Talasszofóbia

Menekülés a szigetről

I.

Jócskán lemenőben volt a nap már, mikor az orvos úgy ítélte meg, hogy ideje szétválasztani a kapitányt és az első tisztet. Finomkodva kivezette mindkettejük karjából a csövet és leragasztotta a szúrás helyét. Ez utóbbi dolog nem volt ínyére a szőke férfinak, hiszen egy ilyen apró sebhellyel nem sokat törődtek a hajón, azonban némi grimaszon kívül nem reagálta le a lány tettét.

Ami jobban felzaklatta, az a fűrész szerű gépezet, amit a lány ezek után előásott a műtéthez használatos szerszámok közül.
-Az mi? -követelt magyarázatot ezzel Wire és Leon figyelmét is felkeltve. Mikor a lány nem felelt, csak gondoskodott a gépezet megfelelő áramellátásáról, majd ellenőrizte a működését, a szőke hajú tiltakozva meredt rá. -Egyáltalán műtöttél már?! -Aina vállat vont.
-Igen, többnyire kutyákat, a tényen viszont nem változtat, hogy ez a legjobb lehetőségetek jelenleg -nem mintha ezzel valamelyest is megnyugtatta volna a kedélyeket, de erősen próbálkozott. -Nyugi, egyszer volt dolgom egy oroszlánnal is, valami idióta állatszelídítő „kis kedvence" volt. Be se fért a rendelőbe... -panaszolta, ahogy eszébe ötlöttek a képek arról a szerencsétlen behemótról, akit a klinikája udvarán kényszerült ellátni, révén, hogy nem kívánt újabb lyukat vájni a rendelő falába.
-Az ott egy ember! -csattant fel Killer öklével a falba csapva, ami kellemetlen mélyedést és repedéseket hagyott a kézfeje nyomán. Aina dühödten meredt rá. Nem elég, hogy a szakértelmét kérdőjelezik meg, a szigetlakók életét fenyegetik az ellátásért és még a rendelőjét is gallyra vágnák, ami sok, az sok volt, még neki is. Azonban a páciense mocorgott és fájó hörgést hallatott. Tudta, hogy nem várhatnak tovább és jobb, ha most cselekszenek, míg eszméletlen, mert így a fájdalom java részét talán megúszhatja. Mély lélegzetet vett és kínzó lassúsággal fújta ki azt.
-A nővérem -kezdte nyugodt hangon, és azonnal visszanyelte a kikívánkozó gyászt a torkán -rendes orvos volt. Sokszor kellett segítenem neki, ezért van gyakorlatom emberekkel, ha nem is konkrétan ilyen helyzetekre kiélezve. Nézd... -érintette meg a fickó kézfejét, amely a kapitánya vállán pihent. Killer visszanyelte a késztetést, hogy ellökje magától. -Eddig sikerült életben tartanunk a tudásommal, vagy nem? -a férfi hezitált, végül bólintott. -Ha most nem állok neki menteni a menthetőt, akkor cseszhetjük ezt a részt is -simította meg a csonk fölötti közel másfél centiméteres vastagságú részt -és minél több van meg a felkarból, annál egyszerűbb protézist csatolni hozzá -mikor nem kapott megfelelő választ, még hozzátette: -Nem vagyok ember orvos, de tudom mit csinálok!
-Nem bízom benned! -vetett ellen Killer, mikor a lány megint a fűrészért nyúlt. Lefektette a szerkezetet Kid felsőtestére és hozzá akart kezdeni a csonkra aggatott pólya kibontásához.
-Akkor bízz abban, hogy akármilyen szar is az élet néha napján, nem akarok meghalni! -határozta el magát és őszinteségtől ragyogón szemekkel nézett a kék-fehér maszk azon részére, ahol a férfi szemét sejtette. Killer bólintott, de Leon felvont szemöldökkel kissé elbizonytalanodva kérdezte meg:
-Mit teszünk? -Aina vállat vont és a vitrinhez ment, ahonnan sötét színű folyadékkal teli áttetsző üveget varázsolt elő.
