Ne érints [BEFEJEZETT]

15

Reggel az ébresztő idegesítő zajrá keltem. Alattam egy fekete tincses fiú nyöszörgött. Kibontakoztam karjaiból, és nekiálltam öltözni. Nekem reggel lesz egy 3 órás előadásom, aztán szabad vagyok.

-Kook, kelj. Így el fogok késni, pedig azt hittem hogy szívesen elkísérnél. De ha nem, akkor nem. Semmi baj. -mondtam szomorúan, aminek meg is lett a hatása. Jungkook kómás, elaludt fejjel ült fel az ágyban.

-Persze, hogy elkísérlek! -felpattant, és szaggatott léptekkel a táskájához igyekezett. Azt sem tudta, hogy hol van, de öltözni kezdett.

-Kook a pulcsid fordítva van. -kacagtam- Gyere, segítek. -húztam magamhoz kezénél fogva, majd lehámoztam róla az anyagot, kifordítottam, és visszaadtam rá.

-Köszönöm. -nyammogta. Hát igen... Korán van az a fél 6.

Miután teljesen rendbe szedtem magam, felvettem cipőm, és meleg kabátom. Megvártam, míg a mellettem álló is megteszi, majd kilépve zártam be magunk mögött az ajtót.
Jungkook egy nagy öleléssel búcsúzott tőlem, és lelkemre kötötte, hogy ha végzek, akkor várjam meg, mert eljön értem. Mosolyogva bólogattam, és az órámra siettem.

-Tehát amint tudjátok, jövő héttől elkezdődnek a gyakorlatok. Kérek mindenkit, hogy az eddig átvett anyagokat nézze át, és tisztességesen készüljön fel. Köszönöm a figyelmet. -fejezi be mondandóját a professzor, én pedig felállva kinyujtóztatom végtagjaim. Nem kellemes 3 órát egy helyben ülni. Felveszem kabátom, amit időközben levettem a meleg miatt, és táskám is vállamra kapom. Szemeim mégegyszer végig vezetem a sorokon, de Taehyung-ot sajnos nem látom.

Vajon ennyire haragszik rám is, vagy csak valami közbejött?

Kilépek a hűvös őszbe, és egy bizonyos fekete kocsit, és a hozzátartozó feketét kezdem keresni. Nem kell sokat nézelődjek, ugyanis Kook vadul integet a túl oldalról. Sietve lépkedek hozzá, és ugrok nyakába.

-Szia Chim, hiányoztam? -hallom kacér hangját. Szorosan tart karjaiban, és fejét enyémre hajtja.

-Szia, nem csak az ölelésed. -nevetek -Viccelek, persze, hogy hiányoztál.

-Pedig már majdnem megsértődtem. Képzeld, a srácok már a múltkori kávézóban várnak. Azt mondták tetszett nekik, úgyhogy megint ott vannak.

-Oh, okés. Siessünk akkor. -elengedem, és beszállok a kocsiba. Kook is bepattan mellém, majd beindítva a kocsit, a kávézó felé fordul.

Pár perc után megáll az autó, és kikötve magam szállok ki. Megvárom sofőröm, míg mellém ér, és együtt lépünk be a kis épületbe. Egy köszönés után a baráti körünket pásztázom, és hamar meg is találom a múltkori asztalnál.

-Jimin, Jungkook! Na végre! -kiált fel Hoseok nevetve, mellette pedig Taehyung fejeli le az asztalt a nagy röhögésbe. Jin piros arccal, míg Nam arcát fogva kacag. Yoongi pedig békésen issza az italát.

-Sziasztok, mi ez a jó kedv? -vetem le kabátom, és ülök le. Jungkook is így tesz, ám neki velem szemben volt már csak helye.

-Kép-képzeljétek! Suga megsiratott egy kislányt a boltba! -vonyít Hobi, és elszalad a mosdó irányába.

-Én nem értem ezen mi a vicces. Ült a kocsiban, és nézett. Erre elkezdtem hülye fejeket vágni, hogy röhögjön, mire sírva fakadt.

-Suga édesem, zombit játszottál, és elkezdted a nyakam harapdálni, miközben hörgő hangot adtál ki. Majd mikor elhaladtunk a gyerekét vígasztaló nő mellet, te megint elkezdtél hörögni! -neveti el megint magát Taehyung. Erre én is rá kezdek, mert el tudom képzelni, ahogy ezt megcsinálja, és közben azt hiszi vicces.