𝐶𝑠𝑜́𝑘𝑜𝑙𝑗 𝑚𝑒𝑔, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑠𝑧 //𝐶.𝐿. 𝑓𝑓.

𝐷𝑢𝑒

"Lando...csak egy feladatod volt!"

-Igen, de abból is a legnehezebbet adtad! -közli velem vádlón.

-Csak annyit kértem, hogy díszítsd fel kicsit a kertet, ez nem olyan nagy dolog. -forgatom a szemem.

-DE AZ. Fontos, hogy tökéletes legyen. Jelen pillanatban pedig apukáddal tizedjére próbáljuk sikertelenül felrakni az égőket a fára.

Ennek gondolatára elnevettem magam. Apa nagy valószínűséggel megsajnálta szegény fiút, és felajánlotta a segítségét. Ám van egy olyan érzésem, hogy ettől sem lett jobb a helyzet.

-Nem vicces! -szól le.

Abbahagyom a nevetést. Rájövök, hogy ezt most komolyan gondolja. Borzasztóan szereti a húgomat és azt szeretné ha minden tökéletes lenne. Ha pedig Lando ideges és feszült, elkezdi gyötörni saját magát, és a gondolatai sokszor túlnõnek rajta.

Sóhajtok egyet és bíztatóan válaszolok neki.

-Lorelly-nek tetszeni fog. Ha lesz égő, ha nem.

-Ugyanarról az emberről beszélünk?

-Igen, és nekem elhiheted, már attól repesni fog, hogy egyáltalán itt leszel.

    Lo-nak két nap múlva lesz a születésnapja. Úgy  tudja, hogy Lando a közelgő futam és edzéstervei miatt semmiképp sem tud ideutazni Olaszországba. A hősszerelmes viszont füllentett egy kicsit, eljött, és rendezett mára egy kisebb meglepetés partit a húgomnak. Igaz pár nappal a dátum előtt, de a pilóta így időben visszatérhet Spa-ba a Belga nagydíj kezdete előtt.

-Remélem igazad lesz. -nyugszik le egy kicsit. -
A legutóbbi eset óta nem kockáztatok!

Újra felnevetek.
~Jaaj az egy nagyon jó sztori volt!~.
Kedves barátom úgy gondolta az első közös Valentin napjuk alkalmából meglepi a testvéremet kisebb ajándékokkal. Az első egy csokor virág volt.

Lorelly éppen egy fontos beadandón dolgozott a konyhában, és annyira bele volt merülve, hogy nem hallotta amikor 'ügyifogyi' megérkezett. Mikor Lando megakarta szólítani, akkora beleadással vette a levegőt, hogy felszippantotta a virág pollenjét és eltüsszentette magát ~nem is ő lenne~.

A húgom a hirtelen hangtól úgy megijedt, hogy felugrott és az asztalon lévő pohara tartalmát a papírjaira borította.
Egy szó mint száz, nem az volt Lando Norris életének legjobb estéje.

-Az a lényeg, hogy ezt a témát ne hozd fel neki. Akkor jók leszünk. -mondom, és végszóra éppen ekkor fordulok be az étterem utcájába.

-Figyelj Lando le kell tennem, itt vagyok az étteremnél. Írok ha végeztünk és indulunk haza.

-Oké, addig csak-tán sikerül megoldani a komplikációkat. - ~mióta használ ilyen szavakat?!~

-Megpróbálom húzni az időt, amennyire csak tudom. Szurkolok nektek.

Elköszönünk, én pedig kiszállok az autóból és elindulok az épület felé.

    Az étterem amit választottunk a törzshelyünkké vált az évek során. A kedvencünk a városban, továbbá az én szívemhez is különösen közel áll. Arról nem is beszélve, hogy a szüleink is itt ismerkedtek meg egy összejövetelen évekkel ezelőtt.

Kívülről, a hívogató nagy ablakokat, felfuttatott növények veszik körül. A nagy vázákban őszi növények sorakoznak a kisebb teraszon, melyet asztalok és székek foglalnak el. Annak ellenére, hogy lehűlt az idő, páran így is kint fogyasztják el rendelésüket.

Mikor belépek megérzem a kellemes fűszer illatok tömkelegét ~imádom ezt a helyet~. A belső tér nem változott semmit az idők során. Az idilli 'jellemzően olasz' berendezés otthonosságot és nyugalmat ad a helyiségnek.

