Szerelemből Jeles

73.

Sophie

A bál napja

A kék ruha, amit Jordan-től kaptam a szekrényemen felakasztva díszelgett. Bámultam, bámultam és egyre inkább az az érzés fogott el, hogy minek is megyek el.

Katie szavai, az hogy tudja, Jordan mit érez iránta, engem is összezavart.
Végülis száz százalékosan nem tudhatjuk, mit gondol és érez a másik. Mi van, ha még mindig szereti, csak magának is tagadja?

Áz agyon ülve, megcsörrent a kezemben a telefon, megzavarva ezzel azt, hogy elbambultam a ruhámon.

- Mondd Josh..
- Jössz már? Mindenki készen áll az utolsó próbára, de te sehol sem vagy. Vagy még mindig haragszol rám?
- Nem haragszom. Ha így lenne, nem vettem volna fel.
- Fura a hangod. Mi van veled?
- Semmi kedvem az egész naphoz.
- Ilyen nincs, muszáj jönnöd. - ekkor Jordan is hívott
- Most le kell tennem, Jordan hív.
- Oké, de kapkodd össze magad, és gyere!
- Oké.

- Jordan? - kapcsoltam át
- Ma van a nagy nap.
- Uhum.
- De lelkes vagy, mi a baj?
- Fel sem keltem, de mindenki ezt kérdezi. Semmi baj nincs.
- Morci.. Annyira várom az estét. Látni foglak a ruhában.
- Le kell tennem, mennem kell próbára.
- Hát jó, bent találkozunk.
- Szia.

- Ma van a tánc igaz? - anya tálalta a reggelit.
- Igen.
- Kár, hogy nem tudunk elmenni apáddal, Bower egy találkozót szervezett mára. Nem tudjuk lemondani drágám? - kérdezte apámtól
- Ez egy fontos tárgyalás lesz, befolyásos emberek jönnek.
- Ne, anya.. Miattam nem kell lemondani. Amúgy is, letudom a kötelezőt és jövök haza.
- A bál előtt még hazajössz? Talán itthon leszünk még.
- Lehet, meglátom.

Katie is lelkesen csatlakozott a reggelinkhez.

- Ha gondolod elfuvarozlak a bálba! - mondta, közben ráharapott egy pirítósra
- Te is jössz? - meglepődtem kicsit
- Hát tervezem. Ne mondd el Jordan-nek, de szeretném meglepni. Tudtommal ő lesz a pultos. Buli van, ne szolgáljon ki másokat. - lélekben már feladtam az egész estét
- Aha, biztos örülni fog.
- Remélem. Segítesz kivalasztani a ruhát?
- Hát most is késésben vagyok..-felálltam az asztaltól, majd sietős tempóra váltottam
- Nem is ettél.. - szólt rám anya
- Majd a suliban eszem, rohanok.. - a lépcsőre akasztott táskámért mentem, majd fénysebességgel hagytam el a házat.

Belépve a tánctanár és az igazgató mérgesen fogadtak.

- Jó, hogy jött kisasszony. Talán meghívott kellett volna küldenem a próbára, hátha időben ideér. - a diri pipa volt rám
- Sajnálom..
- Ezért újra elpróbáljuk! - a tánctanár visszahívta a többieket akik már javában törölték le magukról az izzadtságot. Nem volt nekik tetszetős az ötlet, ezért felvették magukra a gyilkoló tekintetet és rám irányították.

- Szuper.
- Hey.. Mi van veled? El vagy kenve. - Josh jött hozzám
- Ne most, álljunk be.
- Utána beszélünk. Oké?
- Oké.

- Szóval? - ültünk le a folyósón
- Katie is eljön este.
- Hogy? Miért?
- Én is ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, de neki már nem mertem.
- Olyan ez a nő, mint a pióca. Jordan is tudja?
- Még nem, vagyis nem hiszem. Katie meglepetést akar.
- Valahogy csak elérhetjük, hogy ne jöjjön el.
- Hogy? Őszintén már unom. Tegyen amit akar.
- Valami más is van itt.. Hahó! Jordan-ről van szó nem Henry-ről.
- Őt sem emlegesd kérlek, biztos ő is hívogatni fog.
- Na és Lia?
- Azóta nem beszéltünk. A mi kapcsolatunk sem lesz már a régi, főleg ha.. Tudod. Szereti Jordan-t.. Ő is. Mindenki oda van érte. Most mondd meg, ha te is..
- Szívem, ez nyílt titok. Persze, hogy bejön. - bökött oldalba poénosan
- Nee.. - A folyósón Katie jött. Mit keres ez itt ilyenkor?
- Jordan is erre tart.. - egymással szemben jöttek, Josh és én a padról néztük mi sül ki ebből.

- Jordan, szia! - lelkesen ölelte őt meg, a szívem közben majd meg hasadt. Azt a szabadságot akartam, ami az övé.
- Mit keresel itt Katie? - Jordan fél szemmel engem figyelt, ahogy Josh is, mellettem ülve.

- Maradj nyugodt.. - mondta
- Jólvan már.. Oké..

- Gondoltam bejövök hozzád. - folytatta Katie
- Az jó, de most mennem kellene. Hamarosan órát tartok.
- Addig mennyi időd van?
- Pontosan 1 perc..
- Addig ez belefér. - itt már elég rossz szemmel néztem Katie-re, ugyanis a zsigereimben éreztem, hogy mire készül. Én pedig nem tehetek majd semmit.

Lefogta a karjait, majd a szájára adott egy csókot. Nem a gyors fajta puszi volt, hanem a hosszú másodperces, ragadós csók.

Josh maga felé fordított, mert látta, hogy az arcomon egy könnycsepp indult le.

- Ne csináld, lebuktatod magad! - próbált helyrerázni

Rájuk néztem. Meg mindig egymás szájában voltak.

- Ne aggódj, nem csinálok semmit. - felálltam, majd hátrálni kezdtem. Hátráltam, hátráltam ahogy őket néztem, majd megfordultam és egyenesen kifutottam az iskola ajtaján.