Ne érints [BEFEJEZETT]

12

Mikor be értünk a nappaliba, mindenki a kanapén ült. Valamiről halkan beszélgettek, de mikor beléptünk elhallgattak. Láttam hogy a kétszemélyes kis ülőkét meghagyták nekünk, így arra felé indultam meg. Jimin szorosan követett. Nem tudom mitől fél, itt egyedül nekem kellene tartanom a következményektől.
Leültünk, és a többieket néztük, hátha valaki elkezdi ezt a roppant feszült beszélgetést.

-Tehát mi a fasz volt ez? -morogta Yoongi- Csak hogy tudd, azért nem verlek szarrá, és áslak el valami szemétlerakó mellé, mert a többiek is itt vannak, és mert én törődök Jimin-nel. -mondata utolsó része betalált. Mérges pillantásokat küldtem felé, de nem szólaltam meg, még nem.

-Na, srácok nyugi. Próbáljuk meg nyugodtan megbeszélni a dolgokat. -szólt Namjoon. -Valaki mesélje el mi történt, mert mi eléggé lemaradtunk úgy... mindenről.

-Jimin-nek pánikrohama volt. -szólalt fel Taehyung- Jungkook miatt. -nevem gúnyosan ejtette ki, a többiek pedig döbbenten bámuktak rám. -Felhívott, hogy most mi legyen, aztán jöttem ahogy tudtam. Mikor kettesben maradtam Jimin-nel, akkor írtam nektek, hogy gyertek. Aztán összevesztünk itt lent, majd jöttetek ti.

-Jungkook miért bántottad Taehyung-ot? -teszi fel kérdését Jin, mire sóhajtok egyet.

-Nem bántottam oké? Csak elkaptam a nyakát, de esküszöm, hogy nem fojtogattam.

-Tényleg nem fojtogatott. -szólt halkan az említett.

-Tessék. Igen, túl lőttem a célon, és sajnálom. -pillantottam a barnára- Tényleg sajnálom Taehyung, de borzasztóan be dühödten a kéréseid miatt. És tudom srácok megígértem, hogy változok -néztem a többiekre- és sajnálom, hogy ezt most megszegtem.

-Rendben JK, semmi baj. Az is haladás, hogy nem bántottad fizikailag. -száll be Hoseok is. -De azt hiszem van amiről Jimin és még Taehyung sem tud, igaz? Lehet hogy most lenne a legjobb beavatni őket. -lemeredtem, és bámultam magam elé. Itt lenne az idő?

-Jungkook mi az? -kérdi halkan Jimin. Felé fordulok, és kezeimmel kezdek játszani.

-Düh kezelési problémáim voltak. Állandóan verekedtem, és ordibáltam. Aztán pár évvel ezelőtt elkaptak a rendőrök, amint egy random férfi orrát töröm be. Szerencsére a srácok elintézték, hogy ne tegyen feljelentést, és az óvadékot is letették. Azután megfogadtam hogy megváltozok, nem akartam többé agresszív ember lenni. Pszichológushoz jártam és 2 év után elengedett. Egészen mostanáig nem volt ilyen problémám. De láthatod, hogy vissza tudom fogni magam. Nem bántok senkit, csak kiabálok. És ígérem hogy ezentúl nem fog még csak ennyi sem történni. -néztem félve szemeibe. Arra számítottam, hogy félni fog tőlem, és azonnal távol akar maradni, de nem. Kezeimre simított, és mosolyogva mondta hogy 'rendben'.

-Hiszek neked Kook. És semmi baj. -cirógatott, pillanatunkat pedig egy torok köszörülés zavarta meg.

-És azt elmondanátok hogy mi váltotta ki ezt az egész cirkuszt? -kérdezte Jin, és elkényelmesedett a kanapén- Most már nagyon kíváncsi vagyok. -össze néztem Jimin-nel, akinek arca pírban úszott.

-H-hát az úgy volt.. -kezdte cincogva, de közbe vágtam.

-Túl messzire mentem.

-Oké, de meddig? Mit csináltál? -baszki Nam, miért nem volt elég a rövid, burkolt válaszom?

-Ahj baszki. -temettem arcom tenyereimbe- Megpróbáltam megcsókolni Jimin-t, ő pedig bepánikolt, aztán végül megtettem, mert csak így tudtam kizökkenteni.

-MIT CSINÁLTÁL? -kiáltott fel Taehyung -Mocskos, undorító szemét féreg!!! Csodálkozol, hogy rohama volt???!! -esett nekem, Yoongi pedig szorosan fogta, nehogy verekedésbe fulladjon ez az egész.