Szerelemből Jeles

56.

Sophie

Josh háza előtt álltunk meg.

- Biztosan alszik.. - néztem végig a teljesen sötét házon
- Akkor nem tudsz bemenni? Vissza is jöhetsz velem.. - reményteli csillogást láttam a szemeiben, mire felmutattam a pótkulcsot.
- Van kulcsom.
- Fenébe..
- Majd máskor ígérem. - megcsókoltam
- Hívj! - mosolyodott el
- Hívlak. Jóéjt!
- Jóéjt!

Kiszálltam az autóból, majd a bejárat felé indultam.
Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd amilyen halkan csak tudtam kinyitottam az ajtót.
A cipőm levettem magamról, aztán lábujjhegyen mentem a lépcsőig.

A lépcső is nyikorgott, én meg nem akartam Josh-t felébreszteni..
Gondoltam, minél, gyorsabb vagyok, annál kevesebb ideig zörgök.

Nem én lettem volna, ha nem taknyálok el..

- Hamupipőke megjött.. - szólalt meg Josh álmos hangon. Sikerült felébresztenem
- Bocsesz... - szerencsére hamar felkászálódtam a lépcsőn, majd bementem a vendégszobába, ami elő volt nekem készítve.

Kis idő múlva Josh bejött hozzám.

- Na miaz? Már nem is mesélsz?
- Azt hittem visszaaludtál.. Bocs, hogy felkeltettelek.
- Csajszi, szerintem a szomszédot is felverted a legszebb álmából akkorát estél.. Inkább érted aggódom. Jól vagy?
- Persze, kutya bajom, csak a térdem fáj kicsit..
- Isten csapása..-nevetett
- Jaj kuss már.. Miről akarsz tudni?
- Hát mindent.
- Megbeszéltük a dolgokat. Minden rendben.
- Minden rendben barátok vagyunk, vagy minden rendben járunk?
- Az utóbbi, de az olyan gyerekesen hangzik.
- Tudtam, hogy elsimítjátok. Örülök nektek!
- Én is. Csak itt van Katie.. Miatta kell aggódnom.
- Hagyd a fenébe, nem tud közétek állni.
- Remélem is.

Másnap reggel nehezen keltem fel. Mintha semmit nem aludtam volna.

- Kész vagy? - kérdezte Josh
- Aha, mindjárt..
- Aha, mindjárt visszaalszol.. Indulj! - rántotta le rólam a takarót.

Dudáltak a ház előtt.

- Ki az? - kérdeztem - A szüleid?
- Nem. Ők csak holnap jönnek. - kinézett az ablakon
- Az lb-d az, Katie..
- Tessék? Mit keres itt?
- Mindjárt megtudjuk. Kiszáltt az autóból.

- Katie? Mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem
- Értetek jöttem. Elviszlek a suliba. - eskü ennek a mosolya is idegesítő. Régebben nem volt ilyen.
- Oké, mindjárt elkészülök, aztán mehetünk.
- Jó, várok! - Egyedül hagytam Josh-sal - Mizu Jason? - fordult felé
- Josh. Semmi. - Jason, szegényt már el is keresztelte.
- Értem.. - kettejük közt sem lesz örökre szóló barátság. Helyes, nagyon helyes.

- Indulhatunk. - mondtam
- Szuper! Gyertek.

Épphogy elindultunk, szemben egy kocsit pillantottunk meg. Jordan volt az.
Biztosan ő akart minket felvenni.

Katie lassított, így hát Jordan is.

- Úristen, szia! - kiugrott a bőréből
- Szia Katie.
- Micsoda véletlen! Dolod van erre?
- Aha, volt. De már nem olyan fontos.
- Jólvan. Megbeszéltem Sophie szüleivel, ha te is benne vagy átjöhetnél vacsorára.
- Nem jó, nem leszek itthon.
- Mi? Hol leszel?
- Nem itthon.. - elég lerázós duma volt tőle, amit Katie zokon is vett kicsit. Így kell neki..
- Hát jó, de mondjuk akkor holnap?
- Nem tudom Katie, most megyek. Hamarosan kezdődik az órám.
- Jolvan.. - indította be csalódottan a motort.

Haladt egymás mellett a két autó, közben egy-két lopott pillantást mértünk egymásra.