-Iszunk, mert ehhez stabil kéz kell! -szegezte le és jól ráhúzott az üvegre, majd körbe adta. Wire fintorgott egyet, hogy kifejezze nemtetszését. -Tudom, nem kérek megjegyzést! -csattant fel a lány, aztán mikor látta, hogy Leonon kívül az uraknak nem igen akaródzott inniuk utána, már csak egy kérdése maradt: -Whisky vagy szaké? Esetleg keverjük? -mikor nem érkezett válasz, szívószálat keresett egy fiókban. Hogy elüsse az időt, mesélni kezdett. -Egyszer egy utazótól volt szerencsém bíborgyümis szakét venni. Tudjátok, gondoltam különleges, talán finom is, de valami okádék íze volt. Csak vodkával keverve bírtam ledönteni, az legalább elvette az ízét -és az említett italt, a vodkát is előhalászta a másik kettő mellé, majd poharat és szívószálat nyomott Killer kezébe. -Ha belegondolok, hogy félhavi bérembe került az a nyamvadt üveg lötty... -sopánkodott, miközben nagyot kortyolt a többi italból is.
-Mindig iszol munka közben? -hangzott fel Killerből a rosszindulat kérdés formájában. A lányt nem igazán zavarta, neki most az kellett, hogy ne remegjen a keze, hát mit volt, mit tenni? Megindokolta, csakhogy megnyugodjon a maszkos.
-Csak, ha az a megtiszteltetés ér, hogy jövőbeli kalózkirályokat kell összefércelnem, minden bizonnyal ingyért, ráadásul érezhetően lengő pallossal a fejem fölött -Leon az elmés válasz hallatán felvihogott és Wire szája sarka is felfelé görbült. Melegük volt az italtól, de különösebben nem érezték meg a hatását. -A te kezed nem remegne tőle? Mit is mondtál? Hogy is hívnak? -faggatta a szőkét, de Killer egyszerűen lerázta.
-Nem mondtam -bár tekintve a lány eddigi megnyilvánulásait, lehet jobban járt volna, ha egyenes úton válaszol, na de, késő bánat, ebgondolat.
-Ez esetben: Szöszi, bár elmennél te Conan, a barbárnak is ilyen testalkattal... -mielőtt felbosszantotta volna a férfit, gyorsan hozzátette: -Nem sértés volt, vagy te talán nem olvastad azt a könyvet? Izgalmas, fogadok, értelmesebb időtöltést nyújt, mint látens kincseket keresni.
-A One piece létezik! -sziszegte a férfi és ha az arca nem is látszott, az elszántság és a vak hit kihallatszott a hangjából. -Newgate maga mondta el az utolsó szavaival -erősködött. A lány lesütötte a tekintetét. Nem ő akart lenni a rossz hír hozója, de volt már része hasonlóban, mikor az anyja szerető családot, jobb életet és kalandokat ígért neki a halálos ágyán. A különbség az, hogy ha még fiatal is volt, már nem volt gyerek, nem hitt az efféle csodákban.
-A haldoklók sok mindent mondanak... -kezdte elkeseredetten. -Vannak, akik a családtagjaikat látják, pedig ott sincsenek, csak annyira vágynak utánuk, hogy az agyuk ezzel kegyelmez meg nekik a végső perceikben -ezen a ponton érezte, ahogy feszültté válik a légkör a rendelőben. -Pusztán arra céloztam, hogy talán ő is...
-Amíg a kapitány meg akarja találni azt a kincset, addig nem a mi tisztünk megkérdőjelezni a létezését! -szegezte le a szőke férfi és ezzel részben elismerést csalt ki a lányból, az mégis leplezte egy nemtörődöm mosollyal. Titkon élvezte, hogy akármit megtehet, mert amíg szükségük van a szaktudására, addig nem tehetnek vele semmit, bár a sulykot így sem akarta elvetni, inkább csak örült, hogy végre szabadon kimondhatja a véleményét bármiről, ami csak szóba kerül.
-Ezesetben szerencsésnek tekinthetem magam, amiért nem kell vakon követnem egy ábrándot.
-De lényegében te is csak ezt teszed, nem? -vágott vissza a maszkos. Aina a homlokát ráncolta. -Itt élsz egy ilyen helyen és fogadok, azért iszol ennyit, hogy vakon tudd követni a rendfenntartás és a békés élet korrupt ábrándját -nem akarta kimutatni, hogy a férfi az elevenébe talált a szavaival, ezért az italtól mámorosan felnevetett.
