Ne érints [BEFEJEZETT]

28

~5 évvel később~

Két évvel az a karácsony után Jungkook megkérte a kezem, és külföldön házasodtunk össze, ugyanis nálunk ez sajnos nem lehetséges. Egy gyönyörű tengerpartos részen volt a nászutunk, ahol megannyi felejthetetlen estét töltöttünk egymásba fonódva. És most, 3 évre az esküvőnkre rá...

-Apu! Yoora nem engedi el a pacit, és az az enyém! -kiabált Soo, a nagyobbik fiúnk.

-Soo hadd játsszon egy picit a paciddal a húgod, aztán visszakapod. Apa mit szólna, ha látná, hogy ezért sírsz? -guggoltam le elé, és pufi pofijáról kezdtem letörölni a könnyeit -A hugi pici még, mutass neki példát jó? Legyél jó bátyja. -bólogatott, és a nagy szemekkel néző Yoora-hoz lépkedett. Lányom csöndesen nézte bátyját, aki leült vele szembe, és egy babát fogva kezdett vele játszani. Elmosolyodtam rajtuk, és kicsit be is könnyesedett a szemem, ám ekkor a bejárati ajtó nyitódott. Odakaptam fejem, és a mosolygós Kook-ot láttam meg.

Semmit nem változott az évek alatt, talán még izmosabb lett mint volt. Ugyanolyan jóképű, és féltő mint évekkel ezelőtt. Mai napig óv engem, és most már a kicsiket is, kiket egy évvel ezelőtt fogadtunk örökbe. Ők egy testvér pár, mi pedig képtelenek lettünk volna szétszakítani őket. Próbálunk nagyszerű szülők lenni, és nem elkövetni azokat a hibákat, amiket a mi szüleink vétettek.

-Szia szépség. -kúszott keze derekamra, a másikkal pedig arcomra simított. Lehunyva szemem élveztem cirógatását, majd ajkaimra hajolt. Lágy csókot nyomott száraz ajkaimra, én pedig boldogan viszonoztam. Végül elvált tőlem, és a szőnyegről bámuló picikre nézett -Itt van apa! -kiáltott halkabban, nehogy megijessze őket, és mosolyogva várta meg, míg Soo a lábához fut, és végre felkaphatja. Megpörgette fiát, és cuppanós puszit adott arcára, majd kezében tartva sétált oda lányához, és öt is felvette -Hogy van apa hercegnője? -gügyögött neki, és az ő arcára is cuppanóst adott. Felém fordult, és pedig meghatódva néztem rájuk. Ahogy a két kicsit kezeiben tartja, és ahogy közelebb jön hozzám, és megcsókol. Átveszem Soo-t a kezéből, és én is hozzábújok. Azt hiszem boldogabb nem is lehetnék.

Tökéletes életem lett, és tökéletes családom, akikért bármit megadnék. Ezt pedig mind Jeon Jungkook-nak köszönhetem. Ha ő az nap nem bunkózik velem, lehet soha nem állok szóba vele, és soha nem megyek bele a kis játékába. Megmutatta, hogy nem mindenki akar bántani, és, hogy őszintén is lehet szeretni, mindezért csupán egy kis bizalmat kért cserébe, később pedig a szerelmem. Azt hiszem már az elejétől fogva szerettem, csak magamnak sem akartam bevallani. Most már tudom, hogy létezik igazi lelkitárs, akit a sors csak nekünk szánt, én pedig megtaláltam az enyém. Szeretlek Jeon Jungkook.

Emlékszel Kook, mikor először azt kértem, hogy ne érints, aztán azt, hogy érints? Most pedig arra kérlek, hogy érj hozzám és soha ne engedj el.

Vége

Ide is elérkeztünk.. Nem is tudom mit  tudnék mondani, de majd összeszedem a gondolataim, és írok ide még egy pár érdekességet, és főként köszönetet nektek.

Holnap érkezik ez a rövidke befejezés, kérlek tegyetek fel kérdéseket, akár a történet írásával, akár a szereplőkkel kapcsolatban, vagy akár megfigyeléseket/ kritikákat is, én pedig megválaszolom őket holnap.

Lehet lesz majd egy szavazás a kövi történettel kapcsolatban, de nem biztos. Ha lesz, akkor ehhez a történethez fogom rakni, így biztos értesültök róla.

Kérlek várjátok a következő írásom is mindig ilyen lelkesen, hisz ha ti nem vagytok, lehet nem is fejezem ezt be.

Köszönöm, hogy velem tartottál, köszönöm hogy elolvastad!