Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

63. Életem

"And all along I believed, I would find you
Time has brought your heart to me, I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more..."

- Nem hinném, hogy tudok újat mondani... - szólalt meg Casso halkan elnevetve magát - De túl cuki vagy ahhoz, hogy ne mondjam ki. Az egész rohadt világon téged szeretlek a legeslegjobban, Szöszi - sóhajtotta el magát mosolyogva, mire én is elmosolyodtam újból - Vagy inkább te vagy nekem az egész rohadt világ, döntsd el te.
- Nekem mindkettő megfelel - mosolyogtam - És mondjuk megelőztél a kimondással, és én se tudok sok újat mondani, de szeretném, ha tudnád, hogy el sem tudom mondani, mennyire szeretlek, és hogy az életem része vagy. Vagy csak te vagy az életem, döntsd el te.
- Mindkettő megfelel - válaszolt az enyémhez hasonlóan, mire halkan elnevettem magam, és könnyektől csillogó szemekkel szorosan hozzábújtam.
Egyszerűen csak imádom az életem. <3
Amikor vége lett a zenének, és a csillár fényei elkezdtek lassan visszakapcsolódni, Casso az utolsó hangra megforgatott, majd egy halvány mosollyal az arcán gyengéden fogva az egyik kézfejemet, egy kézcsók után hátralépett egyet.
- Köszönöm a táncot, Kisasszony - mosolygott, mire ösztönből megigazítottam a hajam.
- Én köszönöm - választottam, majd ahogy lement a színpadról, vigyorogva néztem utána, a boldogságtól a tenyerembe temetve az arcom, forogtam egy kisebbet és egy szerelmes sóhajtás kíséretében kész lettem volna megkeresni a lányokat, amikor az egyik stábtag elkapott, hogy maradjak ott, ahol vagyok, mert a többi osztálytársnőmet is ideküldik és készülnek a keringős csoport- illetve osztályképek.
Szóval nekünk, lányoknak készült közös fehér-ruhás képünk, majd a fiúknak elegáns-frakkos, végezetül osztálykép is, és még pár, kívánságra.
Amint ezekkel megvoltunk, a szalagavatói műsorukat lezárva az igazgatónő mondott még pár szót, megköszönte a részvételt, a nézők figyelmét stb., és ezennel a szalagavatónk, mint műsor, véget ért.
- Köszönöm, hogy itt voltatok - öleltem át a nagyszüleimet, majd a családtagjaimat, akik lassan már készültek elindulni.
Miután elbúcsúztam a rokonaimtól, megkerestem Mártit.
- Köszi, hogy eljöttél - köszöntem meg neki.
- Alap, én köszi, hogy meghívtál. Ajj, annyira szép vagy, Lencsiii, hogy csinálod? - dicsért meg mosolyogva, mire széttárva a karjaimat, elnevettem magam.
Amikor a vendégek nagy része már elindult, a mai napon sokadszorra átöltöztünk, ezúttal a csini, afterezős ruhánkba, gondosan elrakva a báliruhákat, és összeszedve a cuccainkat, hogy aztán az afterünk előtt lemenjünk a közös vacsira az ebédlőbe, ami ugyanúgy be lett rendezve, mint az épület többi része és egy étteremből rendelték ide a kaját.
- Na jó - huppantam le Saci mellé az asztalhoz mosolyogva, amikor még csak kevesen értünk le az ebédlőbe - Mesélj - kértem meg egyből.
Saci mosolyogva lehajtotta a fejét, talán el is pirult egy kicsit.
- A volt barátommal, aki egyszerre a legközelebbi fiú barátom, beleestünk egymásba megint, ez nagyon gáz? - kérdezte zavartan nevetve.
- Úgy mondod, mint ha én nem jöttem volna össze a volt barátommal újból, mint ha Lili se jött volna össze a volt barátjával újból... - mosolyogtam.
- Akkor veletek vagyok, mert öhhm... - kezdte, majd mégjobban elpirult, keresve a szavakat.
- Mert megcsókolt tánc végén - segítettem ki mosolyogva.
- Igen! - sikította el magát halkan, boldogan.
- És, akkor most hogy álltok? - érdeklődtem.
Saci vigyorogva lesütötte a szemeit.
- Összejöttünk.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Igeeen! - vigyorgott, majd egymás nyakába borultunk.
- De hogy, hogy volt ez az egész, egy csomó ideig mindenről lemaradtam, mesélj! - biztattam teljesen bepörögve.
- Nem tudom, és bocsi, hogy nem mondtam semmit, csak én se tudtam egy csomó ideig, hogy mi van, és... - magyarázkodott, mire legyintettem egyet - Nem tudooom, igazából főleg, amióta volt ez a randis-dolog Bobóval és beszélgettünk Ricsivel, kezdtem megint érezni, hogy érdekel, csak hülyének néztem magam, hogy tuti nem, csak félreértem a saját érzéseimet, meg ilyenek, aztán beszéltünk egy csomót, meg bevédett, megvigasztalt, és igazából rájöttem, hogy beleszerettem megint, kiderült, hogy nem egyoldalú, és... és igazából ennyi - mesélte halkan.
- Örülök nektek - mosolyogtam.
Tényleg. :)
