Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

19. Áfonya

Szeptember 26. (kedd)
- Szóval mint kiderült, kivizsgálták az agyam. Ha időközben ébren lettem volna, szólok nekik, hogy felesleges, mert nincs olyanom, az tuti - mesélte Enikő szórakozottan, mire felnevettem.
- Arról egyébként tudunk valamit, hogy mikor engednek ki? - kérdeztem körbepillantva a kórházi szobában.
- Áhh, dehogy, csak annyit tudok, hogy figyelgetnek egyfolytában, amúgy meg szétunom magam. Mint ha lesitteltek volna - sóhajtott fel - És még csak négy napja keltem fel, tehát két hete itt vagyok. Be is költözhetnék lassan - dünnyögte.
- Tíz nap kóma után nem csoda, hogy még bennt tartanak. Plusz agyrázkódásod van és eltört a bokád - gondoltam tovább - Viszooont felvetettem videóra Váradyval a legutóbbi táncpróbából részleteket, hogy tudd, hol tartunk a keringőben.
- De cuki vagy - mosolyodott el Enikő - Tehát mire jó, hogy a kiskedvence vagy mindenki kedvenc tanárának a suliból - tette hozzá jókedvűen.
- Sok mindenre - nevettem fel - De esküszöm, hogy soha nem nyaliztam neki, szóval büszke vagyok erre - vigyorogtam.
- Jaj, igaz, csak országos versenyen voltál, az egyik legtehetségesebb diákjának nevezett, imádja az alkotásaidat, a stílusodat, ezért cserébe összehozott Cassoval, segít a továbbtanulásodban, enyhe protekcióval bekerültél a nyáron egy továbbképzőbe... - sorolta mosolyogva - De amúgy köszi a videót.
- Ne nekem, a patrónusomnak - nevettem Váradyra utalva, mire Enikő is felnevetett.
Miután elköszöntem Enikőtől (egyébként az összes tanulnivalót, meg történést átadtam neki), hazafele beugrottam egy kisboltba, amivel Anya bízott meg.
- "Kenyér megvan, liter tej megvan..." - vettem át magamban a dolgokat, aztán ahogy kitöprengtem magam a felvágottas pultnál, és arra jutottam, hogy végülis minden megvan, a kassza felé vettem az irányt.
Elég nagy volt a sor, de gondoltam, egyszer majd sorra kerülök, szóval teljesen normálisan beálltam a végére, és a rágókkal szemezve gondolkodtam az élet nagy dolgain, egészen addig, amíg ki nem zökkentettek belőle.
- A művészlány - hallottam meg egy nálam picivel idősebb fiú jókedvű hangját, amit először nem tudtam beazonosítani, pedig ismerős volt, úgyhogy megpördültem.
Ahogy megláttam Gergőt, azt a Gergőt, akivel a kilencedikes énem randizott egyszer és a mai napig nem tudom, hogy hogy jött össze ez az egész az akkor még a mellettünk lévő sportsuliba járó végzős sráccal, hogy egyáltalán miért is nyomult rám akkor, és akivel azóta is alig beszéltem néhány mondatot, szóval ahogy felismertem, hitetlenül elnevettem magam.
- Szia - köszöntem "vissza" meglepetten.
Jellemző, az én kosaramban kenyér volt, tej és egy doboz áfonya, nála pedig vodka, meg még pár hasonló dolog.
Gergő végigpillantott rajtam, majd szórakozottan füttyentett egy picit, mire megforgattam a szemem.
- Mi az, csak nőttél - vigyorgott.
- Ez mondjuk igaz - nevettem el magam.
Legyek egoista? Leszek. Jobban nézek ki, mint kilencedikben, szerintem szembetűnően.
Na, mindegy.
- És amúgy mit csinálsz mostanában? - tereltem el magamról a témát - Hova jársz?
- TF - vont vállat - Te?
- Még gimis vagyok - emlékeztettem.
- Ja, tényleg - esett le neki - Végzős?
- Ühüm - bólogattam.
- Fix, hogy te is be vagy zsongva a szalagavatótól.
- Amióta tudom, hogy mi az - vallottam be mosolyogva.
- Ééés, ki a párod? - kérdezte egy bujkáló mosollyal az arcán.
- A barátom.
- Tudtam én - nyugtázta elégedetten.
- Mármint, hogy van barátom, vagy hogy a barátommal táncolok a szalagavatón? - próbáltam összerakni fejben.
- Első. Fullosan sejtettem, hogy nem vagy szingli.
- Mert nem fehér a körmöm? - tippeltem elnevetve magam.
- Passz, megérzés.
- Szerintem hagyd a TF-et, csapj fel jósnak - mondtam nevetve.
Lényegében annyira nem volt nagy esemény ez az összefutás Gergővel, de legalább nem unatkoztam, amíg sorban álltam.
Amikor hazaértem, kipakoltam a vásárolt dolgokat, majd az áfonyámmal a kezemben, és Kókusszal, a macskámmal az ölemben lehuppantam a nappaliba Apa mellé tévét nézni (ma délután kivételesen itthon tudott lenni).
- Kérsz? - kínáltam meg áfonyával - Vigyázz, picit vizes, megmostam.
- Rendes lány vagy, valaki nagyon jól nevelt - dobott be egy szemet a szájába, mire felnevettem.
- Köszönöm, és miért nézünk híradót? - pillantottam a tévére.
- Ismerősöm, érdekel, mit nyilatkozik - biccentett Apa az egyik férfi felé a tévé képernyőjén.
- Aham - hümmögtem - Egyébként holnap megünnepeljük Casso nővérét, mert szülinapja lesz.
- Ünnepeljétek.
- És szerintem lesz... tudod, alkohol.
- Mértékkel, hétköznap lesz. Meg egyébként is mértékkel, csak így különösen - tette hozzá.
- Tudom, vigyázni fogok.
- De miért szerdán szórakoztok? - értetlenkedett Apa.
- Mert Heninek holnap lesz a szülinapja. Hétvégén lesz rendes bulija, ez meglepi - magyaráztam - És mit sem sejt.
- Hol lesz?
- A sportcsarnok mögött egy park-félében.
- Nem a legarisztokratább hely - jegyezte meg.
- Igen, Casso is valami ilyesmit mondott - nevettem el magam - Csak ott nem lesz gyanús.
- Ti tudjátok - hagyta ránk.
Szeretem apukámat. :)

Mai nap - 5/5: nyugodt nap, semmi megbotránkoztató, semmi negatív, egyszóval elvoltam. :)
**********************************
Nem, most tényleg nem volt jobb címötletem. 😂