Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

88. Betegség

Mai nap - 5/?: azért nem írok ide számot, mert utálok beteg lenni és nem vagyok jól, viszont imádtam, hogy Casso itt volt. :)
******************************************
Február 6. (szerda)
Szerintem Casso lebeszélte a barátnőimmel a beosztást, ugyanis tegnap Saci jött át hozzám Lilivel, ma pedig Enikő (azért külön, mert így értek rá).
- Levágtad a hajad? - lepődtem meg, ahogy Enikő belépett a szobámba, az eddigi lapockáig érő, világosbarna haja helyett vállig érővel.
- Igen, már zavart.
- Tök jól áll - dicsértem meg mosolyogva.
- Köszi - huppant le a fotelomba - Hogy vagy egyébként?
- Szeretnék menni holnap suliba, de a lázmérőm közölte velem, hogy nem fogok tudni sajnos. Szóval jelenleg leamortizáltan.
- Ne amortizálódj, az égvilágon semmiről nem maradsz le. Csenge úgy sincs ugyanúgy a suliban, mint te, nem tudnátok próbálni.
- Jó, ez mondjuk igaz - láttam be.
- Festményedből meg van egy csomó, amit kiállíthatsz, de akár jövő héten is tudsz csinálni, vagy amíg itthon vagy. Oké, a farsangról lemaradsz, de már vagy tizenöt farsangon voltál, nem maradsz le semmiről.
- Jó, jó - adtam igazat újból.
- Egyébként kiderült a tablófotózás időpontja, február tizennyolcadikán lesz. Van egy olyan megérzésem, hogy a fél évfolyam tizenhetedikén fog hajat mosni - gondolt bele Enikő, mire felnevettem.
- Valószínűleg - nevettem - Mesélj még, mik történtek ma?
- Nem sok minden, tényleg. Egy csomó hiányzónk volt, te, Csenge, Betti, a Lesnyákok, Marcsi... tényleg, kérdezni akartam, Cassoval mi van?
- Elutazott a régi vízilabdás csapatával. Most lenne tizenkét éves a csapat, összefutnak egy hétre Pécsen egy másik jó értelemben rivális csapattal, nosztalgiából, játszanak majd, meg ilyenek - meséltem.
- Na, az tök jó. Ricsi is mondta, hogy Casso elutazott, de nem értettem, most már igen. Tegnap ment el?
- Ma reggel, tegnap estefelé köszöntem el tőle.
- És mikor jön haza?
- Tizenharmadikán délután. A Valentin-nap be van biztosítva - vigyorogtam.
- Jaja. Meg amúgy azt tudod, hogy jövő pénteken nem lesz suli, ugye? - kérdezte.
- Nem, nem tudtam, hogyhogy?
- Valami továbbképzés lesz a tanároknak.
- Értem - bólogattam - Azért ez jó hír.
- Határozottan - értett egyet Enikő.
Enikő csak egy kis ideig tudott maradni, úgyhogy miután elköszöntünk, gondoltam, lemegyek a konyhába és eszek valamit.
Apa dolgozott az irodában, Anya magánórát tartott (nem itthon), Csepi pedig bölcsiben volt, úgyhogy ekkor épp egyedül voltam otthon, egészen addig, amíg csengettek.
Kinyitottam az ajtót.
- Szia - mosolyodtam el meglepve, ahogy megláttam Jakabot.
- Szia - köszönt vissza kedvesen - Noémi mondta, hogy nem vagy jól, illetve a kiállítást...
- Beszéltek Noémivel? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, mondjatjuk - vallotta be Jakab, mire elvigyorodtam.
- Várjunk, gyere csak be, ha nem sietsz - álltam félre.
Jakab bejött a házba, én becsuktam az ajtót, majd megkínáltam egy kis kávéval a konyhában.
Jakab egyébként elmondta, hogy alapból azért jött, mert úgy is erre járt, tudta, hogy itthon vagyok és érdeklődni akart a helyzetemről, ami tök kedvesen jött ki, mert az is volt.
Persze az érdeklődés után továbbhaladtunk arra is, hogy én is érdeklődöm, meg mindenről érdeklődünk, legyen az egyetem, tervek, pályaválasztás, Noémi, főzés, posztimpresszionista művészet, vagy mondjuk...