Fura, de valahogy büszkeséget éreztem. Tartotta a szavát.

Letargikus hangulatba került Katie. Mikor a suli előtt álltunk, mint aki teljesen más világban él.

- Minden rendben? - érdeklődtem, bár nem mintha annyira érdekelt volna. Mégis tudtam, Jordan miatt ilyen.
- Mi.. Ja igen.
- Értünk is te jössz? - reméltem, hogy nem
- Nem. Innen megyek a munkahelyemre. Ma kezdek.
- Szuper. Sok sikert! - kössz istenem.
- Ah, megjött a töri tanárunk.. - mondta Josh, majd oldalba bökött.

Katie felé pillantott, mikor kiszállt a kocsiból, de Jordan úgy tett, mintha nem lenne ott.
Ő ettől csak rosszabbul érezte magát.

- Menjünk, mielőtt leszid.. - mondtam ki, pont csengetéskor
- Igen, jobb lesz. - helyeselte Josh, mikor Henry is megjelent mellettem.
- Szia Sophie.. - karolt át. Bármennyire is akartam, nem tudtam ellökni magamról
- Oh, ő a barátod igaz? - tágra nyílt szemekkel vizslatott minket Katie. Jordan is egyre dühosebb arcot vágott, mikor közeledett felénk.
Mire válaszolhattam volna a kérdésre, Henry átvette tőlem a szót.
- Aha, te vagy az uncsitesó?
- Bizony. Szép pár vagytok, tényleg! - melyik életben aranyom?
- Szerintem is, igaz baby? - erőltetett puszit nyomott az arcomra, amitől a szőr is felállt a hátamon.
- Tényleg menjünk, vagy kizárnak óráról. - bújtam ki az öleléséből, mert már láttam Jordan-en, hogy kezd eldurranni az agya.
- Jó tanulást! - köszönt el Katie. Reménykedve várt, hátha tud beszélni Jordan-nel, de ahogy mi elindultunk, ő is jött utánunk.

Bunkóság azt mondani, hogy nem sajnálom?

Szünetben kimentünk az udvarra. Ott sikerült pár szót beszélnünk. Igaz, hogy mindenki ott volt körülöttünk, de óvatosak voltunk.

- Köszönöm. - mondtam
- Mit?
- Lehet csúnyán hangzik, de, hogy leráztad őt..
- Nem csak azért tettem, mert megígértem, hanem mert tényleg így akarom. Idővel rájöttem, mi két külön világ vagyunk. Ennyi. Nekem te vagy a világom.
- Sh.. Halkabban.. - suttogtam - De azért édes vagy! - mosolyodtam el
- Mennyi az idő? - nézett az órájára - Még van öt perc a következő óráig.
- Egy hét múlva lesz a szalagavató bál.
- Izgulsz?
- Nem igazán. Inkább szomorú vagyok miatta.
- De miért?
- Te vagy a legjobb táncpartnerem. Nem lesz ugyan az az élmény mással..

Már közeledni akart felém, az arcomat akarta megsimítani, de hamar észhez tért, ugyanis egy diákja kereste.

Mindenhol csak korlátokba ütközünk.

- Parancsolj Tony.. - elslisszantam mellőle, és inkább megkerestem Josh-t, aki Lia-val beszélgetett.

- Sikerült? - kérdezte Josh tőlem, én pedig értetlenül álltam előttük.
- Mi?
- Hát tudod, sikerült meggyőzni őt, hogy ne írja a be az elégtelenem? - ismét csak falaz nekem.
- Ja, igen. Azt mondta, akkor felelned kell valamelyik szünetben.
- Holnap?
- Aha holnap.. - Lia hol rám, hol pedig Josh-ra nézett.
- Stréberek.. - mondta. - Furák vagytok mostanság. Mindenből kihagytok.
- Miről beszélsz? Nincs semmi, amiből kihagytunk volna. - magyaráztam
- Hmm.. Kitudja.. - nem úgy tűnt, mint aki elhitte a szavaim. - De úgyis rájövök miben sántikáltok.
- Nincs semmi amiről ne tudnál. - mondtam komoly hangnemet váltva. Még én is elhittem, amit mondtam.
- Jó.. Hiszen barátok vagyunk vagymi..
- Persze. - felelte Josh, én pedig csak mosolyogtam mellé.