𝐶𝑠𝑜́𝑘𝑜𝑙𝑗 𝑚𝑒𝑔, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑠𝑧 //𝐶.𝐿. 𝑓𝑓.

𝑄𝑢𝑎𝑡𝑡𝑟𝑜

A reggeli nap melege simogatta az arcomat. Pislogva nyitottam ki szemeimet és nyújtózkodva fordultam egyik oldalamról a másikra. Az éjjeliszekrényemen fekvő órára pillantottam. ~Reggel nyolc.~ Tekintetemmel körbe véve a szobában tudatosult bennem, hogy már megint elaludtam.

A papírjaim össze-vissza hevertek az ágyamon és környékén. Előző éjjel késő estig tanultam a közelgő ZH-ra. Kicsit elszámítottam magam. Úgy terveztem, hogy csütörtökön befejezem és kivégzem ezt az anyagrészt. Ám ez nem így sikerült, és tegnap a fél napot tanulással töltöttem.

Kezeimet az arcomhoz emeltem és megdörzsöltem a szemeimet, remélve, hogy ezzel egy kicsit enyhítek az álmosságomon.
Megsúgom. Nem sikerült.

Nagyot sóhajtva ledobtam magamról a takarót és utamat a földszint felé vettem. ~Kell egy kávé! De sürgősen!~ gondoltam magamban. Ráérősen lesétáltam a lépcsőn. Majd elindultam a konyha felé. Beléptem az ajtón, és egy csodás kép fogadott.

Az ablakokon, és a nagy panoráma ajtókon besütő reggeli napfény gyönyörűen beterítette az egész konyhát, valamint a nappali egy részét. Ami a konyhából nyílt, és ragyogó kilátást engedett a kertre.

Odaléptem a pulthoz, kinyitottam a felső polcot és pipiskedve nyúltam a kedvenc bögrém után. Nem vagyok a legkisebb ember a családban, viszont a 170 cm-el még így is nehézkesen érem el a polc tetejét. Pár másodperc múlva végre sikerül megkaparintanom.

A kávéfőző felé veszem az irányt, alá rakom a bögrét, és elindítom 'reggeleim megmentőjét'.

Úgy szólva imádom a kávét. Nem mondanám magamat kifejezetten a  megszállottjának, viszont reggeleken és egy hosszú vizsgaidőszak idején életmentő tud lenni pár pohárnyi.

Miután lefutott a cappuchino-m felülök a konyhasziget melletti bárszékre, és a kávémat iszogatva elkezdem lapozgatni az újságot amit a pulton heverve találtam.

A lapok súrlódásán kívül a házban csönd honolt. Meg sem lepődtem, hiszen szombatot írunk, és versenyhétvége is van, amely egy motorsportot követő családnak egyet jelent az időmérővel.

Apa és Lando a meglepetés parti utáni napon indultak el a futam helyszínére Spa-ba. Úgy volt, hogy csak ketten mennek, ám végül anya is velük tartott. Lorelly meg én itthon maradtunk. Mindkettőnknek hosszú volt a hete.

Ugyanakkor a húgom két jegyet kapott a jővő heti Monza-i Nagydíjra Lando-tól. Mely úgy tűnhet, hogy nem nagy dolog, mivel Monza Firenzétől körülbelül 1 órányira helyezkedik el, így volt alkalmunk elmenni.

Ezzel nem is vitatkozom, hiszen apa a karrierje eleje óta elvitt minket. Ám az már évekkel ezelőtt történt. Én már vagy 4 éve nem jártam a hazai futamon.

Lorelly nagyon örült, hogy újra visszatérhet az "olasz paddocba". A második jegyet az egyik barátnőjének ajánlotta fel, aki örömmel fogadta el az ajánlatot. Nem sértődtem meg, hogy nem engem választott, jövő hét hétvégén úgyis itthon terveztem maradni, és péntek este még a rendezvényre is el kell mennem.

Mikor végeztem a reggelivel, úgy döntöttem gyorsan letusolok, átöltözök valami laza öltözetbe, és sétálok egyet a birtokon. Egyébként sincsen délelőttre semmi tervem, és jól is fog esni egy kis friss levegő.

Felszaladtam a lépcsőkön az emeletre. Halkan benéztem Lorelly szobájába, hogy megkérdezem lenne-e kedve velem jönni, hátha ébren találom. Viszont a húgom még nagyban az igazak álmát aludta. Elmosolyodtam és becsuktam magam mögött az ajtaját.

                         •_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•

Teljesen a gondolataimba merülve sétáltam egész idő alatt. Fogalmam se volt mennyi idő telhetett el mióta elindultam. Úgy véltem már kint lehetek 4-5 órája. Ami valljuk be elég sok, de egy ilyen környezetben gyorsan telik az idő.