-Ugyanakkor fenn áll a lehetősége, hogy csak szimplán jól érzem magam félilluminált állapotban -jegyezte meg pimaszul, majd letette az üveget és újfent alaposan bemosakodott. -Nyilván nem kell az érzést magyaráznom egy ilyen kiváló kalóznak, mint te, Conan... -tette hozzá és szinte látta a lelki szemei előtt a mérgelődést a férfi arcán. Miután kesztyűbe bújtatta a kezeit büszkén tolta őket a férfi orra elé. -Látod ezt? Remegés letudva, úgyhogy kezdhetjük! -azzal óvatosan kicsomagolta a pólyát. A vérzés teljesen elállt már jóideje és így a vöröslő, lecsupaszított húson tisztán kivehetővé vált minden, amire a lánynak csak szüksége volt a műtéthez. Még egyszer ellenőrzött minden szerkezetet, a férfi pulzusát, légzését és összeegyeztette a monitoron látottakkal. Mikor mindent rendben talált, vödröt igazított az ágy mellé, a csonk alatti részhez.
-Mindig egyedül dolgozol? -kíváncsiskodott Leon, hogy valamelyest enyhítsen az aggodalmán. A lány egy utcai hentes nyugalmával állt hozzá az esethez és ez több volt, mint felkavaró.
-Az alkalmazottam nem fog idejönni... -vallotta be a lány. -Tudod, ez a város nem segít aljas kalózoknak. Inkább meghalnának, mint nyilván tapasztalhattátok.
-És te ennyire félsz a haláltól? -érkezett megint csak a rosszindulatú megjegyzés Killertől.
-Nem is éltem még igazán, akkor mégis honnan tudnám? -pedzegette a lány elmélázva. Komolyan nem tudta a választ erre a kérdésre, úgyhogy végül más módon közelítette meg a dolgot. -A nem akarás és a félelem nem mindig jár ám kéz a kézben... Csak úgy érzem, még tehetnék valamit... Tennem kellene valamit... Akármit, ami ennél... -megemelte Kid csonkját, hogy a seb a plafon felé nézzen, majd a szőkéhez fordult, aki mellette állt oldalvást. -Tartsd egy pillanatra! -kérte és csak miután a férfi teljesítette a kérését, akkor folytatta. -Nem is tudom, több. Azt sem tudom, mit keresek még itt egyáltalán... Na és te?- pedzegette, ahogy alaposan megvizsgálta sebet. A csont egy része túllógott a húson, ferde volt és éles. Abból mindenképpen le kellett metszenie, ez világos volt számára, de tovább vizsgálódott. -A kalózélettel mi elöl menekülsz? Talán a kisfiú elől, akit bántott az apukája? Az elől, aki sosem tudta megvédeni magát? -Killer szándékosan kikerülte a válaszadás lehetőségét és Aina sem vágyott rá, hogy sértegesse, viszont egyre inkább frusztrálta a kíváncsiság afelől is, miért hord maszkot a férfi. -Tudod, az aggodalmad egészen olyan, mintha barátok lennétek, nem csak kapitány és beosztottja -nyilvánította ki az észrevételét. Abból ítélve, ahogy a szőke teste megfeszült egy pillanatra, nagyon is jól beletenyerelt az igazságba. Ettől viszont olyasfajta düh fogta el, amit sokkal inkább önmagával szemben érzett. Ő nem beszélte le a nővérét, mikor az a kalóz segítséget kért tőle, bele sem gondolt, hogy utána majd elrabolják mellőle, de meg kellett volna próbálnia eltántorítani, csak akkor egyetlen egyszer attól, hogy segítsen. Ezt a tehetetlen dühöt pedig az ital miatt Killerre zúdította meggondolatlanul. -Egyáltalán megpróbáltad lebeszélni? -vonta kérdőre szigorral és megvetéssel a hangjában. Killer néma maradt. -Megbirkózol a tudattal, ha nem éli túl, mert nem tetted? -folytatta az orvos vádlón, mintha amúgy a kalóz nem érezte volna ugyanezt legbelül. Ő is erőltethette volna jobban, hogy maradjanak. Előhozakodhatott volna több indokkal, ami miatt még korai lenne összetalálkozni egy Yonkoval, de képtelen volt.
