondtad, amikor anno összejöttetek, mégis előtte tíz perccel még ott smároltatok a Balaton-parton - válaszolta nevetve - Nem versz át.
- Persze, hogy nem - mosolyogtam tovább.
Enikő nevetve megforgatta a szemeit, majd inkább rámhagyta.
Tesin nem Lelley volt velünk, hanem valami ismeretlen női tesitanár - nemrég jött a suliba, még egyszer se volt vele órám -, aki közölte velünk, hogy a mai órán kézenállás lesz.
Soha nem mertem, Casso is csak egyszer próbált megtanítani, magamtól azóta se megy, de legalább lett akkor egy közös képünk. :)
Egyébként most se értem el nagy sikereket, a tesitanár felvitte a lábam, a vér belefolyt a fejembe, nagyon jó volt.
- De nem is féltem annyira - meséltem Cassonak tesi után.
Büszke volt. Én is magamra. :)
A lányokkal suli után elmentünk az Ibolya cukrászdába sütizni.
- Na jó, Leni, egész nap vigyorogsz - állapította meg Lili kedvesen mosolyogva.
- Én mondtam! - szólt közbe Enikő, mire elnevettem magam.
- Mesélj - biztatt Saci felcsillanó szemekkel.
Magamban mosolyogva vágtam egy szeletet a villámmal a málnás-túrós sütimből, majd kitartva a hatásszünetet, bejelentettem.
- Casso és én ha minden jól megy, összeköltözünk érettségi után - meséltem, mire teljesen mindegy, hogy mindenki hülyének nézett minket a cukrászdában, mind a hárman felpattanva sikítozni kezdtek és a nyakamba borultak, ki milyen sorrendben.
- Okés, mindent tudni akarunk! - támadott le Lili bepörögve.
Egyből elkezdtek faggatózni, úgyhogy szépen mindent elmeséltem nekik.
- És akkor beszéltünk arról, hogy mi hogy fog változni, meg milyen lesz az élet gimi után, ő pedig feldobta, hogy összeköltözhetnénk, egyrészt, mert akkor az a probléma, hogy kevesebbet találkozunk, megoldódik, másrészt pedig... hát igen - vigyorogtam - Egy lépés a kapcsolatunkban.
- Egy jó nagy lépés - mondta Enikő.
- Igen - bólogattam belelkesülve.
- És hova akartok? Vagy van valami terv? - kérdezgetett Saci.
- Még nem nagyon, csak pár napja beszéltünk erről először, vagy a családdal, még friss történet, de valószínűleg az egyetemeinkhez lehetőleg közel keresünk valami albérletet, vagy ilyesmi. Az egyetem kezdésre már jó lenne berendezkedni.
- Úristeeen - vigyorgott Lili.
Úristen bizony. :)
- Szóval, túléltük az első napot, most, hogy mások is kezdik megtudni, hogy mi a helyzet - jelentettem ki ünnepélyesen Cassonak telefonban este, miközben hátradőltem az ágyamon.
- Nyugi, még nem terjedt el rendesen a sztori, egyelőre kábé csak azok tudják, akiknek mi meséltük el, na de majd pár nap múlva... - röhögte el magát - Kiszivárog, egy pletykásabb csaj elcsíp valakitől egy mondatot, onnantól vége.
- Szerinted nagyobb lányöltöző-témák leszünk, mint amikor összejöttünk? - mosolyogtam derűsen - Vagy mint amikor megcsókoltál a suli előtt, amikor majdnem kicsaptak miattam...
- Maradjunk annyiban, hogy mindig lányöltöző-páros voltunk. És leszünk is még egy kis ideig.
- Ez az öltözős név kétértelmű - vigyorogtam.
Khm, tavaly ellógott tesióra. Khm-khm.
- Inkább három. Az öltözőkkel jó a kapcsolatom - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
- Na tessék, még hogy én hozom fel neked mindig.
- Magamnak felhozhatom. Ez olyan, mint a múlt heti rendőrséges sztori, már fáraszt, ha még valakinek el kell mesélnem, de amúgy én meg poénkodok vele, mert az úgy vicces - vázolta fel derűsen, én pedig nevetve hallgattam.
- Jó, jó - mosolyogtam - De attól még ezek kicsit morbid viccek. Vagy sötét, elvont, vagy nem tudom, tekintve, hogy mindkettőnk családja full stresszben volt végig miatta, és szerintem te se voltál nyugodt.
- Ja, de nem tehetek róla, hogy elbaszott a humorérzékem. Vagy én vagyok elbaszott, ezen filozofálhatnánk egy darabig - tette hozzá jókedvűen.
- Ne mondj ilyeeet.
- Igazigaz, minden, amit mondok, felhasználható ellenem, megjegyeztem - szivatott enyhe utalással, mire nevetve a tenyerembe temettem az arcom.
- Ilyet se!
- Oké, lakat a számon. A számon is - folytatta szórakozottan, élvezve, hogy kikészít ezekkel a megszólalásokkal.
- Fejezd be - állítottam le nevetve.
- Oké, oké.
- Na. Inkább beszéljünk arról, hogy milyen jó könyvet kezdtem olvasni tegnap, mivel befejeztem az Abigélt, és... - tereltem a témát, de gyanús volt a csend a vonal másik végén - Mi az?
- Semmi, csak próbálom elképzelni azt a jó könyvet. Lebilincselő lehet - vigyorgott, mire akaratlanul őszintén felnevettem.
- Nem hiszlek el - nevettem fájdalmasan.
- Bocs, Szöszi, de ezekből nem tudok kifogyni. Szar poénokat gyártani egyszerűen életérzés - fejtette ki mosolyogva - Volt rá harminc ó...
- Leraklak! - fenyegetőztem.
- Oké, befejeztem - mosolygott.
- Nem hiszek neked - hunyorogtam rá az ablakomon át gyanúsítgatva - Átversz.
Casso visszafojtott mosollyal nézett rám vissza.
- Ne vádaskodj, Szöszi - mondta végül, mire hitetlenül felnevettem és a tenyerembe temettem az arcom.
Annyira hülye. :)

Mai nap - 5/5: és én pedig annyira szeretem. :)