Rose csak nézte a távolodó alakokat a kikötõben. Mindenki ment valahová. Neki nem volt hova. Mindenkit elvesztett aki fontos volt neki, az anyját látni sem akarta.
Fel sem fogta mi történik, csak állt ott, és a végtelen vízhez fordult.
- Miért vetted el õt? - suttogta a hullámoknak amik elnyelték szerelmét és vele együtt ezernyi álmot. - Minden olyan tökéletes volt - érezte, hogy a könnyek újból megtöltik a szemét. Talán pont ezért történt mindez, gondolta keserūen. Mert minden túl tökéletes volt. Olyan mint még soha azelõtt. Az a pár nap... tudta, hogy so sem fogja elfelejteni azt a kevéske idõt Amit Jackkel tölthetett. Bármit megadott volna azért, hogy újra lássa, vagy halhassa a hangját.
Ingerülten dörzsölte meg az arcát. Erõsnek kell maradnia.
Egy utolsó pillantást vetett szerelme sírjára, a nyugodtan ringatózó óceánra, majd hátatfordított neki és lassú léptekkel elsétált.
Még õ sem tudta hova.
YOU ARE READING
A Hajó Örököse
FanfictionTitanic, az álmok hajója elsüllyedt. De attól még mert õ feladta és elsüllyedt milliónyi kérdést és kétséget hagyott maga után. Rose egyedül marad Jack elvesztése után, teljesen egyedül. Nap mint nap csak meg akar halni, de nem szegheti meg az ígére...