-Csak tedd a dolgod, amíg türelmes vagyok veled! -sziszegte, mire a lány idegesen felkacagott.
-Most fenyegetsz? -Killer érezte, hogy az ital beszél a lányból, nem akart rá reagálni, de az valamiért mintha kényszert érzett volna rá, hogy kockáztassa az életét. -Tudod mit? Talán csak a pia, de állok elébe! -elvette a pisztolyt a férfi övéről és a kezébe nyomta, amit saját maga ellen irányított elszántan. -Gyerünk, húzd meg a ravaszt és aztán nézd ahogy elpatkol! Rajta! -parancsolta kissé beteges mosollyal. Killer felhorkanva rázta le az orvos kezeit a sajátjáról és visszaillesztette a fegyvert a helyére.
-Csak lásd el! -adta parancsba mély, dörmögő hangon.
-Hát hogyne, főnök... -mormogta az orra alatt Aina, majd egy hosszabb fémes sebészolló nyelét adta a férfi kezébe. Az olló hegye a sebesült karizmánál helyezkedett el rálátást biztosítva az alatta futó rétegre. -Ezt tartsd stabilan, egy mozdulatot se!- parancsolta meg és a férfi remegés nélkül, tökéletesen tartotta az eszközt a helyén. A doktor meg is jegyezte, mert még az asszisztense sem volt képes ennyire precízen tartani a szerszámot az esetek többségében. -Jól csinálod eddig... -ismerte el, majd szakszerűen tovább magyarázott, ahogy a különböző műszerekkel ellenőrzéseket végzett és csupa olyan dolgot, amit a gyakorlatlan szem nem igazán tudott beazonosítani. -A finom motorika miatt fontos, hogy mentsünk minden ideget, amit csak lehet... A keze tele van karcolásokkal, érdes, de nem hinném, hogy a kötelektől és inkább lőfegyveres típusnak tűnik, szóval a kardokat is kizárhatjuk... -pedzegette, hogy ezzel is nyugtassa saját magát a precízebb munkavégzés érdekében. -Egy barátom keze is ilyen volt, imádott bütykölni. Mindig hasznos, vagy jópofa dolgokat készített fémekből, meg ami csak a keze ügyébe akadt -merengett el egy pillanatra megállítva a kezeit. Matatott még egy keveset, majd óvatosan átvette a csipeszt és hümmögve helyezte át egy távolabbi pontra, majd visszaadta a szőkének. -Ő is ilyen, igaz? Bár gondolom a hasznos része dominál a találmányai esetében -pedzegette. A maszkos először némán állt a hallottak előtt. A gyors és majdnem pontos elemzés hideg zuhanyként érte, azonban nem akarta kimutatni a meglepettségét, nem úgy a csapattársai, akik elkerekedett szemmel bámulták az eseményeket.
-Ennyiből meg tudtad állapítani? -vetette fel szárazon. A lány letette a műszereket, majd megvonta a vállát, miközben egy újabb eszközt, egy másik olló szerű valamit keresett elő.
-Félig tippeltem- ismerte be, ahogy előkészítette az eszközt. -Egy kézzel nehéz, ha pedig a protézis túl egyszerű, sosem lesz képes ezekre a dolgokra újra -magyarázta miközben a kilógó csontrésszel bíbelődött. A gépezet meglepő könnyedséggel nyesett le darabokat a felkarcsontból. - Persze, mindig kereshet másik hobbit, de ragaszkodó típusnak látszik ez a ti kapitányotok.
-Furcsa egy alak vagy te, Doki... -vonta le a következtetést a maszkos. Aina sejtelmesen elmosolyodott.
-Talán ivás közben nem érzem szükségét, hogy a „a rendfenntartás és a békés élet korrupt ábrándját" kövessem vakon... -kacagta. -Na meg, kihasználom, hogy ezúttal válaszolnak az ügyfeleim, ha magát a társalgást nem is kimondottan élvezem -vallotta be elégedetten vigyorogva. A keze ezúttal egy pillanatra sem állt meg.