A vacsoránkon tanárok is voltak velünk, kulturált programpont volt, kedvesen beszélgettünk, sztorizgattunk, már csak valami klasszikus zene kellett volna a háttérbe, esetleg élő szimfonikus zenekar.
Ez a nagy arisztokrácia egészen addig tartott, amíg le nem zárult a közös vacsora, és nem szálltunk be abba a limuzinba, ami elvitt huszonkettőnket - mindenki ragaszkodott hozzá, hogy Várady is bulizzon velünk :D - arra a kibérelt helyre, ahová az afterparty-nkat szerveztük.
- Akkooor ezt most az osztályra, az ofőnkre, hogy rohadt jók vagyunk és az elmúlt pár évre - jelentette ki Paula, miután mindenkinek kitöltötték érkezés után nem sokkal a pezsgőt, amit Váradyval kibontattunk és megtapsoltuk a pukkanást.
- Egészsééég - emelte fel a poharát Laci, majd mindenki koccintott mindenkivel.
Az osztályra, az ofőre, hogy rohadt jók vagyunk, és az elmúlt pár évre. :)
Ezután elindult a zene, bekapcsoltak a led fények, a pultos pedig már előre összeszedte magát - jól tette, épp elég stresszes és fárasztó volt az utóbbi jópár nap, hét, hónap ahhoz, ráadásul a szalagavatónk is a lehető legjobban sikerült és fel voltunk dobóva, hogy szinte mindenki kész legyen "kirúgni a hámból". :)
- Egyébként, Tanár úr, lenne egy kérdésem - szólalt meg Paula, ahogy kitöltöttük az első igazi kört.
Várady elröhögte magát.
- Srácok, most komolyan, elhívtok bulizni, meg sulin kívül vagyunk, ezt a tanárurazást hagyjuk már - közölte derűsen - Alapból harminc se vagyok, még nem buliztam úgy, hogy magáztak volna.
- Akkoooor, Miki, az úgy jó? - nevetett Paula.
- Tökéletes - biccentett Várady jókedvűen. Vagy Miki, vagy nem tudom. :)
- Jó, akkor, Miki, a beszédedben megütötte a fülemet az a "tanárokkal megtippeltük, hogy kikkel mentek az első bálotokra" rész, ebbe bele tudnál avatni minket jobban? - kérdezte Paula vigyorogva.
- Tényleeeg - csatlakozott be Samu.
Még jópáran követeltük a pletykát, úgyhogy Várady röhögve megadta magát.
Andris és Enikő azért biztosra mentek, töltöttek neki gyorsan egyet. :)
A tanár úr meg nem nagyon ellenkezett, simán letekerte a pohara tartalmát.
- Idézek, oké? - nézett ránk derűsen - Varga Roland azzal a szőke, rajzos lánnyal - kezdte mosolyogva, mire Cassoval összenéztünk, majd a barátom szórakozottan odatartotta nekem a kezét, mire "sunyiban" lepacsiztam vele :D - A két tejfölszőke... - tehát Lili és Laci - Ricsi, nálad már nem volt annyira egyértelmű, Kriszti, Kitti, Paula, Saci... - sorolta Várady, mire a legjobb barátnőmre néztem, aki erre elmosolyodott. Ricsi végül vele ment kilencedikben :) - Andrisnál is szóba jött Paula, meg Niki, de aztán abba a sok nő nem egyezett meg végül ebben. A szemüveges, okos fiú a szemüveges okos lánnyal - jutott eszébe még egy, Domira és Marcsira utalva - Ilyenek. Sok a női tanár, durva pletykák mennek ott.
- Szívesen meghallgatjuk - mosolygott Betti.
- Nem akarjátok - röhögte el magát Várady őszintén.
Ennyiben maradtunk. :)
Egy kis idő múlva épp eléggé feloldódtunk ahhoz, hogy belevágjunk a buliba, úgyhogy épp kész voltam már a tüdőmet kiköpni, annyit táncoltam Saciékkal, egy kis koktéllal, egy kicsit nagyon önfeledten, amikor Cassoval összesodródtunk, aki egész eddig a fiúkkal volt.
- Iszunk valamit? - dobta fel.
- Ihatunk - mentem bele egyből.
Helyet foglaltunk a bárpultnál.
- És most fogsz leitatni - tippeltem előre mosolyogva.
- De csak mert kurva jól táncolsz, ha ittál - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
- Oké, de akkor igyál te is, az úgy nem ér, ha csak én.
- Nem kell kétszer kérned - közölte röhögve - Amúgy mindenki el fog ázni innen, nyugi. Oké, talán Marci meg Lina nem, ők megbújnak valahol - gondolta át.
- De gonooosz - nevettem.
- Miért, el tudod képzelni bármelyiküket inni? - röhögött.
- Jó, nem annyira - láttam be.
Casso közben szerzett mindkettőnknek piát.
- Egészség, Szöszi - adta a kezembe a poharamat.
- Neked is - mosolyogtam, majd koccintottunk egyet.
A bulink hajnalig tartott, táncoltunk, nevettünk, mindenki az osztályból, Várady is, úgy bulizott velünk, olyanok voltak egymással ő és a fiúk, mint valami ezeréves haverok, mondanám, hogy emlékezetes volt, mert az is volt, de csak egy pontig. Khm. :)
Mindenesetre nagyon jó megkoronázása volt a mai napomnak, elképesztő volt, nagyon jól éreztem magam, és örök emlék marad.
Szóval, egyszerűen csak, szeretem az életem. <3

Mai nap - 5/5***: minden egyes pillanata külön csillagot kaphatna. <3