Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Luke Castellan👥

- Tőlem várod a segítséget? - vonta kétségbe a fiút Zeusz.

- Igen, és Hádésztól - bólintott a Castellan fiú.

- Ami tőlem telik megteszem, de Hádészt egyedül kell meggyőznöd - állt fel trónjáról Zeusz.

- Csinálj valamit Will - sírt Andromeda.

- Nem tudom mindkettőtök életét megmenteni - rázta meg fejét elkeseredetten a fiú.

- Mentsd meg a lányom életét Will - dőlt hárta Meda.

- Megjött a felmentő sereg - lépett Will mellé apja, Zeusz pedig egy távolabbi sarokból figyelte az eseményeket.

- Megdöbbentő, hogy önszántadból ide jöttél - lépett be a terembe Hádész.

- A lányomért, és annak anyáért bárhova elmennék.

- Nekem ahhoz mi közöm? - vonta fel szemöldökét Hádész.

- A lelkek a te birodalmadba jönnek - kezdett bele Luke. - Nem engedheted be Andromeda lelkét.

- Az adósom vagy Castellan - bökött a fiú mellkasára Hádész. - Ahogy Apollón és az apád is.

- Igyekezz vissza a táborba  - adott egy gyöngyöt Luke kezébe Perszephoné.

- Köszönöm - sóhajtott megkönnyebbülten Luke, majd el is tűnt Hádész birodalmából.

- Mindenki ki innen, te is Luke - kiáltott fel dühösen Will mikor apja és Hermész a munkájába kotnyeleskedett.

- Zeusz itt marad ahogy én is - lépett kedvese mellé Luke.

- Csak az egyikőtök maradhat - rázta fejét egy nimfa.

- Én maradok - jelentette ki Zeusz.

- Ügyes leszel Dromeda - csókolta homlokon a lányt Luke.

- Szeretlek Luke - mosolyodott el halványan Meda.

- Én is szeretlek napsugár - simított a lány arcára a Hermész sarj, majd Will arcát látva jobbnak látta távozni.

- Will a lányommal törődj - szűrődött ki Andromeda hangja.

- Törődöm vele, de nem hagylak téged sem veszni - hallatszott a felelet is.

- Bejöhetnek - kukkantott ki másfél órával később egy nimfa. - Andromeda nincs magánál, kimerítette a szülés. William szerint nemsokára magához tér.

- Kislány - súgta maga elé Luke, miután egy nimfa karjaiba adta az újszülött csecsemőt.

- Egy gyönyörű kislány, akárcsak az anya - lépett a fiú mellé Andromeda apja.

- Hogy is hívják az unokám? - lépett be nyomban Hermész is.

- Astreya Castellan - felelt Luke a karjaiban pihenő lányát figyelve.

- Astreya ami annyit jelent, hogy... - gondolkodott Apollón

- ...csillag - fejezte be Hermész.

- Miért ezt a nevet adtad neki Luke? - kérdezte kíváncsian Apollón.

- Andromeda miatt, a szemeiben mintha a csillagos eget látnám és Astreya ragyogása arra emlékeszt - figyelte csillogó szemekkel lányát Luke.

- Mikor lettél ennyire költői? - kérdezte halkan a magához térő Andromeda.

- Talán akkor mikor a költészet istenének lánya kegyeire pályáztam - lépett a lány mellé Luke.

- Tehát Ő Astreya? - vette át a kislányt Meda. - Olyan...

- gyönyörű - fejezte be az újdonsült anyuka mondatát testvére.

- Tökéletest akartam mondani, de végülis igazad van. A tökéletesben az is benne van, hogy gyönyörű - bólintott Andromeda.

- Hagyjuk pihenni a kis családot - terelte ki a bent állókat Will, s miután az ajtó bezáródott a pár Zeuszra pillantott.

- Már itt sem vagyok - lépett egyet hátra, majd egy villámlás kíséretében el is tűnt amit Astreya sírása követett.

- Hogy találná el apám egy repülő sarúja - forgatta szemeit Luke, majd igyekezett segíteni szerelmét a baba nyugtató akcióban.

- Luke - szólította meg a fiút Andromeda miközben a kiságyba tette Astreya-t.

- Igen? - kérdezte Luke.

- Te tudsz ezekről valamit? - mutatott a kicsi csuklóira Meda.

- Igen, ahogy ezekről is - simított Astreya bokájára Luke. - Zeusz jele, csak így tudta megmenteni Astreya életét.

- De ettől nem lett kötődése Zeuszhoz, igaz? - pillantott a villám alakú anyajegyekre Meda.

- Nem, Ő akkor is egy tökéletes Apollón és Hermész sarj - mosolygott a kiságyban alvó lányára Luke. - Az első, de nem az utolsó - tette hozzá, s mielőtt Andromeda felelhetet volna ajkaira hajolt.