𝐶𝑠𝑜́𝑘𝑜𝑙𝑗 𝑚𝑒𝑔, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑠𝑧 //𝐶.𝐿. 𝑓𝑓.

𝑆𝑒𝑡𝑡𝑒

A telefonom irritálóan hangos csörgésére riadok fel. A hirtelen kelés miatt azt sem tudom melyik bolygón vagy univerzumban vagyok. Kis idő múlva sikerül realizálom, hogy éppen a hotelszobám ágyában fekszem.

Már felkelt a nap, de ahogy az idegesítő hangforrás felé nyúlok meg is bizonyosodok az időről. 6:45 és Lorelly hív. A fülemhez emelem a készüléket és felveszem a hívást.

-IgEn? -kérdezem még kómás hangon.

-Buongiorni Mel! Ugye nem ébresztettelek fel?! -kérdezi tettetett aggodalommal a húgom.

-Nem is tudom Lo. Szerinted fent lennék egy hétvégi napon reggel háromnegyed hétkor? -válaszolok szarkasztikusan.
Nagyon nem szeretem ha felkeltenek. Olyankor át is megyek támadó üzemmódba.

-Attól függ! -hallom a telefonon keresztül ahogy mosolyog. -Csak megakartam kérdezni, hogy akarsz-e velünk reggelizni, itt a hotelben?

Az étel említésére hasam irtózatos korgással reagált.

-Ezt igennek veszem. -nevetett a telefon másik feléről. -Akkor fél nyolc körül lent találkozunk.

-Rendben, ott leszek. -ígérem neki. Majd bontom a hívást és kezemet leejtem magam mellé a takaróra.

    Ma van a futom. Az olasz nagydíj, itt Monzában. Személy szerint a kedvencem. Ezt felfoghatjuk annak is, hogy ebben az országban élek már egy ideje, ám ennek a futamnak a történelmi háttere és varázsa is szürreális. Minden évben egyre izgalmasabb.

Kinyújtózom, majd lassan kikászálódok az ágyból és elkezdek készülődni. A mai ruháimat már tegnap este kipakoltam, mintha megéreztem volna, hogy így 'kivernek' majd az ágyból.
Legalább ezzel már nem kell foglalkoznom. Így utam a fürdő felé veszem, ahol lezuhanyozok és fogat mosok.

Azután elkezdek egy kisebb sminket felrakni magamnak, csak korrektort és szempillaspirált rakok fel, ami így jobban kiemeli a szemeimet.
A sminkelést sosem vittem túlzásba. Mindig is jobban szerettem a természetes hatást.
~Ő mindig gúnyolódott ezen az úgymond 'szokásomon'...~

Nem engedem, hogy gondolataim tovább vigyenek, úgyhogy folytatom a készülődést. Tegnap úgy döntöttem, hogy ma ruhát veszek fel. A jó idő tekintetében raktam el magamnak egyet a hétvégére. Maga a ruha egy, comb középig érő pántos fehér alapon virágmintás, miracolo. Az új kedvencem, nemrég vettem magamnak, és alig vártam, hogy hordhassam.

Miután felvettem, megkerestem a kézi táskámat, és a szoba különböző helyeiről elkezdtem beledobálni a holmijaimat.
Pénztárca. Belépőkártya. Hotel kártya.
Megálltam a szoba közepén.

-Mi kell még?! -gondolkoztam hangosan, szemeimmel keresve azt amit biztosan elfelejtettem.

-Telefon!!! -szúrtam ki a tárgyat az ágyon. Ott ahol hagytam.

Felmarkoltam, és elindultam ki az ajtón egyenesen a lift felé. Megnyomtam a lift hívógombját és vártam.
Tekintetem a falon lévő órára esett. 7:25 időben leérek.
Ha jönne a lift. Megint megnyomtam a gombot, de semmi.

-Ahh. -sóhajtottam fel hitetlenkedve.

Oda mentem a másik lifthez, hogy azzal is megpróbálkozzak.

-Kettőből egy csak tán működik! -reménykedtem.

És tényleg igazam lett. Kis vártatva a lift ajtaja csilingelve kinyílt. Be léptem és megnyomtam a földszint gombját.