- És, Vele mi a helyzet? - érdeklődött, le se kell írnom, hogy kiről, mire akaratlanul is elmosolyodtam - Gondolom, jópár dolog történhetett, amióta legutóbb meséltél. Az utolsó információm, hogy márciusban kibékültetek és elutaztatok a születésnapja miatt.
Hát, azóta tényleg történt pár dolog.
- Összeköltözünk nyáron - meséltem mosolyogva.
Jakab ezen meglepődött, de gratulált, meg még beszéltünk róla egy kicsit, én viszont utána témát váltottam.
- De mesélj már te is, most akkor mi van veletek Noémivel? - kérdezgettem vigyorogva, mire elmosolyodott - Nekem pedig az az utolsó információm, hogy egyszer hazavitted kocsival és bekövettétek egymást. Ez decemberben volt, majdnem két hónapja.
- Egy kis ideig nem beszéltünk, de aztán volt Noéminek a születésnapja, felköszöntöttem, és azóta beszélünk.
Erre mégjobban elvigyorodtam, a betegségem alatt minden kis hír belelkesített, nem hogy ez. :)
- És fogtok találkozni valamikor? - érdeklődtem.
- Pénteken.
Vááá! :D
- Egyébként mivel benne van a pakliban, hogy egy egyetemre fogunk járni... - tűrtem egy hajtincsemet a fülem mögé, amikor Jakab elindult, én pedig kikísértem a kapuig - Tudsz jó közeli kávézót, nem? - kérdeztem jókedvűen, mire elnevette magát.
- Többet is. Majd feltétlenül beavatlak.
- Köszönöm - vigyorogtam.
- És egyébként sok sikert a péntekhez - tette hozzá.
Ahogy ezt mondta, és újra megköszöntem, szerintem ugyanazt akartuk megkérdezni, mert magaslabda lenne, csak azt vártuk, hogy a másik tegye meg, de végül én voltam a gyorsabb.
- Ráérsz esetleg aznap?
Megígérte, hogy megnéz. :)
- Remélem amúgy, hozza a vöröske barátnődet is, hogy vele foglakozzon - jegyezte meg Casso, akivel estefele telefonáltunk, mire felnevettem.
- Noémi is ott lesz, ne aggódj. A művésztársaim - mosolyogtam.
- Jézus, Szöszi, ez úgy hangzik, mint ha valami szektában lennél.
- Még dolgozom rajta, hogy behálózzalak téged is - vigyorogtam - Na jó, de inkább mesélj valamit te. Hogy érzed magad?
- Jól, kábé tíz perce derült ki, hogy a pécsi csapatból egy csávó időközben random víziszonyos lett, ami jó, mert amúgy európai ötödikek voltak a csapattal, szóval oké - mesélte röhögve.
- Víziszonyos vízilabdás, annyira nem hangzik jó párosításnak - nevettem el magam értetlenül.
- Tuti nem volt az anno, vagy tíz éven át csinálta.
- És ezt fejtitek meg?
- Azért annyira nem erőlködünk, úgy se bírtuk nagyon.
- Szerintem történhetett vele valami traumatikus dolog - mondtam gondolkodva.
- Amúgy jöhet a plot twist?
- Jöhet.
- Kismarosy. Zsombika öccse - mondta szórakozottan.
- Mi? - nevettem fel hitetlenül - De hogy került Pécsre?
- Nálunk volt alapból, csak kolis lett ott.
- Abban a családban mindenki kolis?
- Nem akarok nagy összeesküvés-elméleteket gyártani, de szerintem ugyanaz a koli.
- Jó, lehet. Szóval Zsombi öccse. Ez azért nekem is trauma lenne - gondoltam bele, mire őszintén felnevetett - Még ha nem is kapcsolódik a vízhez. Lehet, hogy Zsombit valaki vízbe fojtotta - gondoltam tovább.
- Simán.
Ezt megbeszéltük. :)

Mai nap - 5/?: egyébként a betegségen kívül szerettem.
**************************************
Már vagy percek óta fogom a fejem, ugyanis amióta behoztam a történetbe Csenge és Leni fellépését, egy alkalommal nem figyeltem oda, összekevertem valamit és végig elrontottam ugyanazt a nevet.
Szóval, az énektanárnővel próbálnak, nyilván, aki Meggyesi, nem Madaras, a volt ofő, te jó ég. 😂
Konkrétan részek óta Madarast írok Meggyesi helyett.

Már kijavítottam, remélem minden helyen, és bocsi utólag. 😅