Exem a mostoha bátyám?!

Prologus

Bőrömön egy halvány folt
Lelkemet melengeti a hold
Nincsen már te meg én
Hiányod késként szúr belém.

Azt,hogy, ő már többé nem volt nekem,felemésztett. Nem voltam neki elég és ez a gondolat rettenetesen fájt.
Ő volt a nagy betűs szerelem,szerettük egymást,de egyiknap a szüleivel vissza utazott szülő városában egyenesen New York-ba, 1 hónapra rá kiutaztam hozzá,hogy meg lepjem, de ott olyan látvány fogadott amit már én sem tudtam elnézni. Nekem ő volt az első, de neki előttem is volt már számtalan lány a bakancs listáján amit ki pipálhatott.

Végre ide értem és újra láthatom, nem szóltam neki,meglepetést akartam.
Nem foglalkozva semmivel az ajtóig rohantam majd csengetés nélkül be mentem. Az ajtóban már kővé dermedtek a lábaim és a boldog mosolyból sírás lett a vége,nappaliba állt a barátom és a volt csaja,épp valamin hevesen vitatkoztak mire a lány hirtelen megfogta és lehúzta a pulcsijától fogva az én pasim(!) majd megcsókolta,már épp mentem volna feléjük, hogy jól megtépjem amiért azt gondolja, hogy ezt megteheti,egészen addig amíg azt hittem,hogy az én barátom nem fogja vissza csókolni aztán a saját szememmel láttam ahogy felkapva a volt nőjét az ölébe, hevesen viszonozta a csókját.

Így változtak a szerepek,ők voltak"A páros" csupa nagy betűvel,amíg én az "ex "voltam akinek itt semmi keresnivalója.

2 év kellett,hogy túl lépjek rajta, a két év alatt egyik nap sem szűnt meg a fájdalmam,nem volt olyan nap, hogy felkelve ne fájna vagy ne peregne le a szemeim előtt ahogy úgy csókolta őt mint ahogy engem szokott,fájt,mert azt hittem,hogy szeret,én soha nem tudtam volna ezt megtenni vele,elég volt nekem ő.

Hát,így fejeződött be a történetünk,de persze miután le léptem volna még, fogtam egy vázát és hozzájuk dobtam remélve, hogy valamelyiket jól fejbe találom és soha nem kell fel,jobb lett volna,ha egy ütésre két legyet csapok le,de már a végeredményt nem láttam, mert ahogy rajtuk csattant egyet a váza a hülye könnyeimmel ki rohantam az ajtón és helyettük is úgy éreztem mindjárt elájulok. Őt még láttam ahogy utánam szalad a taxi ablaka mögött,az volt az utolsó alkalom,hogy láttam.

Soha nem adtam esélyt neki, hogy megmagyaráza,mert egyszerűen nem volt mit,nem tudtam benne újra megbízni nem akartam második esélyt adni neki,mert míg én mindennap itthon sírva feküdtem és sírva keltem a hiánya miatt addig ő mit csinál? Megcsalt.

Nem hittem,hogy újból találkozunk,de aztán azt történt,hogy...