-Ciao, Melody cara! E' bella vederti! -szólít meg olaszul egy ismerős idős hang.
  (Szia, Melody drágám! Jó látni téged!)

-Ciao, Vincenzo! Téged is jó látni. -válaszolok neki olaszul.

Szeretek itt lenni, ám mostanában nem volt időm eljönni, és bevallom egy idő után féltem, hogy Vincenzo mit fog szólni. ~ettől még most is félek~. Nem szeretném ha haragudna rám e miatt. Nagyon közel állunk egymáshoz, olyan mintha a fogadott nagypapám lenne.

A kételyeim egyből elszállnak amikor rám mosolyog, és megölel.

-Sajnálom, hogy nem jöttem mostanában. -mondom neki szomorkásan. -Hiányoztál és az étterem is.

-Ezért ne nyúzd magad Melody, tudom hogy elfoglalt vagy....viszont! -néz rám ravaszul.

-Kiengesztelésképp nagy szükségem lenne egy előadóra a jövő péntek esti magán rendezvényünkre.
Senki sem ér rá. -néz rám kérlelőn. -Emellett ez egy fontos esemény, és szeretném ha egy olyan ember biztosítaná a hangulatot aki a bizalmasom, és természetesen egy nagyszerű zenész és énekes is egyben. -mondja jószívűen.

-Megnézem mit tehetek az ügy érdekében. -mosolygok rá kedvesen.

-Köszönöm drága. Lorelly-t a szokásos helyen találod. Neked pedig készítek egy rossinit.
(olasz epres ital)

-Grazie mille.

Elindulok az asztal felé. Egyből észreveszem a szőke hajzuhatagot, ahogy az asztal fölé hajolva a szokásos rendelését fogyasztja. Lorelly megszokottan ma is makulátlanul néz ki. Egy szűk farmert visel, fehér inggel és egy sötét szürke zakóval párosítva.

A laza, de mégis formális stílusa minden egyes alkalommal lenyűgöz. Annak ellenére, hogy most tölti be a 18-at egy kész nő. Érett, magabiztos és ambíciózus. Ja és ne felejtsük el a szókimondót sem.

Amint a látókörébe kerülök észrevesz és így szól.

-Na végre! Féltem, hogy mire ideérsz az egész étlapot elfogyasztom.

-Ha ha ha. Nagyon vicces.....ma a megszokottnál is harapósabb vagy. -ülök le a vele szemben levő székre. -Történt valami?

-Bocsi, csak....tudod hiányzik. -vált át komolyabb témára. -És én teljes mértékben megértem miért nem tud eljönni a szülinapomra. Eddz és keményen dolgozik, de akkor is rossz érzés. - mondja szomorúan.

-Jaaj Lo. - ~ha tudnád~ gondolom magamban.

-Mellesleg az a kis szarházi nem válaszol az üzeneteimre. Az az érzésem, hogy egész nap került.

-Nem tudom mi lelhette. Biztosan John mászatja meg vele az egyik belga hegyet, és ezért nem éred el. Ne aggódj, este valószínűleg fel fog hívni. -próbálom nyugtatni, bár alig ha sikerül.

-Oké, most nem fogok ezen gondolkozni. Inkább együnk! Vagyis én folytatom te pedig nekikezdesz. 10 perce hozták ki a kajádat és párszor kísértésbe estem, így loptam egy két falatot. -kacsint rám.

-Nem is te lennél.

Mindketten felnevetünk, és a következő egy és fél órát végig beszéljük.

Mikor végzünk az evéssel, elköszönünk Vincenzo-tól és elindulunk kifelé. Megbeszéljük, hogy otthon találkozunk és megnézünk egy filmet.

Beszállok a kocsimba és gyorsan küldök egy üzenetet Lando-nak, hogy elindultunk. Készüljenek fel, mert kezdődik a buli.

A válasza csak annyi volt: "I was born ready baby!"

_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta ezt a részt. Nagyon örülök hogyha tetszett, és ha csak egy kis időre is, de egy másik világba tudtalak röpíteni.

Egy hét múlva érkezik a következő rész, addig is legyen szép hetetek.

-Astra
🌙